Ulrike Meinhof

Ulrike Meinhof
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában

Ulrike Meinhof, (1934. október 7. Oldenburg; – 1976 május 8. Stuttgart) nyugatnémet újságíró, a Vörös Hadsereg Frakció terroristája.

Idézetek tőle

• Az elleneröszak, ahogy azt húsvét környékén gyakorolták, nem alkalmas arra, hogy rokonszenvet keltsen, nem alkalmas arra, hogy beijedt liberálisokat a parlamenten kívüli ellenzék oldalára csábítson.

Gegengewalt, wie sie in den Ostertagen praktiziert worden ist, ist nicht geeignet, Sympathien zu wecken, nicht, erschrockene Liberale auf die Seite der Außerparlamentarischen Opposition zu ziehen. Ulrike Meinhof a Rudi Dutschke elleni merényletet követő baloldali tiltakozásokról és az azt kísérő utcai erőszakról.

• Természetesen azt mondjuk, hogy a zsaruk disznók. Azt mondjuk, hogy az egyenruhás alak disznó, nem is ember. Így is kell hozzájuk viszonyulnunk. Ez azt jelenti, hogy nincs velük tárgyalni valónk, és hiba lenne egyáltalán ezekkel az emberekkel szóba állni. És természetesen lőni is lehet.

Wir sagen natürlich, die Bullen sind Schweine. Wir sagen, der Typ in Uniform ist ein Schwein, kein Mensch. Und so haben wir uns mit ihnen auseinanderzusetzen. Das heißt, wir haben nicht mit ihm zu reden, und es ist falsch, überhaupt mit diesen Leuten zu reden. Und natürlich kann geschossen werden. Ulrike Meinhof Andreas Baader kiszabadításáról a SPIEGEL 1970. június 25-i számában.

• Azt gondoljuk, hogy az embernek minden helyzetben, minden rendszerben és minden országban az a feladata, hogy ember legyen és segítsen embertársainak embernek lenni.

"Wir glauben, dass der Mensch in jeder Situation, unter jedem System, in jedem Staat die Aufgabe hat, Mensch zu sein und seinen Mitmenschen zur Verwirklichung des Menschseins zu helfen." Dieter Wunderlich: Zehn Porträts, 1999

• Imperialista államdisznó!

Meinhof bekiabálása a büntetőperét vezető Theodor Prinzing bíró felé
Forrás: A Rote Armee Fraktion és a stammheimi per, Beszélő, 1998

Idézetek róla

• Ő volt az első ember az NSZK-ban, aki miután 1958-ban Lengyelországból Nyugat-Németországba jöttünk a varsói gettóban töltött napjaimról kérdezett. Hamburgban találkoztunk a Cafe Funkeckben. Az interjú végén, ami a tervezettnél jóval tovább tartott, Ulrike Meinhofnak könnyek voltak a szemében.

Sie war die erste Person in der Bundesrepublik, nachdem wir aus Polen 1958 nach Westdeutschland gekommen waren, die nach meiner Zeit im Warschauer Ghetto fragte. Wir trafen uns damals im Cafe Funkeck in Hamburg. Am Ende des Interviews, das viel länger dauerte, als ursprünglich geplant, hatte Ulrike Meinhof Tränen in den Augen. Marcel Reich-Ranicki, német publicista

• Ő volt a legjelentősebb német újságírónő, aki Németországban a második világháború után dolgozott, ráadásul, aki a legjobban írt. Cikkei napjainkig a legjobbak közé tartoznak erejükkel és tisztaságukkal (...) Szövegei intenzívek, követelik megvalósításukat. (...) Megadta olvasóinak a bizonyosságot, hogy a jogtiprás elleni harc szükséges és kifizetődő - ha anyagilag nem is, de morálisan mindenképpen. Ez tette őt az ellenoldal szemében veszélyessé.

Sie war und ist die wichtigste Journalistin, die Deutschland nach dem Zweiten Weltkrieg hatte, und zugleich die, die am besten schrieb. Noch heute sind ihre Artikel in ihrer Schärfe und Klarheit das Beste. (...) Ihre Texte sind so intensiv, daß sie nach Umsetzung drängen [...] Sie geben denen, die sie lesen, die Sicherheit, der Kampf gegen Ungerechtigkeit sei notwendig und lohne sich – wenn auch nicht materiell, so doch moralisch. Das machte sie, von der Gegenseite her gesehen, gefährlich. Helma Sanders-Brahms, német filmrendező

• Minden cselekedetével, amit tett és oly' érthetetlen volt, minket minősít

Mit allem, was sie getan hat, so unverständlich es war, hat sie uns gemeint. Gustav Walter Heinemann, nyugatnémet politikus