Véghelyi Balázs

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Veghelyi balazs.jpg

Véghelyi Balázs (Budapest, 1983. augusztus 22. – ) magyar költő, esszéíró.

Prózájából[szerkesztés]

Zene nélkül
Mert mi a történelem? A mindenkori jelen emlékezete. Az élet tanítómestere. A győztesek joga, a vesztesek igaza. Hősök és árulók, dicső és bukott vezérek egy hatalmas színpadon. Főúri lakomák és kenyérre váró embersorok. A történelem: maga az élet.


Találkozás önmagunkkal
Akkor jó a világ, ha jó benne gyereknek lenni.

Verseiből[szerkesztés]

Valaki kérvénye

Ha már kísértésbe vittél, Uram,
szabadíts meg a bűntudattól!


Ördögi kör

Minél műveletlenebb egy ember,
annál jobban manipulálható.

Minél jobban manipulálnak egy embert,
annál műveletlenebb lesz.


Üzenetek, falevélen

Az igazi társ
nem egy a százból, hanem
a százból az egy.


Ady Endre földjén

Elvadult tájon gázolunk,
körülöttünk dísznövények.
Nem tudjuk, hogy milyen táj ez,
ahol Ady Endre lépett.


Önarckép

Olyan vagyok, mint a gyerek:
negyvennyolcból nem engedek;
szelíd szóval, kedvességgel
beérem már negyvenhéttel.