VII. Edward angol király beszéde 1936. december 10-én

VIII. Eduárd angol király beszéde 1936. december 10-én:

Sokáig tartott, míg végre-valahára szóhoz jutottam.

Nem akartam eltitkolni semmit, de az alkotmányjog mostanáig lehetetlenné tette számomra a megszólalást.

Néhány órával ezelőtt mint király és császár bevégeztem uralkodói tevékenységemet, és most, hogy fivérem, a yorki herceg követ a trónon, elsőként fejezem ki iránta való alattvalói hűségemet. Teszem ezt őszinte szívvel.

Mindannyian tudjátok, mi kényszerített rá, hogy lemondjak trónomról. Szeretném azonban, ha megértenétek, hogy az ország és a birodalom érdeke vezérelt, melyet walesi hercegként és királyként is huszonöt éven át szolgálni igyekeztem. Ám higgyétek el, királyként nem vállalhattam a felelősség súlyos terhét és a kötelességeket, mert nem teljesíthettem volna őket szándékom szerint annak az asszonynak a támogatása nélkül, akit szeretek. És tudnotok kell azt is, hogy magam döntöttem így. Ebben az ügyben csak én határozhattam a magam sorsa felől. A másik érintett személy minden tőle telhetőt elkövetett azért, hogy engem a másik útra térítsen. Életem legfontosabb döntését egyetlenegy szempont vezérelte, mégpedig az, hogy mindenki javára szolgáljon.

Döntésemet nagyban megkönnyítette az a biztos tudat, hogy fivérem a politikai ügyekben szerzett komoly gyakorlatának és kiemelkedő tulajdonságainak köszönhetően törés nélkül és a birodalom boldogulására látja el a ráruházott feladatokat. Az ő életét Isten áldása kíséri, aminek nyilván ti is tiszta szívből örültök, s amely áldásban én nem részesülhettem: boldog otthont, asszonyt és gyermekeket mondhat magáénak.

E nehéz napokban anyámnál és a családnál találtam vigaszra.

A korona miniszterei, különösképpen Mr. Baldwin miniszterelnök mindvégig tisztelettel viseltettek velem szemben. A miniszterekkel és a parlamenttel sohasem támadt alkotmányos vitám. Mivel apám arra nevelt, hogy tiszteljem az alkotmányosságot, sohasem engedtem volna meg, hogy alkotmányjogi vitákba keveredjek. Amikor Wales hercege és király voltam, bárhol jártam is, bárhova utaztam is a birodalomban, a nép minden rétege tanúbizonyságot tett az irántam érzett rokonszenvéről, amiért tiszta szívből köszönetet mondok.

Most végérvényesen búcsút mondok a közszereplésnek, és leteszem vállamról a tisztséggel járó terheket. Jó ideig eltarthat, amíg visszatérek hazámba, de mindig őszinte érdeklődéssel követem majd a brit nép és a birodalom sorsának alakulását, és ha egyszer Őfelsége személyes megbízását teljesíthetném, nem mondanék nemet. Most új királyunk van.

Teljes szívemből kívánok neki, népének sok szerencsét és boldogságot.

Isten áldjon benneteket. Isten óvja a királyt!

Forrás

Sigrid-Maria Größing: Starke Frauen – schwache Männer Von Kleopatra bis Wallis Simpson, Verlag Kremayr & Scheriau, Wien, 1995

Magyarul: Erős asszonyok – gyönge férfiak címmel, – 287-288. o.; Magyar Könyvklub, Bp., 1997; Fordította: Simon László – ISBN 963 548 501 8