Vittoria Colonna

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vittoria Colonna
Sebastiano del Piombo képe. (1520 körül)
Sebastiano del Piombo képe. (1520 körül)
Lásd még
Wikipedia-logo-v2.svg Szócikk a Wikipédiában

Vittoria Colonna (Marino, 1492 – Róma, 1547. február 25.) költőnő. Az olasz reneszánsz legnépszerűbb és legjelentősebb költőinek egyike volt. A korabeli neves költők is nagyra becsülték, pl. Ludovico Ariosto és Jacopo Sannazzaro. A híres festő, Tiziano Vecellio az ő kérésére festette meg Szent Mária Magdolna képét, hogy egy szonettciklusát illusztrálja.

Pietro Bembonak[szerkesztés]

Mert szellemedben a lélek erénye
Jó szállását sokáig megtalálta,
Az igaz nap égett ott mint a fáklya
S minden másnál tündöklőbb volt a fénye;

E lángelme, e roppant tűz, igézve
Gyujtott mást is lobogó, büszke vágyra,
Hogy a homályt, a bűn éjét utálja
S hogy kívánja, bár ő is lánggal égne.

De mennybe szállnak e ragyogó, ritka
Ékességek s ott mind a földi művet
Mérhetetlen kincs utasítja vissza.

Ott Jézus az, ki az örök, a tiszta
Titkot szent stílusával önkezűleg
Üdvözült szived árkusára írja.

Michelangelo Piétájának ajándékozásakor[szerkesztés]

Mivel szándékod, égő égi fényed,
A teremtő erőnek tiszta társa,
Mit épen őriz önmagába zárva,
Ott, hova rontás soha be se téved;

Tán ez a vágy, mely mindig tenni késztet,
Mely soha nem csitul, csak: nől a láza,
Akár a szerelmesek lángolása,
Járult hozzá, hogy megfessék e képet.

Ezt gondolván, Uram, itt küldöm, íme,
Anyád, szelíd szolgálód új alakban,
A legnagyszerűbb szobrász alkotását;

Könyörgünk hát, ne lelj hibára abban,
Mi igyekezett, hogy megközelítse
Ihleted kis részét, csekélyke mását.

Bittei Lajos fordításai

Szonett LXI[szerkesztés]

Emlékezik holt férjének diadalmas visszatérésére Ischiába

Itt tért vissza dús prédával az én szép
napom, királyi kinccsel megrakodva...
Jaj, mily fájóan látja most viszont a
szemem e helyet, hol ő szórta fényét!

Fejének babér s pálma adta ékét;
dicsőség, tisztesség, – ez volt a zsoldja.
Nevét és rangját híven igazolta
a büszke arc s a nagy szóbeli készség.

Addig kérleltem, amíg megmutatta
szép sebeit, sok híres győzedelme
sokfelé szerzett számos hirdetőjét.

Öröm volt minden, ami borulat ma:
csak ebben békülök meg, egyre nyelve
az édes könnyet – de keserüt főként.
Tímár György fordítása

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak