Walther von der Vogelweide

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Codex Manesse Walther von der Vogelweide.jpg

Walther von der Vogelweide (1170 k. – 1230 k.) középkori német költő (Minnesänger).

A hársfaágak csendes árnyán (részlet)[szerkesztés]

A hársfaágak
csendes árnyán,
ahol kettőnknek ágya volt,
ott láthatjátok
a gyeppárnán,
hogy fű és virág meghajolt.
Fölöttünk az ág bogán
ejhajahujj!
dalolt ám a csalogány!
Vígan futottam
ki a rétre
és kedvesem már várt reám.
Oly izgatottan
jött elémbe! -
Mily boldogság volt, Máriám!
Hogy megcsókolt-e? Meg biz ám!
Ejhajahujj!
Most is pirul belé a szám.
(Babits Mihály fordítása)

Ó jaj, hogy eltűnt minden (részlet)[szerkesztés]

Ó jaj, hogy eltűnt minden, hogy hullt le évre év!
Éltem valóban én, vagy álmodtam itt elébb?
Amit valónak hittem, nem volt tán sehol?
Mély álom ringatott el, csak nem tudom mikor.
Most íme fölriadtam és oly idegen,
mit úgy ismertem én még, akár a tenyerem.
Az emberek s a táj, amelyet úgy szerettem,
gyermekkorom kalandos vidéke ismeretlen.
(Radnóti Miklós fordítása)


Elégia címmel ugyanez a vers (kezdő sorok):
Én Istenem, sok évem, vajon hová loholt?
Éltem, vagy életem csak álom csalása volt?
Amit valóra vettem, mind csak csalóka fény?
Ó, jaj nekem, hogy úgy van s csupán aludtam én.
Most aztán felriadtam és azt sem ismerem,
mi régen ismerős volt, akár a tenyerem.
A táj s a nép, kit ismert a futkosó gyerek,
ma: idegen vidékek, idegen emberek.
(Áprily Lajos fordítása)

Egy kőre ültem (részlet)[szerkesztés]

Vágyom fölötte három
dologra minden áron:
az érdem és gazdagság kettejük,
de ritkán fér meg a kettő egyhelyütt;
az istenfélelem pedig
a náluk többet érő harmadik.
Egy láda rejtené e háromféle jót,
csakhogy nincs arra mód,
hogy gazdagság meg érdem
egy szívben összeférjen,
s ráadásul az istenfélelem.
(Kálnoky László fordítása)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak