Ugrás a tartalomhoz

Weöres Sándor

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Weöres Sándor
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában

Weöres Sándor (1913-1989), magyar költő

Idézetek műveiből

[szerkesztés]

Az éjszaka csodái

[szerkesztés]
ez már mégis hajmeresztő,
hogy ma senki be se néz!

Kisfiúk témáira (1968)

[szerkesztés]
Pityu és Pöszi
az óvodakertben mindenfélét sinálnak
ni mijen dicnók
a többi óvodások körülöttük álnak
nézi a Paidagógosz néni
pfuj mekkora dizsnók
űrlapot és hegyes tollat ragad
dühtől hullámozva ír.
Tüzdelt Zülők!
Máskor scináljanak jobb jerekeket.
És felelnek a zülők:
Kedves Paidagágász Néni!
Hun házasodunk hun meg elválunk
különb féle jerekekkel kísérletezünk.

Elmegyógyintézeti ápoltak verseiből

[szerkesztés]
Ez, szemközt, a ház
Nem mindennapi ház
Nekem mindennapi ház
Az utcasorban egy ház
Az egyetlen ház
Maga a Ház!

Négy kis rajz/IV.(?)

[szerkesztés]
A csecsemő dícséri az Istent:
Áháhá, veveve, lilili.
Á-há-há azt jelenti: kacagok egy kosárra valót,
majd öntsd vissza fejemre, Uram!
Ve-ve-ve azt jelenti: Ki sem látszom
szerelmed lugasából, Uram!
Li-li-li azt jelenti:
fűzz gyöngysort ínyemre
apró egerekből, Uram.

Öröklét

[szerkesztés]
A Föld, hol az élet terem,
a mindent elnyelő sírverem
a síkság, hegy, tenger, folyó
öröknek látszik és muló.
Világűr és mennyboltozat
sok forgó égi kapcsolat
a milliárdnyi tűzgolyó
öröknek látszik és muló.
Mit eltemet a feledés,
egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,
egy rezdület mely elpörög
Múlónak látszik és örök
Mert ami egyszer végbement
azon nem másít semmi rend,
se Isten, se az ördögök:
mulónak látszik és örök.

A célról

[szerkesztés]
Mit bánom én, hogy érdemes,
vagy céltalan a dolgom?
Patak vagyok: kérdjem-e, hogy
habomat hova hordom?
Harcolok: nem tudom, kiért
és nem tudom, ki ellen.
Nem kell ismernem célomat,
mert célom ismer engem.

Táncdal

[szerkesztés]
Ugrótáncot, jókedvemből,
édes rózsám, járok,
Országút visz Fehérvárig,
széles a két árok.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
Kinek nincsen tíz tallérja,
Kötőféket tartsa
Kisbelényes igen kényes,
Ott terem a jó bor,
Nagyszalonta, sok szalonka, ott vadászni jó sor
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
Lompos, kócos, lassan billeg
Öreg kutya farka
Kifogtunk a Küküllőből
három rocska rákot
Vásárhelynél ágyú bömböl,
köpködi a lángot.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
Hadd forogjon a huncut világ,
Az ő lelke rajta!

Idézetei

[szerkesztés]
  • Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
  • Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad ki e jelet vonja s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: rajtam látsz törvényt saját magadról. Okosnak nézel? hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod: mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
  • A magány: nagy társaság; az elhagyottsághoz legalább kettő kell.
  • A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert.
  • Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se légy.

KARESZ HÜJE
GYÖNGYI HÜJE
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.

Dalok Nakonxipánból

[szerkesztés]


2.
Hosszú, függélyes, szűk fémcsőben éltem
és csúsztam benne fejjel lefelé
mindig gyorsabban – s hasztalan reméltem,
hogy kiérek az igazság elé.

3.
A városban, mit hét napig keülhetsz,
arany-szekrényben él egy nagy majom,
körötte szétpancsolt vér és kidült szesz,
s heréltek bőgnek minden hajnalon.

4.
Hol lila fák közt lankadoz a lélek,
ott alszik a huszonnégy nagy madár
kővé vált párnán. Azt hinnéd, nem élnek,
de csőrükön az álmuk ki-be jár.
10.
Szélkakasok, vihar-ütemre forgók,
mohos kriptámban hallom hangotok!
A hadvezérekhez vagytok hasonlók,
csak vázatok vas, lelketek titok.

11.
Táncot tanít Furkó, jár könnyü lába,
két keskeny ablak hinti rá a fényt.
Csak egy sovány angyalka sír magába,
mert ókulája elhagyta szegényt.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A Wikipédiában további információk találhatóak