Weöres Sándor
| Weöres Sándor |
|---|
 |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
Weöres Sándor (1913-1989), magyar költő
Idézetek műveiből[szerkesztés]
Az éjszaka csodái[szerkesztés]
- ez már mégis hajmeresztő,
- hogy ma senki be se néz!
Kisfiúk témáira (1968)[szerkesztés]
- Pityu és Pöszi
- az óvodakertben mindenfélét sinálnak
- ni mijen dicnók
- a többi óvodások körülöttük álnak
- nézi a Paidagógosz néni
- pfuj mekkora dizsnók
- űrlapot és hegyes tollat ragad
- dühtől hullámozva ír.
- Tüzdelt Zülők!
- Máskor scináljanak jobb jerekeket.
- És felelnek a zülők:
- Kedves Paidagágász Néni!
- Hun házasodunk hun meg elválunk
- különb féle jerekekkel kísérletezünk.
Elmegyógyintézeti ápoltak verseiből[szerkesztés]
- Ez, szemközt, a ház
- Nem mindennapi ház
- Nekem mindennapi ház
- Az utcasorban egy ház
- Az egyetlen ház
- Maga a Ház!
Négy kis rajz/IV.(?)[szerkesztés]
- A csecsemő dícséri az Istent:
- Áháhá, veveve, lilili.
- Á-há-há azt jelenti: kacagok egy kosárra valót,
- majd öntsd vissza fejemre, Uram!
- Ve-ve-ve azt jelenti: Ki sem látszom
- szerelmed lugasából, Uram!
- Li-li-li azt jelenti:
- fűzz gyöngysort ínyemre
- apró egerekből, Uram.
Öröklét[szerkesztés]
- A Föld, hol az élet terem,
- a mindent elnyelő sírverem
- a síkság, hegy, tenger, folyó
- öröknek látszik és muló.
- Világűr és mennyboltozat
- sok forgó égi kapcsolat
- a milliárdnyi tűzgolyó
- öröknek látszik és muló.
- Mit eltemet a feledés,
- egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,
- egy rezdület mely elpörög
- Múlónak látszik és örök
- Mert ami egyszer végbement
- azon nem másít semmi rend,
- se Isten, se az ördögök:
- mulónak látszik és örök.
A célról[szerkesztés]
- Mit bánom én, hogy érdemes,
- vagy céltalan a dolgom?
- Patak vagyok: kérdjem-e, hogy
- habomat hova hordom?
- Harcolok: nem tudom, kiért
- és nem tudom, ki ellen.
- Nem kell ismernem célomat,
- mert célom ismer engem.
Táncdal[szerkesztés]
- Ugrótáncot, jókedvemből,
- édes rózsám, járok,
- Országút visz Fehérvárig,
- széles a két árok.
- Így tedd rá, úgy tedd rá,
- Rozika, Terike, Marcsa,
- Kinek nincsen tíz tallérja,
- Kötőféket tartsa
- Kisbelényes igen kényes,
- Ott terem a jó bor,
- Nagyszalonta, sok szalonka, ott vadászni jó sor
- Így tedd rá, úgy tedd rá,
- Rozika, Terike, Marcsa,
- Lompos, kócos, lassan billeg
- Öreg kutya farka
- Kifogtunk a Küküllőből
- három rocska rákot
- Vásárhelynél ágyú bömböl,
- köpködi a lángot.
- Így tedd rá, úgy tedd rá,
- Rozika, Terike, Marcsa,
- Hadd forogjon a huncut világ,
- Az ő lelke rajta!
Idézetei[szerkesztés]
- Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
- Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad ki e jelet vonja s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: rajtam látsz törvényt saját magadról. Okosnak nézel? hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod: mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
- A magány: nagy társaság; az elhagyottsághoz legalább kettő kell.
- A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert.
- Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se légy.
KARESZ HÜJE
GYÖNGYI HÜJE
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.
Dalok Nakonxipánból[szerkesztés]
2.
Hosszú, függélyes, szűk fémcsőben éltem
és csúsztam benne fejjel lefelé
mindig gyorsabban – s hasztalan reméltem,
hogy kiérek az igazság elé.
3.
A városban, mit hét napig keülhetsz,
arany-szekrényben él egy nagy majom,
körötte szétpancsolt vér és kidült szesz,
s heréltek bőgnek minden hajnalon.
4.
Hol lila fák közt lankadoz a lélek,
ott alszik a huszonnégy nagy madár
kővé vált párnán. Azt hinnéd, nem élnek,
de csőrükön az álmuk ki-be jár.
10.
Szélkakasok, vihar-ütemre forgók,
mohos kriptámban hallom hangotok!
A hadvezérekhez vagytok hasonlók,
csak vázatok vas, lelketek titok.
11.
Táncot tanít Furkó, jár könnyü lába,
két keskeny ablak hinti rá a fényt.
Csak egy sovány angyalka sír magába,
mert ókulája elhagyta szegényt.