Wilhelm Keitel

Wilhelm Keitel (1882-1946), német tábornok, a Wehrmacht főparancsnoka, háborús bűnös

Idézetek Keiteltől

• Führerem, ön minden idők legnagyobb hadvezére!

„Mein Führer, Sie Sind der Größte Feldherr aller Zeiten”

Keitel e szavak kíséretében ruházta fel Adolf Hitlert a "Minden Idők Legnagyobb Hadvezére" címmel az 1940-es győztes nyugat-európai hadjárat után. Ebből született a későbbi német gúnyos rövidítés, a Gröfaz.

• Minden egyes német katona életéért 50-100 kommunista ítélendő halálra.
  A Wehrmacht keleti frontjának az ún. "komiszárrendeletben" (Richtlinien für die Behandlung politischer Kommissare) kiadott parancs. ; 1941 június 6.

• Führerem, Ön él, Ön él!
  Keitel ujjongó felkiáltása, amikor Hitlert kiszabadították az ellene elkövetett bombamerénylet romjai alól. A Wehrmacht főhadiszállásán, 1944. július 20.

• Jómagam és Jodl tábornok nem mindig értettünk egyet a Legfelsőbb Parancsnoktól kapott utasításokkal, de végrehajtottuk őket.
  Keitel vallomása a Nürnbergi perben; 1946

• Heil Hitler!
  Utolsó szavai, amit felakasztásának pillanatában kiáltott az akasztófán. Nürnberg, 1946. október 20.
  Forrás: Andrus C. Burton: A nürnbergi huszonkettő, Kossuth kiadó; Budapest 1981;

Idézetek Keitelről

• LaKeitel

Általánosan elterjedt gúnyneve, amely nevének és a német lakáj szónak az összevonásából származik. Gúnynevét Adolf Hitlerrel ápolt igen jó viszonya és a Führer parancsainak pontos megvalósítása miatt érdemelte ki.

• Titkárnőként az ember odafigyel arra, hogy a főnöke mi iránt érdeklődik. Mondjuk például zene, vallás, filozófia vagy esetleg építészet. De nem, az embernek az az érzése támadt, hogy Keitel csakis és kifejezetten katona.
  Hilda Haenichen, Keitel titkárnője

• Minden pszichikai robusztussága mellett Keitel egy érzékeny, másokat megértő ember volt, nyoma sem volt benne a brutalitásnak vagy a szürke fásultságnak. Mély belső fájdalommal töltötte el fiának és lányának halála, a feleségéért a Berlin elleni bombázások idején érzett aggodalom. (...) Ő volt az, aki az 1944. július 20-i merénylet után Hitlert a karjaiba vette, majd teljes nyugalommal és oltalmazóan, mint egy gyermeket vezette ki a szabadba. ˙(...) Egy kötelességtudó, engedelmes katona, de egyenes, igazságos és segítőkész.
  Alfred Jodl, német tábornok