Zelk Zoltán

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zelk Zoltán
Zelk Zoltán költő. Fortepan 4788.jpg
Lásd még
Wikipedia-logo-v2.svg Szócikk a Wikipédiában
Commons-logo.svg Médiaállományok a Wikimedia Commonsban

Zelk Zoltán, (Érmihályfalva, 1906. december 18. – Budapest, 1981. április 23.); Baumgarten-díjas (1947), József Attila-díjas (1951, 1974), Kossuth-díjas (1949, 1954) magyar költő.

Zuglói rét[szerkesztés]

..S ha vad erdő-szaggal a szél
fölötte elszalad:
gyárfüst mögül úgy néz a rét,
mint rács mögül a rab.

Pesti Hírlap Vasárnapja, 1934.

Sirály[szerkesztés]

Vak szemgödör. Halott sirály.
Kiholt a tenger: medre már
vak szemgödör. Halott sirály
lelke vijjogva visszaszáll.

Megyek az utcán sehova.
Megyek se ide, se oda.
De jön talán a villamos,
mely téged végre visszahoz.

Hát állok itt, hát várlak itt.
Nyitja, becsukja szárnyait
a tél, a nyár. Borul. Ragyog.
Fű voltam, mostan sár vagyok.

(a mű három kezdőstrófája)

Haikuk[szerkesztés]

Meszelt égbolt

   Csak hunyorog, aki a napba bámul,
   de megvakul, ki másfél éve már
   háton fekve mindig a mennyezetre.

Október

   Arcába csapódott gyűrt falevelekkel
   s véreres szemekkel
   befordul utcánkba az első őszi reggel.


Három nyúl[szerkesztés]

Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közelében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott
s felkiáltott: – Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak –

– Úgy, úgy bizony, mint az urak! –
felelték a három nyulak. –
Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni,
most indulunk rókafogni!

...

Kifosztott táj[szerkesztés]

(részlet)

Mint hályogos szem, meg se rezzen
harmadnapja az őszi ég,
esővert szél kúszik, mint kígyó
a sárban s fölveti fejét
sziszegve a kegyetlen égre -
s búsan nézi egy csonka ág:
repül a rozsdás táj fölött már
levele, mint az ifjuság.

Szilveszter a Fóti úton[szerkesztés]

(részletek)

Ilyen zenét tenger se tudhat,
sem a vihar, íly harsogót,
se százezer motor, mint itten
e rossztüdejü horkolók.
.
Im, itt az év utolsó napja,
a horkoló had ébredez.
Mocskos idő. Hó hull s a hóra
hamuszinű eső szemez.
.
Nem látomás ez, künn a járdán
üveget lóbál egy legény
s ordít: "Igyunk, hisz Szilveszter van,
egy fa alatt találtam én,

szagoljátok csak, rum van benne...
lehet vagy két liter...Igyál!" -
s a drága kincs a dermedt ujjak
között táncát megkezdi már.
.
Három halott...mellük zenéjét
nem harsogja már a terem -
Nem volt munkájuk életükben,
hát most már túlnan se legyen

szerszám kezükben. Már örökkön
igyák az aranyszín italt,
rummal gyógyítsák sebzett torkuk,
táncoljanak s fujják a dalt!

Ágyrajárók[szerkesztés]

(részlet)

Küszöbe nem botlaszt, meghitten
fogad a szoba, mely honom
lesz eztán, hol hatodmagammal,
hatunk gőzében álmodom.
Hatan rejtjük nyirkos cipőnket
este dívány, vaságy alá –
nem várva, ki érinti vállunk,
ki ébreszt, hajnal vagy halál?

Ha nem tudnálak[szerkesztés]

(részlet)

Mily tartalamatlan lenne szenvedésem,
milyen együgyü volna bánatom,
ha nem tudnálak, ha csupn dúlt énem
fáját zúgatná most a fájdalom.

De annyira beitta éned énem,
hogy Téged nyög minden sejtem, tagom,
Teérted szűköl minden rettegésem:
így szenvedek már, ilyen gazdagon.

Egy vöröskatona sírjánál[szerkesztés]

(részlet)

Állok előtte, némán nézem,
cirill betűit meg nem értem,
csupán találgatom:
Szibéria, Krim volt hazája,
Lermontov, Puskin unokája?
A sírt így faggatom...

Így faggatom...s mintha felelne,
a hamvadt tér fölé emelve
ötágú csillagát:
öt ujjával mutat Keletre,
hol – nézd csak! zúdul megeredve
gyár, bánya, pusztaság!

A pártos éneke[szerkesztés]

(részlet)

Légy pártos, költő, pártján,
ki lángot köt csokorba,
s aki tüdejét fújja
üvegnek ablakodba!

Pártján annak, ki ácsol,
ki fűrésszel sikongat,
aki ha kalapáccsal,
mégis harangot kongat!

Pártján annak, ki készül,
hogy a Napot letépje,
hogy ragyogni föléjük
tűzze egy tiszta égre!

Este egy munkásvonaton[szerkesztés]

(részlet)

Mindíg előkerül egy pakli kártya
estefelé a munkásvonaton.
A térdeken már ott a szerszámláda
és járja, járja, járja a talon.

Csattog a lap, mint a madarak szárnya,
a szerencse kinek kezébe száll? -
Megy a vonat. Kigyúl, himbál a lámpa.
Füstből és fényből kevert félhomály.

Tűzből mentett hegedű[szerkesztés]

(részlet)

Tűzből kimentett hegedűddel
mihez kezdesz, szegény cigány?
csiholsz-e még nótát belőle,
vagy vályogot vetsz ezután?

Kezedben régi kincsed roncsa,
a fája üszkös, a húrja lóg,
de próbáld csak, tán felzeng rajta,
a keserűt, a ríkatót.

Gyertyaláng[szerkesztés]

(részlet)

Gyertyaláng holdudvara -
benne az az éjszaka,
szegénység emberszaga,
kubikusok jószava:
"Aludjon nálunk az elvtárs,
ha nincs hová haza..."

Harminc s néhány éjszaka
nem volt már hová haza.
csehók mocskos asztala,
hajnalok híg, zöld sara,
bokrok alja, kapuk odva -
karvaly-karmu razzia.

Felhasznált forrás[szerkesztés]

  • Hét évszázad magyar versei.III. Magyar Helikon, Budapest. 1966.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Zelk Zoltán témában.