Wilhelm Keitel
Megjelenés
Wilhelm Keitel (1882-1946), német tábornok, a Wehrmacht főparancsnoka, háborús bűnös
Idézetek Keiteltől
[szerkesztés]- Führerem, ön minden idők legnagyobb hadvezére!
- „Mein Führer, Sie Sind der Größte Feldherr aller Zeiten”
Keitel e szavak kíséretében ruházta fel Adolf Hitlert a "Minden Idők Legnagyobb Hadvezére" címmel az 1940-es győztes nyugat-európai hadjárat után. Ebből született a későbbi német gúnyos rövidítés, a Gröfaz.
- Minden egyes német katona életéért 50-100 kommunista ítélendő halálra.
A Wehrmacht keleti frontjának az ún. "komiszárrendeletben" (Richtlinien für die Behandlung politischer Kommissare) kiadott parancs. ; 1941 június 6.
- Führerem, Ön él, Ön él!
Keitel ujjongó felkiáltása, amikor Hitlert kiszabadították az ellene elkövetett bombamerénylet romjai alól. A Wehrmacht főhadiszállásán, 1944. július 20.
- Jómagam és Jodl tábornok nem mindig értettünk egyet a Legfelsőbb Parancsnoktól kapott utasításokkal, de végrehajtottuk őket.
Keitel vallomása a Nürnbergi perben; 1946
- Heil Hitler!
Utolsó szavai, amit felakasztásának pillanatában kiáltott az akasztófán. Nürnberg, 1946. október 20.
Forrás: Andrus C. Burton: A nürnbergi huszonkettő, Kossuth kiadó; Budapest 1981;
Idézetek Keitelről
[szerkesztés]- LaKeitel
Általánosan elterjedt gúnyneve, amely nevének és a német lakáj szónak az összevonásából származik. Gúnynevét Adolf Hitlerrel ápolt igen jó viszonya és a Führer parancsainak pontos megvalósítása miatt érdemelte ki.
- Titkárnőként az ember odafigyel arra, hogy a főnöke mi iránt érdeklődik. Mondjuk például zene, vallás, filozófia vagy esetleg építészet. De nem, az embernek az az érzése támadt, hogy Keitel csakis és kifejezetten katona.
Hilda Haenichen, Keitel titkárnője
- Minden pszichikai robusztussága mellett Keitel egy érzékeny, másokat megértő ember volt, nyoma sem volt benne a brutalitásnak vagy a szürke fásultságnak. Mély belső fájdalommal töltötte el fiának és lányának halála, a feleségéért a Berlin elleni bombázások idején érzett aggodalom. (...) Ő volt az, aki az 1944. július 20-i merénylet után Hitlert a karjaiba vette, majd teljes nyugalommal és oltalmazóan, mint egy gyermeket vezette ki a szabadba. ˙(...) Egy kötelességtudó, engedelmes katona, de egyenes, igazságos és segítőkész.
Alfred Jodl, német tábornok