A kutya se látta

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A kutya se látta (Dumb Witness) Agatha Christie egyik regénye.

Idézetek a könyvből[szerkesztés]

Milyen különös, hogy épp Rex Donaldsonnak adta a szívét! Az ő társaságában is akadnak szerelmek, hisz anélkül nem élet az élet, de hát miért kell az ilyesmit komolyan venni? Az egyik jön, a másik megy... De Rex Donaldsonnal más a helyzet. Rex iránti vonzalma egyszerű, mély és erős. Szüksége van Rexre. Higgadt nyugalma, elvont gondolkodása egészen más, mint amit ő vidám felületes életében megszokott. Logikus, tudományos elme; tartózkodó, kissé pedáns magatartása mögött azonban erő rejlik. És zsenialitás! Rexnek első és legfontosabb a munkája - ő, Theresa, csak része (noha kellemes része) lehet Rex életének. És az önző, felületes Theresa, életében először érezte, hogy elfogadja - sőt, szívesen fogadja el - ezt az alárendelt szerepet. Mert Rexért mindenre, igen, mindenre képes!

  • 26. oldal

Idegi bántalmak esetén a beteg gyakran fordul idegenhez, és ugyanakkor elveszíti bizalmát a hozzá legközelebb állókban.

  • 208. oldal

Egy asszony vagy félti a férjét - vagy fél tőle.

  • 251. oldal

- Nem is tudom, miért acsarognak úgy a kutyák a postásra (...)
- Mert van logikájuk. A kutya értelmes lény; a maga szempontjai szerint vonja le következtetését. Hamar megtanulja, hogy van, akinek szabad belépnie a házba - van, akinek nem. Eh bien, ki az a személy, aki leggyakrabban akar belépni, néhanapján kétszer-háromszor is bezörög - és soha be nem engedik? A postás. Kutyaszempontból tehát nyilvánvaló, hogy nemkívánatos személy, akinek az ajtón kívül a helye. Nem engedik be: mégis minduntalan visszatér. Mi tehát a derék kutya kötelessége: segít elkergetni a nem kívánt látogatót, sőt, lehetőleg igyekszik meg is harapni - hogy móresre tanítsa. Módfelett logikus gondolkodásra vall.

  • 62. oldal

Ha az ember hazudik, igyekezzék művészien hazudni, tálaljon fel romantikus, érdekes, meggyőző hazugságokat!

  • 88. oldal

- Tudja, kire emlékeztet engem, Poirot?
- Nem tudom, mon ami.
- Arra a cirkuszi zsonglőrre, aki tarka labdákat dobál. És egyszerre valamennyi labdája a levegőben van.
- A tarka labdák ez esetben az én tarkabarka hazugságaim?
- Nagyjából.
- És egy szép napon, úgy gondolja, egyszer csak valamennyi labda a földre pottyan?
- Örökre nem maradhatnak a levegőben.

  • 172. oldal

Az ostobaság nem zárja ki a ravaszságot.

  • 162. oldal

Nem helyes, ha az embert a személyes reakciói befolyásolják mások megítélésében. Nem szabad az érzéseinkre hagyatkoznunk.

  • 158. oldal

Én azt hiszem, hogy mindig van mód valamit megoldani, ha az ember félreteszi az aggályait.

  • 114. oldal

Forrás[szerkesztés]