Agatha Christie

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Agatha Christie
Agatha Christie.png

Lásd még
Wikipedia-logo.png Szócikk a Wikipédián
Commons-logo.svg Médiaállományok a Wikimedia Commonsban

Agatha Christie (1890. szeptember 15. – †1976. január 12.) angol írónő, „a krimi koronázatlan királynője”.

Idézetek[szerkesztés]

  • Hiszen mindig is ilyen volt. Rossz. Rossz, a csontja velejéig, és... vonzó. Ragyogó esze van, és nem riad vissza a kockázattól. Mindig is vállalta a kockázatot, és mert annyira vonzó és rokonszenves, mindenki mindig a legjobbat tételezte fel róla, nem pedig a legrosszabbat.
  • De hát esendők vagyunk, olykor akaratlanul is megszeretjük a bűnöst.
  • Mindig bizonyos megrázkódtatást jelent olyasvalakivel találkozni, akit rég nem láttunk, de szüntelenül foglalkoztatta gondolatainkat.
  • Egy asszony vagy félti a férjét - vagy fél tőle.
  • De hát esendők vagyunk, olykor akaratlanul is megszeretjük a bűnöst.
  • Engedményt kell tennünk a kornak, amelyben élünk.
  • Megvolt benne az örökké éhes, érdeklődő kíváncsiság az élet iránt, amely az elmélkedés embereinek sajátja, de nem jellemző a cselekvés embereire.
  • Nagyon nehéz hosszan kedvelni egy olyan férfit, aki mindent egy kicsit jobban tud csinálni, mint magunk.
  • Ebben az életben folyton az történik, amire nem számít az ember.
  • Ha az ember csak az egyik oldalát nézi a dolgoknak, akkor csak az egyik oldalt látja. De minden tökéletesen a helyére kerül, ha a fejében el tudja dönteni, hogy mi a valóság, és mi az illúzió.
  • Az éjszaka falun sokkal komorabb, mint az ismerős zajokkal teli, közönyös városban, ahol biztonságban érzi magát az ismerős, megszokott tömegben. Nincs magányosság... de itt...
  • Amit titkol az ember, arról nem beszél. De más dolgokról talán többet is mond a kelleténél.
  • Folyton mindenkit csak nevelnek vagy továbbképeznek. Így születnek az önálló ötletek és gondolatok az agyakban. Hazajönnek, s azt mondják, amit gondolnak. Csakhogy az a baj, hogy gondolkodni nem tanították meg őket. Legalábbis a legtöbbjét nem.
  • Minden orvos, aki pontosan megjósolja, hogy betege mikor hal meg, vagy helyesebben: meddig él, feltétlenül nevetségessé teszi magát. Az emberi életben kiszámíthatatlan tényezők játszanak döntő szerepet. Gyakran a gyengék váratlan ellenálló képességekről tesznek tanúságot, s az erősek letörnek.
  • A pénz értéke mindig viszonylagos (...). Az számít, hogy kinek mennyire van szüksége.
  • Józan ésszel nem lehet felfogni, hogy egy-egy nő mit lát, mit érez egy bizonyos férfiban. Nem lehet mást tenni, mint tudomásul venni a tényt. Ugyanaz a nő, aki ragyogó értelemmel nyúl a világ minden kérdéséhez, egy bizonyos férfival kapcsolatban teljesen elveszti a fejét.
  • A nők kilencvenkilenc módon tudnak bolondot csinálni magukból, de századszor annál agyafúrtabbak.
  • Két asszony összezárva egy kis házban, halálos unalom körös-körül, a fő események: nagymosás... eldugult a lefolyó... ki kell kergetni a macskát... és hasonlók. Persze hogy hallgatódzott, persze hogy felbontogatott leveleket... mindenki ezt tenné.
  • Bár ha belegondolok, jobban illene hozzád a Hókirálynő. Könyörtelen, eltökélten megy a saját feje után, nem ismer se irgalmat, se kedvességet, de még a szánalom csíráját sem.
  • A nőknek sokkal rosszabb soruk van a világban, mint a férfiaknak. Sebezhetőbbek. Gyerekeket szülnek, és aztán aggódhatnak egyfolytában a gyerekeik miatt. Amint elveszítik szépségüket, a férfiak, akiket szeretnek, többé már nem szeretik őket. Elárulják, elhagyják, félrelökik őket. Én nem hibáztatom a férfiakat. Magam is ezt tenném. Nem szeretem azokat az embereket, akik öregek, csúnyák vagy betegek, vagy akik nyavalyognak a bajaik miatt, vagy akik nevetségesek, és páváskodnak, megjátsszák, hogy milyen fontos meg értékes emberek. Azt mondod, kegyetlen vagyok? A világ kegyetlen! S előbb-utóbb velem is kegyetlen lesz!
Mindnyájunknak megvan az önmagunkról alkotott képünk... amilyennek látni szeretnénk magunkat.
  • Arra tanítottak, hogy mindenki tudja a különbséget a jó és rossz között. Most azonban magam sem tudom, hogy van-e különbség.
  • Nincs bennük semmi együttérzés az öregek, a csúnyák vagy csupán csak a mások iránt. Meg van, aki imponálni akar, és csak hülyét csinál magából.
  • Cseppet sem könnyű jól megítélni valakit pusztán abból, amit mások mondanak róla.
  • A becsvágy, a siker hajszolása, a hatalomvágy okozzák a legtöbb bajt az emberi lélekben. Ha aztán ezek a vágyak kielégülnek, az erőszakhoz, hatalmaskodáshoz vezet. Ha meg nem elégülnek ki - nos, az az igazán rossz, hát erről sokat tudnának mondani a különböző ideggyógyintézetek orvosai! Ezek mind tele vannak olyan emberi lényekkel, akik nem tudták elviselni a középszerűséget, jelentéktelenséget s azt, hogy nem volt semmi befolyásuk a dolgok menetére. Ezért aztán elmenekültek a valóság elől, egyúttal örökre ki is zárva magukat a való életből.
  • Nincs bennük semmi együttérzés az öregek, a csúnyák vagy csupán csak a mások iránt. Meg van, aki imponálni akar, és csak hülyét csinál magából.
  • A féltékenység és a bírásvágy a legmélyebb indulatok az emberi lélekben.
  • Mert ha az egyik dolgot megvilágítom, a másikat nem látom. És olyan gyakran előfordul, hogy az ember a rosszat helyezi megvilágításba, bár nehéz eldönteni, hogy ez véletlenül vagy szándékosan történik-e.
  • Minél többet beszélnek, annál jobb. Mert sok beszédnek sok az alja, de azért mindig van abban valamicske igazság, amit mondanak.
  • Meglehet, hogy az önérdek előtérbe helyezése vezetett oda, hogy az emberi faj fennmaradt.
  • Az ember sose tudhatja, mit vesznek a fejükbe a nők. (...) Hogy milyen bolondságokra képesek.
  • A növénynek gyökere is van, nemcsak virága (...). És ha a földben lévő gyökerek elpusztulnak, akkor vége a szép nagy virágoknak is.
  • Nem szeretem a fényképeket. Túlságosan is a múlthoz kötik az embert. Pedig meg kell tanulnunk felejteni. Le kell vágnunk az elszáradt ágakat.
  • De az ember nem tudja csak úgy kitörölni magából azt, ami egyszer megtörtént. Nem tud úgy tenni, mintha bizonyos dolgok nem történtek volna meg.
  • Az emberi jellem, mon cher, változik. Erősödhet és torzulhat. Hogy milyen is az ember, az csak akkor válik el, amikor próbára teszik... vagyis akkor, ha kiderül, hogy megáll-e az ember a maga lábán vagy sem.
  • Az élet tragédiája éppen az, hogy az emberek nem változnak.

Idézetek A kutya se látta című könyvből[szerkesztés]

Milyen különös, hogy épp Rex Donaldsonnak adta a szívét! Az ő társaságában is akadnak szerelmek, hisz anélkül nem élet az élet, de hát miért kell az ilyesmit komolyan venni? Az egyik jön, a másik megy... De Rex Donaldsonnal más a helyzet. Rex iránti vonzalma egyszerű, mély és erős. Szüksége van Rexre. Higgadt nyugalma, elvont gondolkodása egészen más, mint amit ő vidám felületes életében megszokott. Logikus, tudományos elme; tartózkodó, kissé pedáns magatartása mögött azonban erő rejlik. És zsenialitás! Rexnek első és legfontosabb a munkája - ő, Theresa, csak része (noha kellemes része) lehet Rex életének. És az önző, felületes Theresa, életében először érezte, hogy elfogadja - sőt, szívesen fogadja el - ezt az alárendelt szerepet. Mert Rexért mindenre, igen, mindenre képes!

  • 26. oldal

Idegi bántalmak esetén a beteg gyakran fordul idegenhez, és ugyanakkor elveszíti bizalmát a hozzá legközelebb állókban.

  • 208. oldal

Egy asszony vagy félti a férjét - vagy fél tőle.

  • 251. oldal

- Nem is tudom, miért acsarognak úgy a kutyák a postásra (...)
- Mert van logikájuk. A kutya értelmes lény; a maga szempontjai szerint vonja le következtetését. Hamar megtanulja, hogy van, akinek szabad belépnie a házba - van, akinek nem. Eh bien, ki az a személy, aki leggyakrabban akar belépni, néhanapján kétszer-háromszor is bezörög - és soha be nem engedik? A postás. Kutyaszempontból tehát nyilvánvaló, hogy nemkívánatos személy, akinek az ajtón kívül a helye. Nem engedik be: mégis minduntalan visszatér. Mi tehát a derék kutya kötelessége: segít elkergetni a nem kívánt látogatót, sőt, lehetőleg igyekszik meg is harapni - hogy móresre tanítsa. Módfelett logikus gondolkodásra vall.

  • 62. oldal

Ha az ember hazudik, igyekezzék művészien hazudni, tálaljon fel romantikus, érdekes, meggyőző hazugságokat!

  • 88. oldal

- Tudja, kire emlékeztet engem, Poirot?
- Nem tudom, mon ami.
- Arra a cirkuszi zsonglőrre, aki tarka labdákat dobál. És egyszerre valamennyi labdája a levegőben van.
- A tarka labdák ez esetben az én tarkabarka hazugságaim?
- Nagyjából.
- És egy szép napon, úgy gondolja, egyszer csak valamennyi labda a földre pottyan?
- Örökre nem maradhatnak a levegőben.

  • 172. oldal

Az ostobaság nem zárja ki a ravaszságot.

  • 162. oldal

Nem helyes, ha az embert a személyes reakciói befolyásolják mások megítélésében. Nem szabad az érzéseinkre hagyatkoznunk.

  • 158. oldal

Én azt hiszem, hogy mindig van mód valamit megoldani, ha az ember félreteszi az aggályait.

  • 114. oldal

Idézetek A Sittaford-rejtély című könyvből[szerkesztés]

  • Megvolt benne az örökké éhes, érdeklődő kíváncsiság az élet iránt, amely az elmélkedés embereinek sajátja, de nem jellemző a cselekvés embereire.
  • 119. oldal
  • Nagyon nehéz hosszan kedvelni egy olyan férfit, aki mindent egy kicsit jobban tud csinálni, mint magunk.
  • 238. oldal
  • Ebben az életben folyton az történik, amire nem számít az ember.
  • 42. oldal

Idézetek a Cipruskoporsó című könyvből[szerkesztés]

  • Néha áthidalhatatlan szakadék választja el a múltat a jövőtől. Ha valaki megjárta a halál árnyékának völgyét, s újra kilép a ragyogó napfényre... akkor, mon cher, annak számára új élet kezdődik. A múlttal nem tud már mit kezdeni.
  • 264. oldal
  • Amikor az ember egy rossz álom kellős közepén találja magát, csak mindennapi dolgokba kapaszkodhat.
  • 254. oldal
  • Felejteni akar - mindent, mindent elfelejteni. Mintha minden, ami eddig történt, csak álom lett volna. Elmúlt, szétfoszlott, elég volt - elege van a régi életéből, a régi érzelmekből. Újnak, idegennek, védtelennek érzi magát, kiforratlannak, akinek mindent elölről kell kezdenie. Teljesen idegen ebben az új világban, telve félelemmel.
  • 252
  • Ilyen a szerelem: mindenre, a végletekre is képes! Hőst csinálhat egy féregből... és aljasságba kergetheti a legtisztességesebb embert is.
  • 121. oldal
  • Furcsa rugók mozgatják az emberi természetet.
  • 61. oldal

- Az emberi arc végül is nem más, mint álarc...
- És alatta?
- És alatta ott van a primitív férfi... vagy asszony.

  • 53. oldal
  • Mindannyiunkban dolgozik az életösztön. Az ember nem azért él, mert tudatosan úgy dönt, hogy élni akar.
  • 38. oldal
  • Ha szenvedélyesen szeretünk valakit, mindig több fájdalomban lesz részünk, mint örömben. De az ember azért mégsem mondana le erről az élményről. Aki sose szeretett igazán, nem is tudja, mi az élet.
  • 36. oldal
  • Sose mondjon el mindent az udvarlójának! Egy férfi sose legyen túlságosan biztos a dolgában!
  • 35. oldal

Idézetek A titokzatos kék vonat című könyvből[szerkesztés]

  • A dühös nő (...) mindig többet szokott mondani a kelleténél, s ennélfogva néha hasznot húzhat belőle egy meggondolt férfiú, aki megőrzi a nyugalmát.
  • 158. oldal
  • Ha a bűnözőink nem veszítenék el a fejüket, ha okosan viselkednének, hogy fognánk el őket?
  • 128. oldal
  • Egyvalami teljes képtelenség: rávenni a nőket, hogy hallgassanak a józan észre! Mintha hiányozna egy kerekük! Beszélhetnek nekem a női ösztönről, ország-világ tudja, hogy könnyű prédái a szélhámos csirkefogóknak! Tíz között egy sincs, aki rájönne, hogy gazemberrel áll szemben; kihasználhatja őket bármelyik jóképű, sima modorú csibész!
  • 115. oldal
  • Sok férfi jobban járna, ha magát venné el feleségül, mint azokat a szeleburdi fruskákat, akik manapság szaladgálnak, és többet mutogatnak magukból, mint amennyit a Teremtő valaha is szándékolt.
  • 60. oldal
  • A helyhez kötöttség felszabadítja a fantáziát. Az ember szabadon csaponghat.
  • 58. oldal
  • Nem vagy képes föladni. De én már megtanultam, és neked is meg kell tanulnod, hogy olykor ez az egyetlen megoldás.
  • 27. oldal

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo.png
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Agatha Christie témában.