Ugrás a tartalomhoz

Alfred Tennyson

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Alfred Tennyson
Alfred Tennyson portréja
Alfred Tennyson portréja
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Wikiforrásban
Médiaállományok a Wikimédia Commonsban
Művek a Project Gutenbergben

Alfred Tennyson (I. Tennyson báró, közkeletű nevén: Alfred, Lord Tennyson) (1809. augusztus 6. – 1892. október 6.) az Egyesült Királyság koszorús költője és egyben Anglia egyik legnépszerűbb költője.

Idézetei[szerkesztés]

The days that are no more[szerkesztés]

Könny, léha könny, nem értem, mit jelent
könny egy nem földi bánat mélyiből
kel a szivemben és gyül a szemembe
ha nézek boldog őszi réteket,
rátok gondolva, elmulott napok.
 
Frissek, miként az első fénysugár
megtérő kedvesinknek árbocán
búsak, miként a végső, mely ragyog
a láthatárba vélük elveszőn,
oly búsak, frissek, elmulott napok.
 
Ah búsak, s messze, mint nyárhajnalon
a félig ébredt gerle éneke
haló fülekben, míg haló szemekben
az ablak négyszögű tűztábla lesz:
oly búsak, s messze, elmulott napok.
 
Drágák, mint emlék-csókok sír ölén
égők, mint képzelt csókok ajkakon
melyek máséi; mélyek, mint a vágy
mélyek, mint szűz vágy, s szánattal vadak
Élet Halála, elmulott napok.

Fordította: Babits Mihály

Az arany év (részlet)[szerkesztés]

Alszunk s kelünk s alszunk; s minden mozog;
a nap röpűl egy testvérnap felé
a föld sötéten száll elipszisén
s az ember minden dolga megy magától
előre s eljön majd az arany év.

Fordította: Babits Mihály

Neki tulajdonított idézetek[szerkesztés]

  • Ha annyi virágom volna, ahányszor eszembe jutottál... örökké a kertemben sétálhatnék.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. If I had a flower for every time I thought of you...I could walk through my garden forever.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]