Babits Mihály
Babits Mihály |
---|
Rippl-Rónai József festménye |
Lásd még |
Szócikk a Wikipédiában |
Művek a Wikiforrásban |
Művek a Project Gutenbergben |
Babits Mihály (1883-1941) költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a Nyugat első nemzedékének tagja.
- Az »áruló« írástudó tehát nem avval lesz árulóvá, ha lába nem megy egyenesen a Csillag felé, melyre ujja mutat. Az árulást akkor követi el, ha nem is mutat többé a Csillagra. – (Az írástudók árulása.)
Versidézetek
[szerkesztés]- Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg!
- ne rezzents nyelvet: hadd dalolok soha
- nem hallott verseket ma, múzsák
- papja, erős fiatal füleknek.[1]
- nem hallott verseket ma, múzsák
- [...]
- Ekként a dal is légyen örökkön új,
- a régi eszme váltson ezer köpenyt,
- s a régi forma új eszmének
- öltönyeként kerekedjen újra.
- In Horatium
- s a régi forma új eszmének
- Az álmok síkos gyöngyeit
- szorítsd, ki únod a valót:
- hímezz belőlük
- fázó lelkedre gyöngyös takarót
- Húnyt szemmel
- Csak én birok versemnek hőse lenni,
- első s utolsó mindenik dalomban
- a mindenséget vágyom versbe venni,
- de még tovább magamnál nem jutottam.
- [...]
- Én maradok: magam számára börtön,
- mert én vagyok az alany és a tárgy,
- jaj én vagyok az ómega s az alfa.
- A lirikus epilógja
- Tudod, tavasszal járnak a vágyak
- látatlan, tőrös törpe manók
- dongó darazsak (lelked füle bágyad)
- fulánkosak, csak ölve halók.
- Arany kisértetek
- most itt van az alkony, most jer elő,
- mint éji merénylő, titkos szerető
- Alkonyi prológus
- Hunyt mesterünk! tehozzád száll az ének:
- ládd léha gáncsok lantom elborítják
- s mint gyermek hogyha idegenbe szidják
- édes apjához panaszkodni tér meg
- Csak egyszer lenne még enyém
- s kedvemre csókkal önteném
- szivesen halnék azután
- nagyobb örömmel ontanám
- kis ujjáért a csobogó vért,
- mint száz királyért, lobogóért!
- Játszottam a kezével
- És kincsemet hagyom tenéked:
- elődöm voltál, légy utódom:
- az üszköt, ami bennem égett,
- máglyádra vetve, elhuzódom.
- lubickoltok az ingyen élmény
- ezrek könnyétől sós vizében
- s tudjátok kiszámítva már
- hogy meddig szabad nőni szépen
- hogy el ne törjön a vad ár:
- hajolni tudtok (törni kár!) -
- Háborús anthológiák
- Ó, varázs van a szavakon, hogy a Teljesedés
- fordítva értse mind, s legyen elátkozott vetés,
- hol a konkolyt arassa az, ki a buzát veti,
- s szive melegjén ölyvtojást költsön a gerle ki.
- Ember azért, ha jót akarsz, tanácsom megfogadd
- és köpd ki fogaid közül a véres szavakat
- Szíttál-e lassú mérgeket?
- Amit én emeltem, mind homok volt:
- de nagyapám háza bizton áll még
- s éveimből, e fojtó romokból
- hogy révébe meneküljek, vár még.
- [...]
- Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat,
- mely nem szorul fegyverre, se vértre,
- mert nem holt rög, hanem élő lélek.
- Hazám!
- Mindig azt tettem, ami kellett
- s valami vár,
- csöpp muszájoknál égetőbb muszáj,
- amit feledtem, mint az álmok rosszát.
- Csak a tilos szabad már...
- Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy
- magad is, kit a holtak lépte vet.
- Csak posta voltál
- Nem tudjuk már magunkat megcsalni:
- óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!
- [...]
- Mire a madarak visszatérnek,
- szikkad a föld, hire sincs a télnek...
- Csak az én telem nem ily mulandó.
- Csak az én halálom nem halandó.
- Ősz és tavasz között
- Ó, béke! béke!
- legyen béke már!
- Legyen vége már!
- Aki halott, megbocsát,
- ragyog az ég sátra.
- Testvérek, ha túl leszünk,
- sohse nézünk hátra!
- Ki a bűnös, ne kérdjük,
- ültessünk virágot,
- szeressük és megértsük
- az egész világot:
- egyik rész a munkára,
- másik temetésre:
- adjon Isten bort, búzát,
- bort a feledésre!
- Húsvét előtt
Jónás könyve
[szerkesztés]- fölkele Jónás, hogy szaladna,
- de nem hová a Mennybeli akarta,
- mivel rühellé a prófétaságot,
- félt a várostól, sivatagba vágyott,
- ahol magány és békesség övezze,
- semhogy a feddett népség megkövezze
- Az Isten gondja és nem az enyém:
- senki bajáért nem felelek én.
- magad mondod hogy Isten átka kerget.
- Ha Isten üldöz, az ördög se véd meg.
- Első rész
- Rejteztem én is elüled, hiába!
- Utánam jöttél tenger viharába.
- Engedetlen szolgádat meggyötörted,
- magányos gőgöm szarvait letörted.
- mert aki éltét hazugságba veszti,
- a boldogságtól magát elrekeszti
- Második rész
- És monda akkor az Isten: »Te szánod
- a tököt amely egy éjszaka támadt
- s egy másik éjszaka elhervadott;
- amelyért kezed nem munkálkodott;
- amelyet nem ápoltál, nem neveltél,
- lombja alatt csak lustán elhevertél.
- És én ne szánjam Ninivét, amely
- évszázak folytán épült vala fel?
- A szó tiéd, a fegyver az enyém.
- Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.
- Negyedik rész
- Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
- vagy én lettem mint túláradt patak
- oly tétova céltalan parttalan
- Jónás imája
Idézetek róla
[szerkesztés]A román nacionalista körök [..] Vásár című költeményének (Fogaras, 1908) egy félreértett és félremagyarázott kifejezését évtizedek múlva sem tudták megbocsátani neki. Babits hiába mentegetődzött e versével kapcsolatosan (Fogaras című 1937. évi cikkében is), viselnie kellett, éppen neki, a nemzetek közötti kölcsönös megértés és együttműködés apostolának, a sovinizmus vádját!
A másodgeneráció materializmusával szemben az első generációja a Nyugatnak már Babits Mihályban egy új spiritualizmus hirdetésével próbálja megtalálni a folytatóit - az unokákban. A „baloldaliak” Anthológiájának összegyűjtője középkori himnuszokat fordít és előadói pódiumról hirdeti, hogy: „a közékpor nagy kor, mert hinni tudott”. A materialista forradalmárral szembeszegezi a szellemi forradalmárt, a materialista internacionalizmussal a középkori treuga dei internacionalizmusát, a latin költészet és a katholikus vallás internacionalizmusát. A földönjáró, de égbetekintő emberét, aki állampolgár Istenben, szerelmes Istenben és költő Istenben.
- Szabó Zoltán: A háború utáni fiatalság. Napkelet, XI./8. (1933. aug.).
Idézetek róla szóló versekből
[szerkesztés]Kassák Lajos: Gyászdob
[szerkesztés] (Babits Mihály halálára)
Meghaltál s én, aki egy életen át harcoltam veled
leveszem a kalapom…
……
adassék néked tisztelet, szorgos és szomorú költő
aki egy személyben kertje és kertésze voltál magadnak.
(399. oldal)[3]
Radnóti Miklós: Csak csont és bőr és fájdalom
[szerkesztés] (Babits Mihály halálára)
Látjátok, annyi szenvedés után most
pihen e hűvös, barna test.
Csak csont és bőr és fájdalom.
S akár a megtépett, kidőlt fatörzs
évgyűrűit mutatja, bevallja ő is gyötrött éveit.
……
Tudtuk már rég, minden hiába, rák
marcangol és szemedben ott ragyog
egy messzi és örök dolgokból font világ,
s hogy oly időtlen vagy te, mint a csillagok.
(210. oldal)[4]
Szabó Lőrinc: Tücsökzene
[szerkesztés]
242 Reviczky-utca 7
...Tegnap inasa,
az se Babitsnak, ma meg gyermeke,
szellemvilágba repültem vele,
s mikor bort nyitott és pertut ivott,
úgy éreztem, a tündöklő Napot
tűzi mellemre.
243 Babits
Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.
Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat.
……[5]
József Attila: Magad emésztő
[szerkesztés]Magad emésztő, szikár alak!
Én megbántottalak.
Botot faragtál, ábrákkal tele,
beszélt a nyele,
aztán meguntad. Igy volt?
S eldobtad, ahogy az égbolt
az unt csillagot ejti le.
Én fölvettem és rádhuztam vele.
Igy volt?
Sajnálom, kár volt.
....
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Horatius Odi profanum vulgus et arceo kezdetű ódájának szabad átköltése.
- ↑ http://www.itk.iti.mta.hu/2003-45/kelevez.htm
- ↑ Kassák Lajos Összes versei I.–II. kötet, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1970
- ↑ Radnóti Miklós Összes versei és műfordításai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1963
- ↑ Szabó Lőrinc Tücsökzene Magyar Helikon, 1968