Az elveszett mesék könyve

Az elveszett mesék könyve (The Book Of Lost Tales) J. R. R. Tolkien angol író és nyelvész könyve, melyet fia, Christopher R. Tolkien adott ki az író halála után, az Allen and Unwin kiadónál (mely apja több más munkáját is kiadta), először 1984-ben.

Idézetek a műből

• Történt mármost bizonyos időn, hogy egy utazó, messzi honokból, igen kíváncsi férfiú, vágyat érzett különös-idegen vidékekre, hogy miként is él egy fura nép, melyet hajó juttatott oly messzi nyugatra, mint a Magányos Sziget, Tol Eressëa tündéri szón e név, ám melyet a gnomák úgy hívnak, Dor Faidwen, Megváltás Földje, és nagy mese sora jár véle [...] Eriol (mert a szigetlakók aztán így nevezték őt, s azt jelenti e szó, hogy »aki magányosan álmodozik«), ezt gondolta: »Ím, itt a nyugalomra az óra, s bár nem is sejtem, mi e takarosnak tetsző városka neve, e kis dombon bizonnyal kapok szállást, míg holnap hajnalvást tovább nem állok megint - és a hely maga is igen barátságos, és a szellő jó illattal száll. Úgy érzem, édes-gazdag titkokat őriz, csodás és szépséges dolgokét, tele velük e nemes hely kincstárai és lakóinak szíve, kik e falak közt élnek«. Így az utas, akinek Eriolon kívül egyéb nevét nem említi a krónika.
• ... toll-ereszek alakultak sűrűn, és volt csivaj és zsivaj és csevej, legkevesebb a hely, szállt a halszag, s röppentek a zsinatos madárbölcselmek.