Candide
A Candide vagy az optimizmus vagy szimplán csak Candide Voltaire francia filozófus szatirikus drámája, amely először 1759-ben jelent meg.
Idézetek a műből
[szerkesztés]- De vár rám a munka a kertben. [1]
- Candide remegett, mint egy filozófus […]. [2]
- Utána akart ugrani a vízbe, de Pangloss, a filozófus, megakadályozta e tervében, s ott helyben bebizonyította néki, hogy Lisszabon kikötője egyenesen arra készült, hogy ez az anabaptista ott kényelmesen belefulladhasson.[3]
- […] ebben az országban nem árt, hogyha időnként meg-megölnek egy-egy admirálist, mivel ezzel a jó példával tüzelik a többieket.[4]
- Egész lelkük a nyelvükön volt, ott figyelt a fülükben, s ott ragyogott a szemükben.[5]
- Nohát, be kell vallanom, furcsa dolog ez a világ![6]
- [...] ha az ember szerelmes, féltékeny, s még az inkvizíció is megvesszőzi, akkor már nem tudhatni, mire képes. [7]
- Én azt hiszem, hogy a mi vallásunk az egész világ vallása; estétől reggelig imádjuk az Istent.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az elhíresült utolsó mondat.
- ↑ Második fejezet, Gyergyai Albert fordítása.
- ↑ Ötödik fejezet, Gyergyai Albert fordítása
- ↑ Huszonharmadik fejezet, Gyergyai Albert fordítása
- ↑ Tizennegyedik fejezet, Gyergyai Albert fordítása
- ↑ Tizennegyedik fejezet, Gyergyai Albert fordítása
- ↑ Kilencedik fejezet, Gyergyai Albert fordítása.
- ↑ Tizennyolcadik fejezet, Kemény Gábor fordítása
További információk
[szerkesztés]- A mű magyarul az Országos Széchényi Könyvtár weboldalán
