Cao Cse

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Cao Cse (192–232) kínai költő.

Idézetek verseiből[szerkesztés]

Nagy László fordításai[szerkesztés]

Po-ma hercegnének, Cao Piaonak ajánlom

Sóhajtásomnak ugyan mi haszna?
Ellenem tört az ég itélete.
Miért jár eszemben halott fivérem?
Eltépték tőlem, nem látom sose.

Lelke a honi táj fölött szálldos,
lett a főváros teste nyughelye.
Mi is, kik élünk, meghalunk végül,
jön a halál, s a rothadás vele.
Egy nemzedéknek rövid a léte,
harmat, mit gyorsan öl a nap heve,
alkonyat pírja szilfán, eperfán,
iramodó árny, visszhangzó zene.
Magam se vagyok fém avagy szikla,
csupán egy jajszó – szívem fáj bele.


Ting Csing-linek ajánlom

Jót cselekszel te, jó hír a jussod,
sorsod se romlást, örömet érlel.
Nagy jellem titka szabad virágzás,
közönséges lény gátak közt lépdel.
Mind, aki fennkölt, ott jár, ahol te,
nem száll le, nem tarthat soha Kung-cével.


Asszonyi vers

Asszonyszobámban felöltöm ruhám,
kint levél gyanánt léptem hullatom.
Hajlékom árva, én is az vagyok,
de a fű zöld a lépcsős udvaron.
Amerre megyek, szél kavarodik,
madárka fölszáll, délre zavarom,
szerelmes gondom éget szüntelen,
urammal lenni vágyódok nagyon.


Rák és angolna

Rák és angolna hazája tócsa,
nem járnak ott, hol bömböl a tenger.
Sövényen ülni jó a verébnek,
vadhattyak útján szállani nem mer.

Források[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Cao Cse témában.
  • Nagy László: Versek és versfordítások II. kötet. Versfordítások, 1957–1977 (583–589. oldal). Holnap Kiadó, 2004; ISBN 963 346 659 8