Chamfort

Chamfort
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Project Gutenbergben

Chamfort, igazi nevén Sébastien Roch Nicolas(1741–1794), francia író.

Az alábbi néhány aforizmáját Szerb Antal fordította magyarra és A királyné nyaklánca című művének rövid részeként tette közzé.

Aforizmák

• Franciaországban békében hagyják azokat, akik felgyújtják a házat, és üldözik azokat, akik meghúzzák a vészharangot.
• Csak szabad népeknek van figyelemre méltó történelmük. Zsarnokság alá vetett népek történelme csak anekdotagyűjtemény.
• Gondoljuk csak meg: harminc vagy negyven évszázad küzdelmének és felvilágosodásának az az eredménye, hogy a földön élő háromszázmillió embert vagy harminc zsarnoknak szolgáltatta ki.
• Az udvaroncok olyan koldusok, akik meggazdagodtak a kolduláson.
• A világ és a társadalom olyan könyvtárhoz hasonlít, ahol első pillantásra látszólag minden a legnagyobb rendben van, mert a könyveket nagyságuk és alakjuk szerint helyezték el; de lényegében minden a legnagyobb rendetlenségben van, mert a könyveket nem tudományágak, tartalom és szerzők szerint csoportosították.
• A társadalom két nagy osztályból áll: azokból, akiknek több az ebédjük, mint az étvágyuk és azokból, akiknek több az étvágyuk, mint az ebédjük.
• Élni olyan betegség, amelyen az álom tizenhat óránként segít valamit. De ez csak fájdalomcsillapító. Az orvosság a halál.
• Bizalmatlan vagyok a bölcsességgel szemben. A Szentírás szerint az Úr félelme a bölcsesség kezdete. Én azt hiszem, inkább az emberfélelem az.
• Vannak olyan századok, amikor a közvélemény a legrosszabb vélemény.
• A fizikai csapások és az emberi természet kalamitása szükségessé tették a társadalmat. A társadalom pedig megtetézte a természet csapásait. A társadalom kellemetlenségei szükségessé tették a kormányt; és a kormány megtetézte a társadalom csapásait. Íme az emberi természet története.
• Csak az első özönvíz eredménytelensége akadályozza meg Istent abban, hogy egy másodikat bocsásson le.

• Bármilyen rosszat is gondol egy férfi egy nőről, nincs olyan nő, aki ne gondolna még rosszabbat.
• Ismert ön már olyan nőt, aki, ha egy barátját egy másik nő körül látta forgolódni, feltételezte, hogy az a nő nem hallgatja meg azt a férfit?
• Az ember nagyon szerencsétlen volna, ha a nők közelében a legkisebb mértékben is emlékeznék arra, amit kívülről tud.
• Korunkban a botrány pikantériája felváltotta a titok pikantériáját.
• Emlékszem, láttam egy embert, aki otthagyta az operai lányokat, mert úgy találta, hogy éppannyi a hamisság bennük, mint a tisztességes nőkben.
• Az én hibám, hogy jobban szeretem azokat a nőket, akiket szeretek, azoknál, akiket nem szeretek?

Források

• Szerb Antal: A királyné nyaklánca Magvető Könyvkiadó, Budapest. (Évszám nélkül.) 279-281. oldal. ISBN 963 14 0231 2