Cipruskoporsó

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Cipruskoporsó című krimi egy Agatha Christie regény, amelynek főszereplője a belga detektív, Hercule Poirot.

Idézetek a műből[szerkesztés]

  • Néha áthidalhatatlan szakadék választja el a múltat a jövőtől. Ha valaki megjárta a halál árnyékának völgyét, s újra kilép a ragyogó napfényre... akkor, mon cher, annak számára új élet kezdődik. A múlttal nem tud már mit kezdeni.
  • 264. oldal

  • Amikor az ember egy rossz álom kellős közepén találja magát, csak mindennapi dolgokba kapaszkodhat.
  • 254. oldal

  • Felejteni akar - mindent, mindent elfelejteni. Mintha minden, ami eddig történt, csak álom lett volna. Elmúlt, szétfoszlott, elég volt - elege van a régi életéből, a régi érzelmekből. Újnak, idegennek, védtelennek érzi magát, kiforratlannak, akinek mindent elölről kell kezdenie. Teljesen idegen ebben az új világban, telve félelemmel.
  • 252

  • Ilyen a szerelem: mindenre, a végletekre is képes! Hőst csinálhat egy féregből... és aljasságba kergetheti a legtisztességesebb embert is.
  • 121. oldal

  • Furcsa rugók mozgatják az emberi természetet.
  • 61. oldal

- Az emberi arc végül is nem más, mint álarc...
- És alatta?
- És alatta ott van a primitív férfi... vagy asszony.

  • 53. oldal

  • Mindannyiunkban dolgozik az életösztön. Az ember nem azért él, mert tudatosan úgy dönt, hogy élni akar.
  • 38. oldal

  • Ha szenvedélyesen szeretünk valakit, mindig több fájdalomban lesz részünk, mint örömben. De az ember azért mégsem mondana le erről az élményről. Aki sose szeretett igazán, nem is tudja, mi az élet.
  • 36. oldal

  • Sose mondjon el mindent az udvarlójának! Egy férfi sose legyen túlságosan biztos a dolgában!
  • 35. oldal

Forrás[szerkesztés]