Gérard de Nerval
| Gérard de Nerval |
|---|
 |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
 Művek a Wikiforrásban |
| Művek a Cervantes Virtualon |
 Művek a Project Gutenbergben |
Gérard de Nerval eredeti nevén: Labrunie Gerard (1808.május.22. Párizs - 1855.január.26.Párizs), francia író, fordító és kültő. A francia romantika képviselője.
Idézetek verseiből
[szerkesztés]Arany sorok
(részlet)
Szabad gondolkodó ember, hogy hiheted,
hogy csak te vagy az - itt, hol minden csupa élet?
Szabadságod a te erőid közt itélhet,
de döntéseden a világ kívül reked.
(Somlyó György)
Az állomás
(részlet)
A gyorskocsi megáll, az ember kél s alászáll,
elindul, elhalad vaktában két faháznál,
lovaktól, úttól és ostorszótol vegyest
látni, pilled a szem és elzsibbadt a test.
(Jékely Zoltán)
A párizsi Notre-Dame
(részlet)
Vén már a Notre-Dame, s bár rémlik pusztulása,
mégis ő volt, ki rég Párizst születni látta.
Még néhány ezredév, az idő falja, mint
ökröt vad farkasok, nehézkes váza reszket,
nyúzza vas idegeit, s átharapván a testet,
lassan reccsenti szét vénhedt kő.csontjait.
(Tóth Judit)
Április
(részlet)
Megjött a szép idő, a porban
fény leng s a ház falára lobban,
az alkony hosszan ég ma már;
s nem zöldel semmi még, a fákon
a nap kis rőt visszfénye táncol,
s az ág sötét fenn és kopár.
(Radnóti Miklós)
Földalatti kórus
(részlet)
A mélyben, az éjben,
a síri setétben
vívjuk sors-csatánk:
bosszuvágyban égve,
és mind egyetértve
hívjuk a halált.
(Jékely Zoltán)
A fekete pont
(részlet)
Mind, aki bámulá meredten a Napot,
szemének mélyiben utána láthatott
repkedni konokul egy szívós, tompa foltot...
Egy pillanatra én, mint ifjú szertelen,
a dicsőségre így vetém tekintetem:
szemem mélyén hagyott az egy fekete pontot.
(Jékely Zoltán)
Ábrándozás
(részlet)
Egy dal zsong bennem, s nekem többet ér,
akár egész Mozart, Rossini, Weber,
vágyódó, vén ütem, borongva lépdel,
s titkos varázsa már csak bennem él.
Ha hallom, lelkem ifjul kétszáz évet,
a trónon Tizenharmadik Lajos,
lankás vidék... az alkony ép megérett,
a domb arany, az ég aranyhabos,
s kővel szegett, nagy téglakastélyt látok,
lábát folyócska mossa álmatag,
körül hatalmas park, hunyó virágok,
s a színes ablakok piroslanak.
S egy ablakban fönn ép egy dáma lebben,
sötét szem, szőke haj lobog felém...
talán egy másik, régvolt életemben
már láttam egyszer - s most emlékszem én!
(Radnóti Miklós)
Sírfelirat
(részlet)
Szorgalmas, hír szerint, sosem volt, lusta inkább,
száradni asztalán soká hagyá a tintát,
mindent tudni akart, s mit sem tudott szegény.
S hogy jött a perc, midőn a léttel már betelvén,
egy téli éjszakán elragadták a lelkét,
így szólt bucsuzkodón: Miért is jöttem én?
(Jékely Zoltán)
Források
[szerkesztés]- A francia romantika költői. Lyra Mundi sorozat. Európa Könyvkiadó Budapest 1989.