George Topîrceanu

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

George Topîrceanu (Bukarest, 1886. március 20. – Jászvásár, 1937. május 7.) román költő és publicista.

Részletek verseiből[szerkesztés]

Négysorosok (1912)[szerkesztés]

Azt rebegted, elkísérnél
Oda is, hol bombák hullnak,
Őh, de hogy zokogtál, kedves,
Mikor megszúrtad az ujjad!

Őszi rapszódia (1919)[szerkesztés]

Vénasszony a napraforgó,
Reszketve tud szólani,
Fél, hogy tél jön, vad, csikorgó,
S kihullnak a fogai.

A Pokol (1920)[szerkesztés]

Apokrif tercinák a Divina Commediából

S a sistergésben, mely köröttünk feltört,
Riadtan álltam, s így szólaltam újra:
- Dicső Mester, kinyissam-é az ernyőt?
Úgy vélem, nem kell e hidegvíz-kúra,
Ha meghűlsz, bizony súlyos szövődmények
Leskelődnek az élelmedett korra...
- A haláltól egy jottányit sem félek -
- Felelte ő -, s ha elpatkol, utólag,
Nehezen esik vissza már a lélek!
Bizony, furcsának tűnt kissé e szózat,
Keblemet nehéz gyanakvás gyötörte,
Az arcát lesve, szívem összeborzadt.
(Bajor Andor fordításai)

Forrás[szerkesztés]

  • George Topîrceanu: Vidám és szomorú balladák. Bukarest: Ifjúsági Könyvkiadó. 1963.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak