Gustave Flaubert
| Gustave Flaubert |
|---|
 |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
| Művek a Cervantes Virtualon |
 Művek a Project Gutenbergben |
Gustave Flaubert (1821 – 1880), francia író
- Nous sommes faits pour le dire et non pour l'avoir.
- (vagyis: Arra vagyunk teremtve, hogy mondjuk, és nem arra, hogy birtokoljuk.)[forrás?]
Idézetek tőle
[szerkesztés]- Franciának lenni, fiatalnak, gazdagnak, művésznek és szerelmesnek: ez a boldogság öt kelléke.
- Legyünk elkészülve új képmutatásokra, az erényrõl való szavalásra, a romlottság ellen való szónoklásra, szigorúan egyszerű öltözködésre stb. Teljes vaskalaposságra.
- egy 1871-ben kelt levélből
- Nem azok a legszomorúbb gyászok, amelyeknek a szalagját a kalapunkon hordjuk.
- Ha látjuk, hogy a szép álmok csalfák, be kell érnünk a középszerűséggel.
- A legmeghittebb vallomásokban is mindig valami, amit nem mondunk meg.
- Az unalomnak nincs oka. Aki eszmélkedik felőle, és észokokkal akarja legyőzni, annak fogalma sincs róla.
- A szerelmet érhető váratlan szélrohamok közül egy sem olyan fagyos és pusztító, mint a pénzkérés.
- Semmi sem oly megalázó, mint amikor azt kell látnunk, hogy a butáknak sikerül, amiben mi kudarcot vallunk.
- A lehető legkevesebbet dobni a tengerbe a rakományból, hogy a hajó könnyedén haladjon: ez a bölcsesség.
- Végül minden álom megtalálja a maga formáját: minden szomjúság számára van hullám, minden szív számára szerelem.
- Nem a szenvedély írja a verseket. Minél személyesebbek, annál gyengébbek. Minél kevésbé érzünk valamit, annál erősebb a képességünk, hogy úgy fejezzük ki azt, ahogyan valójában van, de rendelkeznünk kell az érzékeltetés adottságával.
- Az írás felséges dolog, az ember többé nem önmaga, mégis egy saját maga alkotta univerzumban mozog. Ma például egy őszi délutánon férfiként és nőként, szeretőként és szeretettként lovagoltam egy erdőn keresztül, sárga levelek alatt; és én voltam a lovakban, a levelekben, a szélben, a szereplőim szavaiban, még a vörös napban is, ami szerelemtől ittas szemeiket lehunyni kényszerítette.
- A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk.
- Nem, nem hiszem, hogy a boldogság lehetséges, a nyugalom azonban igen. Ezért távol tartom magamat mindentől, ami idegesít.
- Vizsgáld csak meg magadat: éreztél valaha érzelmet, mely eltűnt volna? Nem, minden megmarad... Minden.
- A túlzott beszéd közepes érzelmeket takargat, mintha a lélek teljessége olykor nem a legüresebb metafórákban áradna széjjel, mert hisz soha senki se képes pontos mértéket adni vágyainak, éppúgy nem, mint eszméinek vagy mint fájdalmainak, mivel az emberi beszéd csak afféle repedt üst, amelyből jó, ha medvetáncoltató melódiákat tudunk kicsalni, amikor a csillagokat szeretnénk velük megríkatni.
- A szerelemnek hirtelen kell érkeznie, villám és mennydörgés között - mint egy égiháborúnak, amely úgy szakad az életre, felforgatja, elragadja az ember akaratát, mint a falevelet, és örvénybe sodorja mindenestül.
- A siker csupán kísérőjelenség. Sosem szabad céllá válnia.
- Szenvedélyeink olyanok, mint a vulkánok: állandóan morajlanak, de csak időközönként törnek ki.
- Óvakodjál a szomorúságtól. A szomorúság bűn. Az ember örömét leli a bánatában, aztán mikor a bánat elmúlt, ott áll elbutultan, mert minden értékes erejét rápazarolta a búbánatára. Akkor aztán szánja-bánja, csakhogy már későn.
- A lehető legkevesebbet dobni a tengerbe a rakományból, hogy a hajó könnyedén haladjon: ez a bölcsesség.
- Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt.
Közhelyszótár
[szerkesztés]- Ábránd: Nevezzünk egyszerűen ábrándnak minden olyan magasztos eszmét, amit nem értünk.
- Bika: A borjú apja. Az ökör csak a nagybátyja.
- Gordiusz csomó: Az ókori görögök ezzel kötötték meg a nyakkendőjüket.
- Vízkúra: Mindenféle betegséget gyógyít, illetve előidéz.
Források
[szerkesztés]Külső hivatkozások
[szerkesztés]
Ez az idézetgyűjtemény még nagyon rövid („csonk”). Segíts te is, hogy igazi gyűjtemény lehessen belőle!