Heltai Jenő

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Jump to navigation Jump to search

Heltai Jenő (1871-1957), magyar költő, író, színpadi szerző

Idézetek[szerkesztés]

Megbízhat-e az író abban, hogy adatai ennyi idő elmúltával is hitelesek-e még, hiszen a világ azóta többszörösen fölfordult, sok minden elértéktelenedett, romba dőlt, elpusztult. Hatvan évig ide-oda csapongó újságíró, szerkesztő, könyvkiadó, színházigazgató, író, drámaíró, kabaréköltő, francia, angol, olasz és német színdarabok és versek fordítója voltam. Éltem Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban. Beszélni nem szerettem. Irtóztam a hangzatos szavaktól, ömlengéstől és az olcsó gyöngédség fitogtatásától. Barátaimat jobban szerettem, mint ők engem. Nem értettek meg, nem is fáradoztak azon, hogy megértsenek. A humoristán nincs áldás. Annak az a fontos, hogy nevessenek rajta.


Emlékezetes sakkverseny volt, amelyen az őrnagy csak úgy tudta az elháríthatatlan mattot elkerülni, hogy lenyelte az ellenséges vezért. Ez a merész újítás, amely azóta nicaraguai vezércsel néven szerepel a sakkjáték kézikönyveiben, új mezőket nyitott meg a sakkozó világnak, és az őrnagy nevét mindjárt a világhír glóriájával övezte.


Ennenmagának él mindenki, és ennenmagának hal meg. Társakkal pillanatokra találkozik csak, adás-vevésben, hivatalos ügyekben, szerelemben, barátságban, örömben, fájdalomban. Egyedül vagy, és egyedül maradsz, mert másban is magadat szereted csak. Mindig ott csalódol, ahol másikban magadra akarsz ismerni, senkitől sem kaphatod meg azt, amit magad adsz magadnak. Szerelem? Hívságos próbálkozás, őrültek nagy hajtóvadászata, amelyen rengeteg vad kerül terítékre, de az igazi soha nincs köztük. És ez a szörnyű hajtóvadászat a vadász temetésével végződik. (Álmokháza)


Mozi[szerkesztés]

Vászon. Homály. Rikoltó hirdetések.
Muzsika. Híradó. A film pereg.
Lóverseny. Autók. Pisze flapperek.
Gengszter. Detektív. A lyoni érsek.

New-yorki árvaház, ezer gyerek.
Az angol flotta. Chaplin: bölcs csavargó.
Mélyhangú, álomszőke Greta Garbo.
Hold. Víz ezüstje. Hervadó berek.

Micky egér. És hűvös mese-szőnyeg,
Mely úttalan útján a levegőnek
Bagdad fölé röpíti utasát.

Könny. Kacagás. Mint happy-end, a Végzet.
Egy centiméter igazi költészet
És háromezer méter butaság.

Dal a moziról[szerkesztés]

Berta egy szép nyári estén
A körúton mendegélt,
Arra jő egy fess legényke
S hencegőn melléje lép.
Szól a lányhoz: "Szép kisasszony,
Tartson vélem, ha lehet,
Jöjjön egy projektográfba
nézni mozgóképeket!"

S mert a Berta, s mert a Berta nagy liba,
Hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba.

Együtt ültek a sötétben
Berta és az ifjú úr,
Míg a vásznon kergetőzött
Japán, angol, muszka, búr.
Körutazást, vonatrablást
S tudj' az ég, mit láttak itt,
S nem csupán a képek, ők is
Mozgolódtak egy kicsit.

És elcsattant, és elcsattant mutyiba
Most egy csók a mozi-mozi-mozi-moziba.

Folytatása volt a csóknak,
Mert követte még nem egy,
Sőt követte más egyéb is,
Végre az már egyre megy.
Végül aztán Berta bús lett,
És szemébe' könyű rezg,
Észrevette, hogy gyanúsan
Gömbö-gömbölyödni kezd!

Így van az, ha, így van az, ha egy liba
Sokat jár a mozi-mozi-mozi-moziba.

Szabadság[szerkesztés]

Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem igér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.

Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembenéz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle...
Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!
Tudd meg: szabad csak az, aki
Oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak s élni mernek érte.

De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb szeretnél lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.
1945. május 1.

Setét Lajos[szerkesztés]

Szeressük egymást! Isten arra rendelt.
De annyi baj, gond nyomja ma az embert,
Nyögünk adót, aszályt és háborút,
A legtöbbnek falat kenyér se jut.
Kevés a méz, és sok a medve.
Ki él ma abból, amiből szeretne!
Így értsd meg azt, hogy én szelíd, költői lélek,
Bakónak álltam, s a halálbul élek.

(A Néma leventéből)

Források[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Heltai Jenő témában.
  • A néma levente
  • Heltai Jenő: Álmokháza. Regény. Budapest, 1969, Szépirodalmi Könyvkiadó, 233-234. p.