Mozi

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Gaumont1902.jpg
„A film egyébként nem több, mint a filmszalagon rögzített tények összessége.” Dziga Vertov
„A film az egyetlen művészet, amely a valóság jelentős részleteit változatlannak hagyja. Interpretálja őket, de ez az interpretáció fotográfiajellegű marad. Egy táj vagy egy út, egy arc, vagy egy gesztus, ha lefényképezzük, lényegében ugyanaz marad, mint motívumkorában.” Hauser Arnold

Idézetek, művek a mozi, mozgókép témaköréből[szerkesztés]

Heltai Jenő: Mozi

Vászon. Homály. Rikoltó hirdetések.
Muzsika. Híradó. A film pereg.
Lóverseny. Autók. Pisze flapperek.
Gengszter. Detektív. A lyoni érsek.

New-yorki árvaház, ezer gyerek.
Az angol flotta. Chaplin: bölcs csavargó.
Mélyhangú, álomszőke Greta Garbo.
Hold. Víz ezüstje. Hervadó berek.

Micky egér. És hűvös mese-szőnyeg,
Mely úttalan útján a levegőnek
Bagdad fölé röpíti utasát.

Könny. Kacagás. Mint happy-end, a Végzet.
Egy centiméter igazi költészet
És háromezer méter butaság.


Babits Mihály: Mozgófénykép

Máskép: Amerikai Leányszöktetés -- szenzációs szerelmi tragédia mozgófényképben előadva

A gép sugarát kereken veti, képköre fénylik a sik lepedőn
mindjárt, szivem, uj szinek és alakok lovagolnak a fénylegyezőn
olcsó s remek élvezet összecsodálni e gyors jelenéseket itt:
első a Szerelmi Tragédia, melyet a lámpa a falra vetit.

Ni -- Ámerikában e nagy palotának a dús ura -- milliomos
rendel, levelez, sürög, üzleteit köti, telefonoz.
Titkára előtte. Beszélni akar vele. Várja. Magára marad.
Beszél neki. Karja mozog hevesen s ura szörnyü haragra gyulad.

Éjfélkor a hószinü lányszoba villanymécsese zöld. Jön a lány
bálból, kimerülten -- a báli ruhában is oly ideges, halavány.
Vetkőzik az édes. Az éjjeli gyolcs fedi már. A komorna kimén.
Megkoccan az ablaka. Nyitja. Vetekszik a holddal a zöld szobafény.

Titkáruk az. „Édesem!” -- Újul a kép. Palotájuk elébe mutat.
Fellegkaparójuk előtt ki az éjbe mutatja a hosszu utat.
Fellegkaparón kötelekből létra. Az emelet ablaka nyil.
Surrannak alá. Hamar: Elbuj a hold köre. Rebben az ótomobil.

És tűnik a gépkocsi. Mind kicsinyebb-kicsinyebb. De a palota ébred.
Vádat sug a létra. Mi volt az? Utánok! A gép! Tova! S mozdul a képlet.
Nyargalnak az útközi fák növekedve szemünkbe: a kocsi sötét pont
nyargalnak az út jegenyéi. Kigyózik az út tova. Két kocsi két pont.

És fordul a kép. Jön a halmon a két szeretővel a gép lefelé.
Vakít ide: hallani szinte, amint robog a kanyarúlat elé.
Nőnek az arcok. A hölgy a lovagra simul. De az ég henye fellege gyül.
S tűnik kanyarodva a gép. Jön a második. Ebben a dúlt öreg ül.

S elpattan a kép, valamint hab a síma vizen. Jön az új. Csupa álom.
Villannak az ég csodanyílai. Zuppan a zápor a messze határon.
Ó nézd, gyönyörű! gyönyörű ez a fény- és árnycsere kékbe pirosból!
S hogy gördül a két robogó! Hogyan is, hogyan is lehet ez papirosból!

S hogy gördül a két robogó; hegyeken tova, völgyeken, árkokon át!
Pornimbusz után pocsolyás utakon ver a kereke sárkoronát.
Tágulnak a messze prerík. Zug a zápor, a sík tavakon kopogó:
S sebesebben mint hir a dróton, a bús utakon tova gördül a két robogó.

S dacolva vonattal síneken át kerekük suhan. Alszik a város.
Surrannak elénk magas ércemeletjei. Csöndje halálos.
S már az öregnek a kocsija csusszan a -- csusszan a jól kövezett uton át:
Követi, keresi, hőn lesi, nem leli -- nem leli lánya nyomát.

Zöldbeszegett hegy alatt tovanyúl sima tó vize, mint a lepény.
Most oda-lám oda jönnek a -- szöknek a -- törnek a lány s a legény,
A kocsi mint csodaparipa ront oda, jaj neki -- jaj bele vad kerekén
loccsan a -- csobban a tó vize: jobb biz e tört szeretőknek a tó fenekén.

Még egy rémszerü kép (az apáról) a vásznon jő: az utolsó:
vágtat a vad kocsi, mint robogó sír, fürge koporsó.
Igy a halálkocsi Ámerikát szeli, szeldeli, szegdeli, jár:
drága szekér kerekén, sima tó fenekén csupa kéj a halál.
___

Ah! Ámerikába! csak ott tul a tengeren, ott van az élet!
Ah! Ámerikába miért nem utazhatom én soha véled...
Ott van az élet, a pénz, az öröm, s a kaland tere, küzdeni tér:
tengve a drága kenyéren unalmasan itt nyavalyogni mit ér?

Rozika[szerkesztés]

Hallod-e Rozika, te,
Gyerünk a moziba be,
Tudok egy olyan mozit, hogy valami csuda.
Az se baj, ugye Rozi,
Messze van az a mozi,
És ez a legjobb mozi, tudja egész Buda.

Nincs ottan hangosfilm, csak zongora
És szól a Liszt rapszódia
És csókolódzik minden ember fia.
Hallod-e Rozika te,
Gyerünk a moziba be,
Tudok egy olyan mozit, hogy valami csuda.

Bent a csöppnyi kis moziban, minden páholy oly finom sötét,
Egy kicsike zug.
Nem csodálom, ha egy férfi szíve hölgyét csak így kéri és
A fülibe súg:

Hallod-e Rozika, te,
Gyerünk a moziba be,
Tudok egy olyan mozit, hogy valami csuda.
Az se baj, ugye Rozi,
Messze van az a mozi,
És ez a legjobb mozi, tudja egész Buda.

Szöveg: Békeffi István
Zene: Eisemann Mihály