Hriszto Botev

Hriszto Botev (1848–1876) bolgár forradalmár költő.

Idézetek verseiből

Nagy László fordításai

Elégia

Tűr a szegény rab. S mi a rabságot
szégyenpír nélkül évvel is mérjük,
tudjuk, mióta húzkodunk jármot
s tudjuk: bilincset zúzó idő jön,
dúlt nemzedékünk vallja, megérjük:
jő a szabadság, – törvény, hogy jöjjön!

Szentgyörgy-nap

Áldozat kell a latorseregnek,
adsz verítéket, adod a véred,
táncra is perdülsz, amikor vernek!
Íme, a gazdag fők s a szegények
megittasodva gyújtanak dalra:
Istennek hála, áldás a cárra…
Nép, ma te ujjongj! – S béget a falka,
pásztor előtte, ebek utána.

Hazafi

Jó ember ő, jó a szive,
nem hagyja a szegényt, óvja.
Enni nektek mégse ő ad,
ti vagytok az eltartója.

Kocsmában

Fáj, nagyon fáj. Bort elémbe!
Tán bennem is mámor támad,
s bolondok, nem értem én se:
mi a dicsőség s gyalázat!

Hadd feledlek, szülőföldem,
édes otthon, ereszalja,
hol szabaddá nevelődtem,
s kaptam küldetést a harcra.

Feledjem a nyomort, sóhajt,
atyai sírt, anya-könnyet,
szemérmetlen koncfogókat,
dézsmáló előkelőket.

Források

Nagy László: Versek és versfordítások II. kötet. Versfordítások, 1957–1977 (339–344. oldal). Holnap Kiadó, 2004; ISBN 963 346 659 8