Huckleberry Finn

E. W. Kemble illusztrációja az első kiadáshoz, 1884

A Huckleberry Finn (The Adventures of Huckleberry Finn) Mark Twain 1884-ben megjelent regénye.

„Az egész modern amerikai irodalom a Huck Finn-től származik... ott kell megállni az olvasással, ahol Néger Jimet ellopják a fiúktól. Ez a valódi vége. A többi csak szélhámosság.”

– Ernest Hemingway

A concordi közkönyvtár bizottsága úgy döntött, hogy kizárja Mark Twain legutóbbi könyvét a könyvtárból. A bizottság egyik tagja úgy nyilatkozott, hogy noha nem nevezné erkölcstelennek a művet, úgy véli, hogy alig van benne humor, és az is alantas fajta. Merő szemétnek tekinti. A könyvtár és a bizottság többi tagja hasonlóképpen vélekedik, úgy értékelve, hogy a regény nyers, közönséges és pórias, amely nem felemelő történeteket mesél el, így az egész könyv inkább a lecsúszottaknak való, semmint intelligens, tiszteletreméltó embereknek. (Boston Transcript; 188?)

Idézetek

Mindazok, akik ebben a történetben alapgondolatot próbálnak keresni, elítéltetnek; mindazok, akik erkölcsi tanulságot próbálnának keresni benne, száműzetnek; mindazok, akik cselekményt keresnének, agyonlövetnek.

A szerző rendeletére G. G. főparancsnok

• Már jól belemelegedett a beszédbe, és folytatásul elmesélt nekem mindenfélét a mennyországról. Azt mondta, hogy ott nincs más dolga az embernek, mint hogy egész nap föl és alá járkáljon, hárfa a kezében, és énekeljen örökkön-örökké. Ezután igazán nem sokat tartottam felőle. De ezt nem mondtam meg. Megkérdeztem, mit gondol, Tom Sawyer oda fog-e kerülni, és ő azt mondta, hogy nem hiszi. Ennek örültem, mert szeretném, ha együtt maradhatnék vele.

• Mindössze egy vasárnapi iskolai majális gyerekei gyűltek egybe. Rájuk törtünk, és szétkergettük a gyerekeket; de semmi mást nem zsákmányoltunk, csak süteményt és lekvárt, igaz, hogy Ben Rogers szerzett egy rongybabát és Joe Harper egy énekeskönyvet és egy katekizmust. De akkor odajött a tanítónő, és mindent el kellett dobálnunk, és ellógtunk. Én egy szem gyémántot sem láttam, és meg is mondtam Tom Sawyernak. Ő azt mondta, hogy csudálja, mert garmadában állott a gyémánt; azt is mondta, hogy az arabok is ott voltak meg az elefántok és a többi holmi. Megkérdeztem, hogy lehet, hogy én nem láttam. Azt mondta, hogy ha nem volnék olyan buta, és olvastam volna a Don Quijote című könyvet, kérdezés nélkül is tudnám. Azt állította, hogy mindez varázslat volt. Azt is mondta, hogy százszámra hemzsegtek a katonák, az elefántok és a kincsek, de olyan ellenségeink voltak, akiket ő mágusoknak nevezett, és azok az egészet egy vasárnapi elemi iskolává változtatták, csak azért, hogy velünk kitoljanak.

• Na, ez jellemző rád, Huck Finn! Mindig azon a végén fogod meg a dolgot, ahol a csecsemő is tudná... Ki hallott arról, hogy ilyen vénkisasszony módjára szabadítsunk meg egy foglyot? Nem bizony; a legnagyobb szaktekintélyek szerint is csak az ágyláb átfűrészelésével lehet; aztán úgy kell hagyni, a fűrészport lenyelni...

Külső hivatkozások

• A regény magyarul

Ez az idézetgyűjtemény még nagyon rövid („csonk”). Segíts te is, hogy igazi gyűjtemény lehessen belőle!