Ugrás a tartalomhoz

Jacques Brel

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Jacques Brel
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában

Jacques Brel (Schaerbeek, 1929. április 8. – Párizs, 1978. október 9.) francia nyelvű belga dalköltő, színész.

Idézetek

[szerkesztés]

Németföld

Az utolsó üres telek az Északi-tenger,
A hullámokkal itt dűne-hullámok szállnak szembe,
Sok-sok homályos szirt, dagály csap át fölötte,
De a szikla-szívben apály időz örökre,
És özönlik itt a köd is végtelen,
Északi szél süvít, nem áll el sosem,
Ez a sík ország az enyém.

Fordította: Lackfi János

Szeretni végleg

Nem csillogó, lágy, lassú varázs ez,
a részem ő, mint mondatnak a szó.
Nem erdőtűz, kitartó parázs lett,
úgy vigyázom, mint bérceket a hó.
Zöld selyemháló szövi át,
mint kecses sellőt rejtegető tó,
sok letűnt esőt takar a felhő.
Kabinunknak a szűk kis ablakán,
ki nézeget, már nem elinduló,
csak az örök úton megérkező.
Hófehér hajó,
ringató óceánról álmodó,
tomboló vihartól sem változó.

...
Fordította: Kelemen Zoltán[1]

  • Ha király lennék minden flamandot Vallóniába és minden vallont Flandriába küldenék hat hónapra. Családban élnének és ez minden etnikai és nyelvi problémát gyorsan megoldana. Mert mindenkinek ugyanúgy fáj a foga, mindenki szereti az anyját, és mindenki szereti vagy utálja a spenótot. És ezek azok a dolgok, amik igazán számítanak.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A Wikipédiában további információk találhatóak
Jacques Brel témában.
Ez az idézetgyűjtemény még nagyon rövid („csonk”). Segíts te is, hogy igazi gyűjtemény lehessen belőle!