Kádár János

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Kádár János: az MSZMP első titkára, kétszeres miniszterelnök, a "világ legkeményebb puhadiktátora", akinek nevéhez - többek közt - az 1956-os forradalom leverése, valamint az azt követő fejlődés fűződik. Magyarország de facto vezetője volt 1956 és 1988 között.

Kádár a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásáról 1988-ban:

Idézetek[szerkesztés]

  • Forradalomnak nevezni október 23-át megengedhetetlen, sem elvileg, sem politikailag nem helytálló ... legfeljebb felkelésnek lehet nevezni. Ha nemzeti forradalomnak fogadjuk el, akkor mi az ellenforradalom?
  • Mi feloszlatjuk az Államvédelmi Hatóságot, mert nem ér semmit, mert rossz módszereik voltak; nem azért, mert az ellenség követeli, hanem azért, mert módszereit nem tartjuk célravezetőnek. [...] Minden beosztottját meg kell védeni, akik nem politikai nyomozó munkát végeztek.
Az MSZMP 1956. november 21.-i, a karhatalom megszervezéséről folytatott ülésén (idézi: Berki Mihály: Pufajkások c. könyve).
  • A tapasztalat szerint pozitív és nem negatív eredményt hozott az, hogy maguk a parasztok – persze főként a tsz-községeknél – válogassák ki a kulákjukat, és akit akarnak, bevesznek, akit nem akarnak, nem vesznek be. Ez nagyon sokat segített abban az értelemben is, hogy a parasztok felelőssége növekedett, örülnek, hogy ilyen dologban is bízik bennük a párt, és az osztályellenség vagy a volt osztályellenség megosztása sem utolsó kérdés.
  • Ezeknek a kulákoknak így, úgy, amúgy még ma is nagyobb a befolyása a faluban, mint egy átlagos parasztembernek, és hát azok sem oroszlánok, [...] azok is emberek, feladják a harcot, az is meg akar alkudni a körülményekkel, de ehhez kell valami létezési formát látni maga előtt a saját körülményeit illetően. Még arra is gondolunk, hogy a közeljövőben szükséges lesz állást foglalni abban is, hogy nemcsak bevehetik, [... hanem] meghatározott ideig, két vagy három esztendeig tartó becsületes munka és tisztességes viselkedés után teljes jogú tsz-tag lesz, tehát nemcsak hogy választási joga lesz, hanem választható is lesz.
Az MSZMP KB 1959. márciusi ülésén.
  • Aki nincs a Magyar Népköztársaság ellen, az vele van; aki nincs az MSZMP ellen, az vele van; és aki nincs a Népfront ellen, az vele van.
1961 decemberében, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén (Méray Tibor egy, a londoni Irodalmi Újságban megjelent cikkére válaszul
  • A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!
  • Higgyék el, ha kormányellenes felkelésre jövünk rá, és azzal le kell számolni, okvetlenül összehívjuk a Központi Bizottságot. És ha mi nem hívtuk össze, akkor nem volt kormányellenes felkelés Magyarországon, vagy lázadás.
1961, PB-ülés
  • Mert az a helyzet - most már rájöttem, a (1956. október) 28-ától kezdődött az, amikor ruhára, bőrszínre, nem tudom mire rámutatva fegyvertelen embereket progrom alapján megöltek. És azokat előbb ölték meg, mint a Nagy Imrééket. Mert ha arról van szó, hogy nem történelmileg nézem, akkor én is nyugodtan azt mondanám, hogyha én harminc év távlatából nézem, akkor én is mindenkit sajnálok.
Utolsó beszéde, 1989. április 12-én, az MSZMP KB zárt ülésén
  • Amikor a halálos ítéletek száma elérte az ellenforradalmi eseményekben ártatlanul elhunytak számát, arra kértem az elvtársakat, hogy álljanak le.
1985 szeptemberében Mihail Gorbacsovnak az 1956-ot követő megtorlásról
  • Ott voltam, ahol lennem kellett, és azt tettem, amit tennem kellett.

A legvidámabb barakkról[szerkesztés]

  • Most és itt könnyebben evickélnek, egy kicsit kordában kell tartani és megint csak azt mondom, miféle rendszer az, aminek még egy kis ellenzéke se legyen, egy töpörtyű, egy mutatóban legalább. De fennáll az is, hogy figyelni, bizonyos határon túl nem léphetnek, és hát ha megkísérlik, rá fognak fizetni... Ha valami határt túllépnek, lesz reklám, de az nem ingyen lesz. Mi magyarok vagyunk, mi másképp szoktuk csinálni, mi tudunk gorombák is lenni, hát így gondolom foglalkozni vele.
1985 januárjában, a megyei rendőrfőkapitányok értekezletén (In Tabajdi Gábor: A Hétfői Szabadegyetem és a III/III. in Rubikon 2007/3)

Kádár Jánosról írták[szerkesztés]

Gyurkó László[szerkesztés]

  • Ha Kádár János titkát keressük, bizonyos, hogy élete legalapvetőbb mozgatója a kötelességtudat. S nemcsak alkatának, életfilozófiájának is a valóságérzet a lényege. Ez a két tényező határozza meg döntően politikáját.
  • Legenda az is, amit többen ugyancsak tényként közölnek, hogy Kádárt a börtönben különlegesen megkínozták. Ez nem igaz, de a lelki tortúra annál gyötrelmesebb volt. Amíg folyt a vallatás, egyetlen másodpercre sem hagyták egyedül, éjjel-nappal két nyomozó volt vele a zárkában. Kádár, a maga makacsságával, egyetlen feltételhez ragaszkodott körömszakadtáig: nem volt hajlandó vallomást tenni senki ellen.
  • A mondat, melyet Kádár 1961 decemberében fogalmazott meg, így hangzik: " Aki nincs ellenünk az velünk van."
A mondat nem Kádártól származik. Sztálin is, Rákosi is gyakran hangoztatták, az ellenkező előjellel: "Aki nincs velünk az ellenünk van." Lenin mind két változatot használta, nem is egyszer. Alighanem egyikük sem tudta, hogy maga a mondat - és a gondolat - több ezer éves. A Bibliában három evangélista, Lukács, Márk és Máté, Jézus szájába adja: "Aki nincs ellenünk, mellettünk van." És az ellenkezőjét is: "Aki velem nincs, ellenem van."
  • Volt időszak, amikor nem kevesen zúgolódtak a kádári politika makacssága miatt, hogy hajthatatlanul ragaszkodik az egyensúlyhoz, a biztonsághoz.

Roger Gough[szerkesztés]

  • A háború vége után Kádár élettörténete jókora változásokon megy át. Nem pusztán arról van szó, hogy a politikai oldalvonalról, az illegalitás veszedelmeiből a legmagasabb politikai posztok egyikére vezet az út... Űzött vadból vadásszá, politikailag másként gondolkodóból a totális rendőrállam egyik építészévé vált.
  • A kádárizmus gyökereiben mélységesen paternalista politika volt...
  • Kádár nyitott volt a változtatásokra, és - legalábbis bizonyos fokig - kész volt arra, hogy hosszabb pórázra engedje a hozzáértőket, a Rákosi-korszakkal szembeni kritikájának is része volt ez, mivel akkor az ő tanácsaikat figyelmen kívül hagyták.
  • Kádár számára nagy jelentőséggel bírt a politikai és pénzügyi ellenőrzés. Nem nagyon volt ínyére az a javaslat, miszerint minél függetlenebbek a vállalatok, annál kevesebb okuk van a pártbizottságoknak a beavatkozásra.
  • Kádár dühös megvetéssel tekintett a lengyel vezetésre, megjegyezte: "Lengyelország egy jobbra-balra tántorgó részegre emlékeztet, aki csak az őrangyalának köszönheti, hogy nem esik el." Kihozta sodrából a Szolidaritás felemelkedése is, amely egyértelműen a katolikus egyházhoz kötődő munkásmozgalom volt.
  • Kádár végül addig manőverezett, míg felvetette Magyarországot a nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba anélkül, hogy ezzel szovjet reakciót provokált volna ki. A politikai túlélés nagymestere, úgy tűnik további haladékot nyert.
  • Kádár növekvő - politikai, gazdasági és nemzetközi - gondjai 1986 végére tornyosultak fel, s a vezetés a szakadék szélére került. A politikai válság a rezsim gyökereiből eredt: októberben volt az 1956-os forradalom harmincadik évfordulója. Az ellenzék kikezdte az ezzel kapcsolatos hivatalos tabukat, lehetetlenné téve Kádár kedvenc amnézia-stratégiájának folytatását.
  • Ahogyan Nagy újratemetése közeledett, a magyar és szovjet vezetés, amelyeket aggasztott, milyen hatást vált majd ez ki Kádárból, igyekezett őt megóvni az eseménytől. Április elején Gorbacsov, Jaruzelski és Honecker is felajánlotta vendégszeretetét. Május elején az orvosai a Krímet javasolták, Kádár azonban az összes ajánlatot visszautasította,mert attól félt, Rákosi sorsára jut és száműzetésben hal meg.
  • Kádár nem érte meg a rendszer bukását, arra viszont nyilván rájött, hogy rogyadozik, múltja nagy részét pedig szigorúan ítélik meg.

Moldova György[szerkesztés]

  • Már többször említettük, a fiatal Kádár eszményítette a megtörhetetlen forradalmár hírében álló Rákosit, de ő is mint minden igazán tehetséges ember, úgy fejlődött, hogy sorra kinőtte példaképeit. Az iránta táplált illúzióját elvesztette, de egy ideig még hasznosnak ítélte jelenlétét a magyar közéletben.
  • Kádár Magyarországra visszatérve még a feleségének se beszélt a Moszkvában történtekről. Évtizedekkel később is úgy nyilatkozott: lényegében vita nélkül vállalta el, hogy az újonnan kialakítandó kormány élére álljon.
  • Kádár maga sem táplált túl sok bizalmat a szovjet hadsereggel együtt harcoló és ezért most jussukat követelő egykori ávéhások iránt. Még nem felejtette el a velük folytatott vitáit, a Conti utcai börtönben töltött éveit. Megtanulta, hogy a karhatalmat a legszorosabb ellenőrzés alatt kell tartani, különben önállósul és áthágja a törvényeket.
  • Kádárra több kommunista testvérpárt részéről is nyomás nehezedett. 1957 őszén, kínai útja során találkozott Mao Ce Tunggal, aki ragaszkodott a könyörtelen megtorláshoz... A bolgár és a keletnémet párt is ilyen követelésekkel lépett fel. Változatlanul kárhoztatták Kádár Jánost, amiért a felkelés leverése után nem hozott tízezerszámra halálos ítéleteket.
  • Bár Kádár János mindent megtett a csehszlovák ügy békés és tisztességes rendezéséért, nem léphette át saját árnyékát. Fegyelmezett kommunistaként...tudomásul vette a beavatkozást és hozzájárult, hogy magyar katonák is részt vegyenek az akcióban.
  • Kádár valóban nehezen viselte a bírálatokat, a szembeszegülést akaratával, egy őszinte híve kis malíciával jegyezte meg róla: - Kádár elvtárs jól bírta a kritikát - főleg ha dicsérték.
  • A teljes igazság kedvéért azt is meg kell említenünk, Kádár mindvégig fenntartásokkal kezelte a technikai fejlesztés ügyét, jellemző, hogy a pártközpontban sokáig egyetlen számítógép sem működött.
  • Valóban fedi-e a valóságot, hogy a korszak magyar politikai életében egyetlen olyan személy sem akadt, aki Kádár János helyébe lépett volna? És ha csakugyan így áll a helyzet, óhatatlanul felmerül a kérdés: maga Kádár mennyiben felelős ezért.
  • A fizikai gyengeség nem tudta megzavarni realitásérzékét. A kompromisszumok örök robotosa a kor követelményeinek szellemében képes volt átértékelni korábbi alapvető nézeteit is. Kádár János az életét tette fel a kizsákmányolás elleni harcra, meggyőződésében sohasem ingott meg, mégis a korát messze megelőzve ismerte fel, hogy az elkerülhetetlenül beáramló tőke milyen hatást gyakorol majd Magyarországra...

Mások mondták, írták[szerkesztés]

Hruscsov:

  • Feszülten figyeltem Kádárt. Csendben hallgatott. Aztán rajta volt a beszéd sora. "Igen", egyezett bele, "igaza van, a szituáció stabilizálása miatt most szükség van az önök közreműködésére".

Fehér Lajos:

  • Azt tudtam, hogy a Politikai Bizottságban két szárny létezik, a reformista és a nosztalgikus, csak azt nem tudtam, hogy mindkettőnek az " Öreg" a vezetője.

Kopátsy Sándor:

  • Kádárnál szerényebb, mondhatni olcsóbb diktátora az egész ezeréves magyar történelemnek nem volt.
  • Kádár Jánosnak azért lesz pozitív a történelem által kiállított bizonyítványa, mert az adott kor nagyon korlátozott körülményei között senki sem lehetett nála hasznosabb.

Aczél György:

  • Kádárnak személyes történelmi szerepe, sőt, mondjuk úgy: győzelme, hogy megakadályozta Rákosi Mátyás visszatérését.
  • Castrót anarchista bohócnak tekintette, gondolkodott, hogy egyáltalán elvtársának nevezheti-e. Az utolsó években egyedül Jaruzelski volt az, akiről megbecsüléssel beszélt, ezt még a lengyel tábornok arisztokrata származása sem befolyásolta.

Marosán György:

  • ...Kezd túlságosan szubjektív lenni s nem elég, hogy indokolatlanul sértegeti az embereket, sértéseit tetézi azzal, hogy nem bízik bennük, azt kezdi hinni, hogy valami csak akkor készül el jól, ha azt ő csinálja és csak úgy jó, ahogy ő képzeli el...

Márta Ferenc:

  • Minden kofa okos a piac után, így kellett volna, úgy kellett volna, de az az igazság, hogy Kádárnál többet senki sem tett akkoriban.

Romány Pál:

  • Hiányzott belőle a Hruscsovra oly jellemző narodnyik gondolkodás, belőle nem váltott ki emóciókat mondjuk egy-egy új kukoricatermesztési rendszer. Viszont az is igaz, hogy "nem tette magát", a sajtó kedvéért sem fogta meg a kaszát, hogy kalimpáljon vele, mint csinálta ezt annyi más politikus Rákosi Mátyástól Torgyán Józsefig.

Lakatos Ernő:

  • Kádár összecsapta a tenyerét, és a káderek, mint a varjak felszálltak a levegőbe, majd kis szünetet követően mind leszállt, csak egyik-másik más ágra ült le.

Kollát Pál:

  • Kádár János érdeklődése a dolgozók iránt, felelősségérzete a sorsukért nem a hivatásos és fizetett politikus, hanem az osztályából kinevelődött, azt haláláig híven szolgáló ember becsületessége volt.

Lengyel László:

  • Kádár János egyedül azt közölte a történelemmel, hogy nincs mondanivalója. De micsoda újdonság volt ez, íme valaki, aki csendben tud maradni ebben a szószátyár, fecsegő országban.

Források[szerkesztés]

  • Gyurkó László: Arcképvázlat történelmi háttérrel. Magvető Kiadó, Budapest. 1982.
  • Roger Gough: Kádár János, jó elvtárs? JLX Kiadó. 2006.
  • Moldova György: Kádár János. Urbis Könyvkiadó Budapest, 2006.
Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Kádár János témában.