Kálidásza

Kálidásza
Lásd még
	Szócikk a Wikipédiában
	Művek a Wikiforrásban
	Művek a Project Gutenbergben

Kálidásza (Kālidāsa, कालिदास; i. sz. 4–5. század) klasszikus indiai, szanszkrit nyelvű költő. Őt tartják a legnagyobb szanszkrit nyelvű költőnek.

Felhő-követ (részlet)[szerkesztés]

Hát megtorpan, s a kétakí-virág-öntöző felleg árnyán
könnyekkel küszködik a remete, elmereng, messze bámul.
Felhőt látván növekedik a bú mindeneknek szívében,
hát még annak szíve de szomorú, kit elűztek hazulról.

Vár, míg lassan odalebeg elé lomha szárnyán a felleg,
s szépen kéri: vigyen üzenetet kedveséhez vigasznak.
Buzgón áldoz kutadzsa-koszorút, harmaton nyílt virágot,
s vidáman száll szava az egekig - így köszönti a felhőt.

Tellér Gyula fordítása ^[1]

Ez a tavasz (részlet)[szerkesztés]

Virág a fákon, szövevény a lápon,
a nőket égő szerelem vadítja,
szökell a szellő, tele illat-árral,
napkelte, alkony betelik gyönyörrel.

Weöres Sándor fordítása ^[1]

Idézetek róla[szerkesztés]

Kálidásza az indek mértékével mérve a legnagyobb költő — "a költők nemzedékének legtiszteletreméltóbbika", "akinek bájos énekében mindenki örömét teli, mert a méz édessége buzog benne, mint a fiatal bimbókban". Az indeknek a maguk szempontjából igazuk is van. Annál sajátságosabb s történeti érzékük fogyatékosságára felette jellemző körülmény, hogy legnagyobb költőjük életéről alig tudnak valamit s ezt is rosszul.

Schmidt József: Káliszáda (1921)

Kálidásza, a halhatatlan költő és drámaíró páratlan zseni, akinek művei világhírnévre tettek szert. Műveinek páratlan adottságait mind az ősi indiai kritikusok, mind a tudomány modern képviselői bőségesen dicsérték.

Ram Gopal: Kālidāsa: His Art and Culture (1984) ^[2]