Kiberiáda

Stanislaw Lem lengyel sci-fi író egyik műve a Kiberiáda, melyet 1967-ben írt meg Cyberiada címen és amely 1971-ben jelent meg. Murányi Beatrix fordította.

Részletek a műből

Első utazás, avagy Gargancián csapdája

• Amikor a kozmosz még nem volt úgy elkanászodva, mint manapság, hanem minden csillag szép rendben sorakozott, úgyhogy könnyen meg lehetett őket számlálni balról jobbra vagy felülről lefelé, azonkívül külön csoportosultak a nagyobbak és kékebbek, a kisebbeket és sárgásakat pedig, mint másodosztályú égitesteket, a sarkokba taszigálták, amikor a térben még nyoma sem volt semmiféle pornak, felhőnek és ködszemétnek, ezekben a régi jó időkben az a szokás uralkodott, hogy a mérnökök, akik megkapták a Perpétuális Omnipotencia Oklevelét a külön dicsérettel együtt, utazni indultak, hogy jó tanácsot és segítséget vigyenek a távoli népeknek. Történt tehát, hogy e hagyományhoz híven elindult Trurl és Klapanciusz, akiknek számára olyan egyszerű dolog volt csillagokat gyújtani vagy kioltani, mint másoknak diót törni. Midőn már olyan óriási út volt mögöttük, hogy szinte el is feledték a honi eget, megpillantottak maguk előtt egy bolygót, se kicsit, se nagyot, csak amolyan közepes formát, egyetlenegy kontinenssel. Közepén vörös vonal húzódott végig, s mindaz, ami a vonal egyik oldalán terült el, sárga volt, ami pedig a túlsó oldalán, az rózsaszínű. Látták ebből, hogy két szomszéd állam van előttük, és elhatározták, hogy leszállnak. Előbb azonban megtanácskozták a helyzetet.

– Ha itt két állam van – mondotta Trurl –, úgy lesz igazságos, ha te az egyikbe mész, én pedig a másikba. Így senki sem jár rosszul.

– Jól van – felelte Klapanciusz –, de mi lesz, ha fegyvereket követelnek tőlünk? Ez is előfordul.

– Bizony követelhetnek, még csodafegyvert is – bólintott Trurl. – Határozzuk el, hogy szilárdan megtagadjuk.

– És ha erőszakoskodnak? – vetette fel Klapanciusz. Ilyesmi is előadódik.

– No, nézzük csak – jegyezte meg Trurl, és bekapcsolta a rádiót. Pattogó katonazene hangzott fel.

– Van egy ötletem – szólt Klapanciusz, kikapcsolva a rádiót – Alkalmazzuk Gargancián receptjét. Mit szólsz hozzá?

– Ó, a Gargancián–recept! – kiáltott fel Trurl. – Sohasem hallottam, hogy valaki alkalmazta volna. De miért ne lehetnénk mi az elsők?

– Mindketten készen állunk majd az alkalmazására magyarázta Klapanciusz –, de feltétlenül egyszerre kell csinálnunk, különben nagy bajok lesznek.

– Ó, ez egyszerű – mondta Trurl. Aranydobozkát vett elő, és kinyitotta. Bársonypárnán két fehér golyócska feküdt benne.

– Vedd magadhoz az egyiket, nálam marad a másik – folytatta.

– Minden este megnézed a golyócskát; ha megpirosodik, az azt jelenti, hogy alkalmaztam a receptet. Akkor te is így teszel.

– Helyes – hagyta rá Klapanciusz, eltette a golyócskát, majd leszálltak, megölelték egymást, és elindultak, ki–ki az ellenkező irányba.

• Minden újoncnak – magyarázta – villásdugót szerelnek a mellére, konnektort a hátára. "Csatlakozz!" vezényszóra a villásdugókat bekapcsolják a konnektorokba, és ott, ahol az imént még egy civil banda nyüzsgött, egy pillanat alatt megjelenik a tökéletes hadsereg. Mikor a külön–külön elmék, amelyek addig holmi civil ostobaságokkal foglalkoztak, a szó szoros értelmében egyetlen katonalélekké olvadnak össze, nem csupán automatikusan megvalósul a fegyelem, ami abban nyilvánul meg, hogy az egész hadsereg mindig ugyanazt csinálja, mivel egyetlen lélek él a milliónyi testben, hanem egyszersmind a bölcsesség is megjelenik. Ez a bölcsesség pedig egyenesen arányos a létszámmal. A szakasznak őrmesteri lelke van, a század olyan okos, mint egy százados, a zászlóalj már okleveles ezredesnek felel meg, a hadosztály pedig, még ha tartalékos is, felér valamennyi stratégával együttvéve. Ily módon, a létszámot növelve, megdöbbentően zseniális csapatokhoz lehet jutni. A kiadott parancsokat okvetlenül végrehajtják, hiszen ki ne hallgatna önmagára? Vége az egyének rakoncátlankodásának és kilengéseinek, a hadi siker nem függ többé a vezérek tehetségének véletlenjétől, sem kölcsönös irigykedésüktől, versengésüktől, viszályaiktól; az összekapcsolt csapatot szétkapcsolni már nem szabad, mert abból csak zűrzavar támadna. – Hadsereg vezérek nélkül, mert önmagának a vezére: íme, az én eszmém! – fejezte be Klapanciusz a szónoklatát, amely nagy hatást tett a királyra.