Kormos István

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
KormosIstván Báthori8.jpg

Kormos István (1923 – 1977) magyar költő, műfordító, dramaturg, szerkesztő.

  Ajtóm fák közé nyílik,
  Nyitja-csukja tollam,
  Karcolászva bűbájolom:
  K.I., aki voltam.

Idézetek[szerkesztés]

Az ébrentartó csipkedésről[szerkesztés]

Lickóban még teknőben háltam,
Angyalföldön egy szalmazsákon,
egy lókupecnél istállóban,
később már tisztességes ágyon,
igaz, hogy hárman forgolódtunk
és a bolhák cudarul csíptek,
de pimaszkodó csipkedéssel
ébrentartották lelkeinket…
 1947

Nakonxipánban hull a hó[szerkesztés]

...
poharamban a jég elolvadt
meleg megmondommi a szóda
aki nem ismer még jöhet
jelentkezzen az idióta
...
 1962-65

Vackor bemutatkozik a gyerekeknek[szerkesztés]

        Hej, óvoda,
        óvoda,
        az volt ám csak
        a csoda!
        Mint valami kacsalábon
        forgó, ékes palota.
        Kinyílott az ajtaja,
        fénylett szárnyas ablaka,
        ragyogott sok
        fényes terme,
        zsongott a sok
        gyerek benne:
        Katona Anna – egy,
        Varga Bence – kettő,
        Pór Jutka – három,
        Fazekas Marci – négy,
        Fazekas Eszter – öt,
        Domokos Matyi – hat,
        Vas Pista – hét,
        Pengő Gyöngyi – nyolc,
        Fodor Dávid – kilenc,
        Kováts Vicu – tíz,
        tíz,
        tíz,
        tiszta víz,
        s ahogy állt köztük a boglyos,
        lompos,
        loncsos
        és bozontos,
        piszén pisze kölyökmackó,
        az az apró,
        azt se tudta:

        kicsoda,
        azt se tudta:
        micsoda,
        ki az apja,
        ki fia!
 1988

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Kormos István témában.