Mérő László
Dr. Mérő László (Budapest, 1949. december 11. – ) magyar matematikus, publicista, pszichológus, az ELTE Gazdaságpszichológiai szakcsoportjának egyetemi tanára. Elsősorban ismeretterjesztő könyveiről ismert.
Idézetek
[szerkesztés]A hetvenes években nagy pályának számított, hogy az ember MI-kutatással foglalkozott. Meg kellett adni a módját, már csak a kollégák miatt is. Akkor még nem volt PhD, hanem kandidátusi fokozat. Mivel mérnökök között voltam, megvontam a vállam, és mondtam: jó, akkor műszaki tudományokból fogok kandidálni. Így kerültem a mesterséges intelligenciába, és aztán onnan is elég természetes módon a pszichológiához. [1]
Az MI-nek mindig az volt a problémája, hogy nem értjük, mi az, hogy megérteni valamit.
Mondok egy hasonlatot. Nagy csinnadrattával bejelentették: megfejtették az emberi genómot. Bizonyos értelemben igaz, bizonyos értelemben nem igaz. A DNS-szekvencia valóban le van írva, viszont fogalmunk sincs, minek hol vannak variációi. De ami még rosszabb, arról sincs, hogy az egész mit jelent. Hol van belénk kódolva, hogy két kezünk van? Nem tudjuk. Szóval itt van egy óriási nagy könyv, és nem értjük. Csak hasznos apróságokat. [2]
Galilei fogalmazta meg, hogy a természet a matematika nyelvét beszéli. Efelől most már egyre több kétségünk van. Galilei még joggal hitt abban, hogy ha megtaláljuk azt a matematikát, amelyet a természet ténylegesen beszél, akkor ez megnyitja előttünk a természet könyvét, meg fogjuk érteni annak jelenségeit, a golyó leesésétől az emberi gondolkodásig vagy bármeddig. Ma már ebben nem hiszünk annyira, méghozzá fõleg a matematika eredményei miatt. Maga a matematika el tudott jutni odáig, hogy a saját korlátairól is tudjon beszélni. […] Világunk nem a matematikából következik. Hogy a természettudósok vagy a pszichológusok találnak-e olyan természeti törvényeket, amelyek a mellett szólnak, hogy a világ csak ilyen vagy olyan lehet és másmilyen nem, ez az ezredvég nagy kérdései közé tartozik. Ilyet eddig egyedül a fizika tudott produkálni, amikor bebizonyította, hogy a világegyetem geometriája nem euklideszi geometria. Azóta rengetegféle világot el tudunk képzelni, melyek azonban nem mondhatnak ellent az ebben a világban megismert törvényszerűségeknek. Ugyanez a helyzet a pszichológiában a racionalitás kérdésével is: az emberi gondolkodás nem racionális, és erre pszichológiai tények tömkelege mutat. De nem is irracionális; nem mond ellent a racionalitás törvényének, csak éppen nem azon alapul. Ezt elsősorban a játékelmélet új fejleményei támasztják alá. [3]
Mindenki másképp egyforma
[szerkesztés]Ha valami nem racionális, abból nem következik, hogy irracionális, vagyis ésszerűtlen. (247. oldal)
Az emberiség satnya testi tulajdonságai ellenére biológiailag életképesnek bizonyult. Aligha engedhette meg magának, hogy túl gyakran hozzon téves döntéseket, mert azt a természetes szelekció hamar megbüntette volna (258. oldal)
A racionális gondolkodás fő vívmánya az, hogy nemcsak magához az ismerethez vezet el, hanem azt is világosan demonstrálni tudja, hogyan jutottunk el ehhez a tudáshoz. A racionális formában kifejezhető tudás viszonylag könnyen és egyértelműen átadható másoknak. Aki ismeri és alkalmazni tudja a racionalitás szabályait, azt könnyebb megtanítani a világról szerzett ismereteink egy jelentős részére – konkrétan azokra, amelyek racionális formában kifejezhetőek. Márpedig a tudomány összes eredménye ilyen, ezért az átadható tudás mennyisége nem csekély. (305. oldal)
A tudományos módszer segítségével mindig csak nagyon erősen behatárolt kérdésekkel foglalkozhatunk. […] Gödel tételére építve a színtisztán racionális eszközökkel operáló játékelmélet még magának a racionalitás fogalmának a korlátaira is rá tudott világítani: arra, hogy egyetlenegy racionalitásfogalom sem képes kifejezni a világban előforduló összes ésszerűséget. Bármilyen racionalitásfogalomhoz szerkeszthető olyan játék, amelyben a fogalom nyilvánvalóan ésszerűtlen eredményre vezet, holott egy másik fajta racionalitás eredményes lehetne. (324. oldal)
A racionális megismerés alapja az a hit, hogy a világ teljes egészében megérthető. A misztikus megismerés alapja az a hit, hogy a világ teljes egészében megtapasztalható. (326. oldal)
A racionalitásról szóló kérdés azonban nagyon is húsbavágó az olyan ember számára, aki szeretne hinni a racionalitás erejében. Gödel tétele ugyanis éppen azt bizonyította, hogy valóban előfordulhat olyan eset, amikor a kérdés a színtiszta racionalitás keretei között fogalmazódik meg, de racionális válasz nincs. Nem azért nincs, mert nem találjuk, hanem azért nincs, mert nem létezik. (331. oldal)
A játékelmélet felfedezésének […] következménye volt a véletlen szerepének átértékelése – annak felismerése, hogy a véletlen a tiszta racionalitás eszköze lehet. (332. oldal)
Források
[szerkesztés]- Mérő László: Mindenki másképp egyforma (Tercium Kiadó, 1996, ISBN 9638453192)
