Robert Bresson

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Robert Bresson (1901–1999) francia filmrendező.

Neki tulajdonított idézetek[szerkesztés]

  • A mozifilmek archívumokba való történelmi dukumentumok: megtudható belőlük, hogyan játszotta szerepét 19.-ban X színész, vagy Y színésznő.
  • Ha a színház- és a filmművészet frigyre lépnek egymással, abba mindketten belepusztulnak.
  • Le kell lapítanom a képeket (mint valami vasalóval), anélkül hogy csökkenteném erejüket.
  • Amikor filmeket készítünk, emberek tekintetét kapcsoljuk össze egymással és a tárgyakkal.
  • Azt nevezzük jó filmnek, amelynek láttán nagyra becsülhetjük a filmművészetet.
  • Filmedben érződnie kell lelkednek és szívednek, de úgy kell elkészülnie, mintha csak két kezeddel készítetted volna.
  • A valóságot a valósággal javítsd ki!
  • Túlságosan gyakran megfeledkeznek arról, hogy különbség van egy ember és a róla készített kép között, de a filmvászonról szóló és a valódi hangja között nincs.
  • Filmednek azt a szépséget, azt a szomorúságot stb. kell életre hívnia, amelyet egy város, egy táj, egy ház látványa kelt bennünk, nem pedig azt a szépséget, szomorúságot stb., amelyet egy város, egy táj, egy ház fényképe idéz elő.
  • Mindig tisztában kell lenned azzal, mit keres filmedben ez vagy az a kép, ez vagy az a hang.
  • Annak, ami a szemhez szól, nem szabad fölöslegesen a fülhöz is szólnia.
  • Egy hang sohasem siethet a kép segítségére, és ez fordítva is igaz.
  • Le kell győznöd a fotográfia csalárd erőit.
  • Kényszerítsd ki a váratlant. Várd a váratlant.
  • A művészfilmek érzelmet keltenek, nem pedig szemléltetnek.
  • Még ha minden kép jó is, az eredmény lehet silány.
  • A szamárral sok gondom volt, mert nem akartam bölcs szamarat, aki írná, szerkesztené a filmet, ezért az idomított szamarat, a karakterrel bíró állatot ki nem állhattam... Azt akartam, hogy a tekintete ugyanolyan legyen, amikor örömöt okoznak neki, mint amikor bántják. (a Vétlen Balthazár forgatásáról)
  • A szamár ugyanazokat a szakaszokat éli át, mint egy ember: gyermekkorában a becézgetést, érett korában a munkát, a talentumot az élet fele útján, s a végső misztikát, mely a halált közvetlenül megelőzi. A szamár hordozza a relikviákat, s meghal aztán, mert az emberek bűneit hordozza. (a Vétlen Balthazárról)
  • Mouchette napvilágra hozza a mindenütt ott lévő gonoszt.

Szakirodalom[szerkesztés]

  • Hegedűs Zoltán: Robert Bresson és a lemeztelenített film (in: Filmélet 1968/1. kötet) Magvető, Budapest, 1968.
  • Susan Sontag: A spirituális stílus Robert Bresson filmjeiben, (in: uő.: A pusztulás képei) {Modern Könyvtár 215. kötet} Európa, Budapest, 1971.
  • Bíró Gyula: Kijelölt vagy kikerülhetetlen út - Robert Bresson: A pénz (in: Filmkultúra 1984/3. szám) Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Budapest, 1984.
  • Kövesdy Gábor: Robert Bresson hite és szomorúsága (in: Filmkultúra 1987/3. szám) Magyar Filmintézet, Budapest, 1987.
  • Bíró Gyula: Robert Bresson, {Filmbarátok Kiskönyvtára - Kortársaink a filmművészetben} Múzsák, Budapest, 1988.
  • Gyürey Vera - Honffy Pál: Robert Bresson: Egy halálraítélt megszökött (in: Chaplintől Mihalkovig - filmelemzések) Tankönyvkiadó, Budapest, 1988.
  • Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy - A francia film ötven éve, Héttorony - Budapest Film, Budapest, 1992.
  • Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről, Osiris Kiadó, Budapest, 1998.
  • Bikácsy Gergely: Cellamagányban ázó képsorok (In: Beszélő 1998/24. szám)
  • Bikácsy Gergely: A vétlen kamera - Bresson filmszázada (in: Filmvilág 2000/3. szám)
  • Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu / Bresson / Dreyer, {Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet} Francia Új Hullám Kiadó, Budapest, 2011.

Lásd még[szerkesztés]