Szerkesztővita:OsvátA/Brooklyni híd

Brooklyni híd

A Brooklyni híd

Majakovszkij: Brooklyni híd

Rikolts, Coolidge,

pohárt üríts!

Ha megérdemlitek,

tőlem is telik szép szó.

Légy vörösebb,

mint zászlóink legpirosabbika,

bár

te vagy a nagy United States of

America. Ahogy szentélybe

lép

az áhítat szédültje,

vagy kolostorba

vonul

zordon és szelíd,

úgy lépek

az esti

szürkeszínű ködbe

hozzád,

megilletődve, Brooklyni híd.

Legázolt

városba,

hogyha győztes tör be

zsiráfnyakú

ágyún - így feszít -

mámorosan, létvágytól gyötörve lépek rád,

büszke, szép

Brooklyni híd.

Mint együgyű festő

tárlat Madonnáját

nézi sóvár szemmel,

melyet a vágy hevít,

oly olvadtan nézem

a csillagos

panorámát,

mely New Yorkról

néz rád,

Brooklyni híd.

New York

fülledt és nyomasztó

napestig,

de most

minden rossz terhet

elfelejt,

s csupán a házak

fényes lelke les ki,

melyet az ablakok

villó sora rejt.

Zizzen,

alig zümmög

a magasvasút zúgása,

s csak ez a

halk zúgás

sejteti veled,

hogy valahol

vonatsor

csörömpöl egymásra,

mint ha

tálalóba raknak

edényeket.

Lenn, a víz sodrán egy uszály mozog, kalmár

szállítja

a gyárból a cukrot -

olyanok a híd alatt elhúzó árbocok, mint holmi apró

kis

gombostű-csokrok.

Büszke vagyok

erre

az érc-mérföld-ívre,

benne az én

látomásom él -

stílus

helyett harcát

a szerkezet vívja,

komoly számítás,

csavar és

acél.

Majd ha

eljön

a világ vége,

bolygónkon

a káosz

mindent szétfeszít

s csupán

ez marad meg

a semmiségben,

az enyészet fölé hajló büszke híd, akkor,

ahogy tűnél apróbb

csontleletek nyomán

az őshüllőt

rekonstruálják

a múzeumban,

úgy

ebből a hídból

a késő tudomány

fogja idézni,

hogy mi volt

a mi korunkban.

S a tudós mondja majd:

íme, az acélerő marka,

a tengert s a prérit

ez markolta egybe,

Európa

lendült ezen át napnyugatra,

az indiánok tollát

a szelekbe vetve.

Gépre

emlékeztet

ez a borda -

ugyan,

képes volna-e kezetek

- acéllábbal

Manhattant

tapodva -

elérni

Brooklynt

s ajkánál ragadni meg?

E drótok itt

az elektromos fürtök

- tudom, ez volt a gőz utáni korszak - itt már

az ember

rádión üvöltött;

itt

már

a népek

repülni tanultak.

Jó volt

itt élni

- egyes embereknek,

mások

vonítottak

s éheztek vegyest.

A munkanélküliek

nekieredtek

s innen a

Hudsonba

ugrottak fejest.

Íme

a kép -

sodromból semmi se hoz ki,

e drótkötélhúr

a csillagok lábáig elvezet.

Látom, hogy

itt állott

egykor Majakovszkij,

és szótagolva

mondott

verseket...

Mint eszkimó,

kit távoli vonat vidít,

nézlek

kullancsként, mely magát beléd döfi.

Brooklyni híd - igen...

Ez már döfi!

Hegedűs Géza fordítása