Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij |
---|
Lásd még |
Szócikk a Wikipédiában |
Művek a Wikiforrásban |
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (1893-1930), szovjet (orosz) költő
Idézetek
[szerkesztés]Pofonütjük a közizlést
[szerkesztés]A mi Új Első Váratlanunk olvasóinak:
- Csupán mi vagyunk Korunk arca. A kor kürtje harsonázik általunk a szó művészetében.
- A múlt szűk. Az Akadémia és Puskin érthetetlen hieroglifák.
- Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt és a többit ki kell dobni a Jelenkor Gőzhajójából.(...)
- És ha egyelőre még a mi írásainkban is ottmaradtak az Önök „Józaneszének” mocskos bélyegei, mégis elsőként vibrálnak felettünk az Önértékű (Öneredetű) Új Szó Eljövendő Szépségének Villámfényei.
- D. Burljuk - A. Krucsonih - V. Majakovszkij - V. Hlebnyikov (1912)
Hátgerinc-fuvola
[szerkesztés]Mindnyájatokért,
kiket kedveltem és kedvelek,
és óvok, mint lelkem barlang-ikonját
– ürítem, mint asztalnál a boros serleget,
egészségetekre, ezt a verssel telt koponyát.
...
Nadrágba bújt felhő
[szerkesztés]Gondolataitokat,
melyek úgy ábrándoznak lágy agyatokon,
mint elhízott lakáj zsírfoltos heverőn,
szívem véres rongyával felkavarom,
csömörig gúnyolom marón és merőn.
...
... Ahogy szentélybe
- lép
- az áhítat szédültje,
vagy kolostorba
- vonul
- zordon és szelíd,
úgy lépek
- az esti
- szürkeszínű ködbe
hozzád,
- megilletődve, Brooklyni híd.
...
Este
[szerkesztés]
Gyűrötten omolt a fehér a pirosra,
dukátok özönnel a zöldbe peregtek,
sárgán ragyogott fel a kártya, kiosztva,
szurtos keze közt a sok ablaküvegnek.
Mit bánta a tér meg az utca a házak
mélykék tunikáit! A lába merő seb
volt már, mit a kunkori lángkarikáknak
abroncsa fogott, az imént sietőknek.
Kúszott a tömeg sebesen kanyarogva,
cirmos cicaként, s kapu nyelte be távol:
mind vinni akart valamit haza ott a
fénylő kacagás csoda-gombolyagából.
Ruhák puha mancsa karomra fonódott
s én visszanevettem, amíg hahotázván
verték a dobot s riogatták a mórok:
a homlokukon kivirult papagájszárny.
Kálnoky László fordítása
Komszomol-dal
[szerkesztés]A felkelés a kommünért
nem áll meg határok mesgyéinél,
szerte a földön fellobog:
Lenin — élt,
Lenin — él,
Lenin — élni fog.
Gáspár Endre fordítása[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A vers Lenin halálakor íródott 1924-ben. Magyarra először Lányi Sarolta fordította le a verset Komszomol-dal Leninről címen. Megjelent: Orosz költők. (Antológia.) Új Magyar Könyvkiadó. Budapest, 1947. 122. old. Gáspár Endre fordítása megjelent: Sasok nemzedéke. Budapest, 1949. 32. old.
További információk
[szerkesztés]- A Wikipédiában további adatok találhatóak Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij témában.