Szomory Dezső
| Szomory Dezső |
|---|
 Szomory Dezső |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
 Művek a Project Gutenbergben |
Szomory Dezső, eredetileg Weisz Mór (Budapest, 1869. június 2. – Budapest, 1944. november 30.) magyar író, drámaíró.
Idézetek
[szerkesztés]- Mert mindig úgy szerettem volna élni, ahogy azt magamnak megírnám... Mert a valóság csak akkor gyönyör, ha azt az álmok szövik. Mindent elhittem magamnak, mindenüvé követtem magamat azzal a stiláris képességgel s engedelmes hűséggel, ahogy az ember a vágyait tudja követni, a vágyait a nyomorban, a gondolatok szárnyán. Amennyire szenvedtem a valóságban, éppannyira boldog is voltam a képzeletem világában, mert a szenvedés csak addig számít, amíg fel nem váltja egy illúzió.
- A párisi regény
Amikor keséri S. Paula bárónő, ezen az augusztusi reggelen, kinyitotta a szobája ablakát mely a kertre nyilt, napkelet irányában, ott látta maga előtt, a diófa lombjában Toronyi Elemért, egész hosszában egy selyemzsinóron. Egy percig szótlanul nézte e napfényes halottat az ágon, s erős idegzetű hölgy lévén, kis megfigyeléseket is tett, voltaképen öntudatlanul s inkább megsértődve az egészen. — De hiszen ez a zsinór a függönyökről van, dadogta.
- A selyemzsinór (Budapest, Genius, 1921)
Róla mondták
[szerkesztés]- Szomory Dezsõ irodalmi alakja egy gyermekkori képet ébreszt bennem. […] Szavai, pianissimo- és fortissimo-i leginkább a muzsika hullámaira emlékeztetnek. Írásmodora egyenesen lisztferenci. Ő is ezer változatban, millió ékességgel és dísszel fejti ki egyszerű alaptételét. […] Ami azonnal szembeötlik, pár sor elolvasta után is, az a rendkívüli szenvedélyessége.
- Kosztolányi Dezső: Szomory Dezső, Nyugat, 1917. 13. szám
- Szomory a világ beteg részét szereti festeni. Vonzódik a különlegeshez, a szertelenhez, a misztikumhoz, és mindenhez, ami - aberráció. Amilyen érzékiek s mégis érzéken túliak (mert irreálisak) Szomory alakjai, oly buja és beteg a nyelve és stílusa is. A nyelv törvényeinek egyszerűen fittyet hány.
- Napkelet, 1926. / IX.