Vámbéry Rusztem

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Vámbéry Rusztem (Budapest, 1872. február 29. - New York, 1948. október 24.): jogász, polgári radikális publicista.

Apja Vámbéry Ármin híres orientalista, egyetemi tanár volt.

Idézetek tőle[szerkesztés]

Vámbéry az úgynevezett mintagimnáziumba járt. Tanárai nemigen voltak vele megelégedve, mert eszes fiú volt ugyan, de nem elég szorgalmas. Az egyik tanár a szemére is vetette. Nagy ámulatára a következő választ kapta:
– Szívesen tanulnék én szorgalmasabban, de a papa nem engedi. Azt mondja, hogy a tanulás rontja az észt.

Anekdota[1]

Sem közönség, sem kritikus, sem hatóság nem bírja elrejteni azt az elfogultságát, amelyet, ha csak tudatmögöttesen is, a szerzõ vagy a darab vélt vagy valóságos iránya iránt táplál. Isten mentsen tehát a színháztól, mint oly közintézménytõl, amelyben ezt a kritikát a hatósági vagy kormányzati esztétika gyakorolja. [...] Igaz, hogy transzcendentális világszemléletben az állam mindnyájunk anyagi és erkölcsi jóléte fölött õrködõ atya, de a szürke földi létben helytartója: a mindenkori kormány legfõbb költõi ítélõszéknek akkor se válik be, ha akár Ady Endrét, akár Shakespeare Vilmost neveznék ki élethossziglanra kultuszminiszterré.
Maradjon meg tehát a színház annak, amivé fejlõdött: elüzletiesedett közintézménynek, vagy, ha úgy tetszik, közintézménnyé vált üzletnek.

"Jogi" válasz a színház dilemmájára[2]

A „Lázadó Krisztus” az örök embert jelenti [...] nem szabad egyes idézeteket kiragadni a versből, mert hiszen Ady is írt izgága Jézusról és Heine is írt hasonló hangon.

Védőbeszéd részlete a József Attila ellen istenkáromlásért indított perben[3]


Ez a lap sajnos még nagyon rövid („csonk”). Segíts te is, hogy igazi gyűjtemény lehessen belőle!

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak