Alapítvány és Birodalom

Az Alapítvány és Birodalom (Foundation and Empire) Isaac Asimov (1920–1992) klasszikus Alapítvány-trilógiájának második könyve. Előzménye az Alapítvány, folytatása a Második Alapítvány.

Idézetek a műből

Prológus

• A pszichohistóriát nem az egyes ember, hanem az embercsoportok érdekelték. A tömegek, méghozzá a milliárdos tömegek tudománya volt ez. Képes arra, hogy a behatások kiváltotta reakciókat olyan pontossággal kiszámítsa, mint mondjuk egy szűkebb tudományág a visszapattanó biliárdgolyó útját.

A Generális

• BEL RIOSE – Viszonylag rövid pályafutása alatt Riose méltán rászolgált az utolsó birodalmi címre. Hadjárataiból ítélve, hadvezéri képességei fölértek Peurifoy-éival, s az emberekkel való bánás tudományában talán fölül is múlta emezt. Ha nem a Birodalom hanyatlása idején látja meg a napvilágot, talán a hódításaival is Peurifoy nyomába ér. Ámbár előtte is megnyílt a pálya, amikor a birodalmi tábornokok közül neki jutott osztályrészül, hogy elsőnek összemérje erejét az Alapítvánnyal...

Enciklopédia Galactica

• Mi az hogy vereség? Láttam elég háborút, s megértem elég vereséget. Mi történik, ha a győztes átveszi az uralmat? Kit érdekel az? Engem talán? A hozzám hasonló fickókat? (...) Hát jól figyeljen, mit mondok. (...) Egy átlagbolygót rendszerint öt vagy hat hájfejű irányít. Ezeket szokták aztán fenéken billenteni; de attól én még nyugodtan alszom. Úgy bizony! A nép pedig? A közemberek? Persze van, aki fűbe harap, a többinek meg egy időre megszaporodik az adója. De aztán minden leülepszik, minden lecsillapodik. És visszatér a régi rend, csupán az az öt vagy hat cserélődik ki.
• Egy tökfilkó, ha áruló, veszélytelen. A tehetséges emberek azok, akiken rajta kell tartanunk a szemünket.
• Egy romantikus bolond ügyéről van szó, de egy romantikus bolond is halálos fegyverré válhat egy józan lázadó kezében.

Az Öszvér

• AZ ÖSZVÉR – Kevesebbet tudunk az „Öszvérről”, mint a galaktikus történelem bármely más, jelentőségben hozzá mérhető alakjáról. Valódi neve ismeretlen; előélete puszta találgatás. Még hírneve csúcsán is elsősorban csak az ellenfelei szemével látjuk, meg főleg az ifjú menyasszonyéval...

Enciklopédia Galactica

• Most! (...) Majdnem száz év telt el az utolsó (Seldon válság) óta, és ez alatt a száz év alatt a Birodalom minden nyavalyája megismétlődött az Alapítványon. Tehetetlenség! Az uralkodó osztályunk csak egy törvényt ismer: semmi változtatás. Zsarnokság! Egyetlen szabálya: az erőszak. Igazságtalan elosztás! Egyetlen vágy mozgatja: megtartani, ami az övé!
• Szerintem a Seldon-tervnek az volt a legfőbb értelme, hogy jobb világot teremtsen a régi Galaktikus Birodalom helyébe. Ez három évszázaddal ezelőtt, amikor Seldon létrehozta az Alapítványt, széthullóban volt, méghozzá – ha a történelem igazat mond – a tehetetlenség, a zsarnokság és a világegyetem javainak igazságtalan elosztása volt az a hármas kör, amely szétzüllesztette.
• Harmadik Indbur önmagán kívül mindenki más számára furcsa ötvözete volt a kényszerességnek. Számára a mértani pedantéria maga volt a „rend”; a napi ügyintézés legjelentéktelenebb részletei iránt tanúsított fáradhatatlan és lázas érdeklődése maga volt a „szorgalom”; a habozás, amikor igaza van: „óvatosság”; a süket önfejűség, amikor nincs igaza: „eltökéltség”.
• Indbur polgármester a homlokát ráncolta, s egyszerre megelégelte a vég nélküli meddő vitát. Belátta, hogy a jóindulat nagy hiba, mert gyakorta úgy fogják föl, mint engedélyt a véget nem érő érvelésre, az ellenszegülésre, a vitatkozás mocsarában való fetrengésre.
• Örök tanulság az emberiség számára, hogy az idő is, a tér is: gyűjtőlencse; minél messzebb van valami, annál sűrűbb ponttá zsugorítja.
• Hiába erőltetem jó szellemek adta eszemet, csak arra lyukadok ki: ez a hölgy itt nem létezhet. Mert ki az, aki józanul az álmát valóságnak tekintené? De hess, józan ész: inkább hiszek megbabonázott, elvarázsolt szememnek.
• Ám a szó csak szellő, s a tények: a nehéz kő.

Forrás

• Isaac Asimov: Alapítvány és Birodalom, Kozmosz, 1972. Fordította: Baranyi Gyula.
• Isaac Asimov: Alapítvány és Birodalom, GABO Kiadó, 2003. Fordította: Baranyi Gyula.