Bökvers

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

A bökvers rövid, tömör, általában kétsoros, csattanós, gunyoros költemény valaki kárára, esetleg a szerző, vagy a leíró, vagy elmesélő feszültségének oldására. Verses nyelvi játéka a nagyoknak, ügyetlenkedése a kicsiknek. Versike.

Az ókorban és a reneszánsz humanizmus idején az epigramma formátumú bökversek igen gyakoriak voltak (rendkívül csípős nyelvű költőnek számított pl. Martialis és Iuvenalis. Metrum nélküli formája a XIX. századtól ismert. Gyakran nélkülözi a költőiséget, inkább propagandaeszközként van jelentősége.

A régi magyar népköltészetben nem honosodott meg, a huszadik században, és előtte Erdélyben és az anyaországban is gyakorivá váltak azonban a tréfás vagy csípős sírfeliratok.

(Ide tartozik még a fűzfapoézis is – a dilettánsok költészete).

Híres költők bökversei[szerkesztés]

Jelentős költők is írtak tréfából bökverseket. Kisfaludy Károly Xéniák címmel adott ki bökversgyűjteményt, Kosztolányi Dezső Rím a földi igazságszolgáltatásra című költeménye pedig a következőképpen hangzik:

Itt az ítélet pusztán alaki,
mindig kell a börtönbe valaki.

Szintén Kosztolányi (Esti Kornél rímeiből):

Napoleon vad lába porzik a
szikláidon, sasfészek: Korzika.
Gyerekkorom, mindig téged kereslek,
ha járom a poros-boros Szabadkát.
Mióta labdám elgurult itt,
nem ér az élet egy fabatkát.
Budapest!
Itt éltem én! Lelkek közt! Csupa lélek!
Csupa test!
Kávéház! Mámor! Lángokban leszálló
csuda-est!
Csak az gyülölhet, aki tompa, pudvás,
buta, rest!
Rimet reád még! Színt, mely életemre
odafest!
Ha meghalok, mondjátok siromnál:
Budapest.

Mit ér, mit ér két félteke,
ha lóg az ember féltöke.

Kosztolányi: Egy agg póttartalékos sóhaja

A kezdet mindíg nehéz.
Úgy remeg a fűnyírón,
mintha lenne bősz irón,
s nyírni-írni volna kész a kéz.
Betűt vagy füvet,
vetni vagy vágni - mindegy?
A nyírás jólesik.
Legelni hajtja ökreit
A gazda - játékból. Mintegy.

Horgas Béla: Bökversek, betűkre. (A) kezdet. [1]

Nemzeti[szerkesztés]

Borneo és Celebes
Magyar volt és magyar lesz!
Karinthy Frigyesnek tulajdonítják
Piros, fehér, zöld az adu,
Lesz még Moszkva magyar falu!
Graffiti
Megállj, megállj, kutya Szerbia,
nem lesz tied Hercegovina!
Első világháborús szlogen Plakáton

Orosz[szerkesztés]

A következő kis versikét a népnyelv szerint Jevtusenko írta Dolmatovszkijnak (mások szerint folklór):

Я Евгений, ты Евгений,
Я не гений, ты не гений.
Я говно и ты говно,
Я недавно, ты — давно.

Megint mások szerint Puskin írta.

(Nyers fordításban: Én is Jevgenyij vagyok, te is Jevgenyij vagy, / Én sem vagyok zseni, te sem vagy zseni. / Én is szar vagyok, te is szar vagy, / Én csak nemrég, de te már rég.)

Egyéb[szerkesztés]

Ezek az árnyképek kitűnőek,
belőlük én is rendelek,
ha rájuk nézel, látod, hogy a
színészek mily sötét emberek.

(A Színházi Életben megjelent színész-árnyképekhez bökvers is járt.)

Élt egy ember Törökhonban,
Szerszámjához így szólt zordan:
„Elherdáltad minden pénzem,
Tönkretetted egészségem,
S pisilni sem tudsz már mostan?

(Idézi Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhídban)

Irka-firka[szerkesztés]

Sztálin vörös, Hitler barna,
Mind a kettő le van szarva.

...

Megsértettél, Előd vezér,
Kiszívom a velőd ezér'!

Kecskerímek[szerkesztés]

Mottó:

Olyanok a kecskerímek,
mint mikor a kecske rí: mek.

Míg megnézte a retortát Csokonai,
Megették a cseh tortát rokonai.

Egy aprócska kalapocska
Benne csacska macska mocska

(Macskafogó)
Bajszát kissé leperzselé
A felforralt eperzselé.

A gyárkémény meszelt ormán
Élt egy hétig reszelt tormán.

Kalmár László matematikus feljegyzéseiből[szerkesztés]

[2]

Kegytárgyat lóháton mentő rabbi tűnődése:

Samesz tett a lóra,
Hová lett a Tóra?

Nyúllal sétáló lány sürgetése, amikor a kerítés mögé értek:

Eltakar a palánk, Nyuszi!
Jöhet már a nyalánk puszi.

Szánalmas kövér artista a cirkuszban:

Trapézon egy pörgő hasas
Félelmében hörgő pasas.

Netlelet[szerkesztés]

Ha még egy ilyen rakást látok, nem hagyom a lakást rátok! [3]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Bökvers témában.