Cyprian Kamil Norwid

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nowvid relief a krakkói katedrálisban

Cyprian Kamil Norwid, eredeti nevén Cyprian Konstanty Norwid (Laskowo-Głuchy, 1821. szeptember 24. – Párizs, 1883. május 23.) – lengyel költő, drámaíró, író, grafikus, szobrász, festő.

Idézetek verseiből[szerkesztés]

Odahaza (1839 -1842)[szerkesztés]

Magány
(részlet)

Mint a rab, ki rég megunt láncát szétszakítja,
És szívébe visszatér, húnytából, az élet,
Így vetem le kínomat, újra érzek, értek,
Hallgatás varázsa tér hozzám vissza - vissza.
(Tandori Dezső)

A toll
(részlet)

Nem lehetsz hát oly, akit az örök zivatar
S az első felhőszakadás: elmos víz és mocsok,
De ki ifjú vért s himlőt egy elegybe kavar,
Vagy zúgó nyilak fürge sörényeként lobog.
(Bella István)

Az európai vándorlások időszaka (1842 - 1849)[szerkesztés]

Adam Krafft
(részlet)

Nagyszerű mester! Jó, hogy remekműved
Görnyedő háttal vállaidon hordod,
Mert a nézők, kik hívságot becsülnek,
Nem értékelték, mi náluk nagyobb volt:
Magadra hagytak, hogy cipeld a terhed,
S te fölemelted: elhagytad a földet.
(Kerényi Grácia)

Italiam! Italiam!
(részlet)

                    2
Körös - körül a nyílt vizek -
Az égbolt kék végtelenén:
Csónak! evező!...csupa fény...-
      Az Isten áldjon titeket...
(Tandori Dezső)

Az első párizsi esztendők (1849 - 1852)[szerkesztés]

Idők
(részlet)

Ó, vár még munka a történelemre,
Mint ki vállával sziklát görget följebb:
Kitérsz előle - visszahull kebledre,
Legugolsz - fejed zúzza szét a tömbje...
(Kerényi Grácia)

Epigramma
(részlet)

                   2
Ha Lengyelországra anarchia várna,
vagy szocializmus felé vinne útja,
akkor csak maradjon a pánszláv igában,
legyen úr fölötte örökre a muszka!
(Gömöri György)

Az amerikai út (1852 - 1854)[szerkesztés]

Az első levél, mely elért Európából
(részlet)

Első levél ez, mely Európából
Ért ide, Úrnőm; Öntől jött - a választ
Metrumban írom, miként egy magányos
Lény, ki csiszolatlan gyarló muzsikához
Fordulván, abban vél találni társat.
Ide vetődtem - ó, de nem szerencsét
Próbálni jöttem az Óceánon túlra,
Épp csak azért, hogy ne legyek Ott...Úrnőm,
Higgye el, az ember nem jókedvében
Keresi sírját Földünk más felében.
(Jékely Zoltán)

A második párizsi korszak (1854 - 1865)[szerkesztés]

Ne biztass engem
(részlet)

Ne biztass engem alázatos dalra,
hangot rá úgyse találok,
s ha néma vagyok, ne korholj miatta:
kalásztól ne várj virágot.
(Rónay György)

A munka
(részlet)

Mondd a kifosztott nemzetnek: siessen
Meggazdagodni, aztán hozományát
Még sokszorozza, kuporgatva lessen,
Hozzákotorja pénze új rakását;
Tanítsd, műhelyben lépjen át a véres
Vágóhídon, mely a históriáé;
Tudjon nevetni, ahogy sírt, ekképp lesz
Megváltott nemzet...de . automatáké!
Ahol a dolgok megannyi szakaszra
Oszlanak, egy se fejlődik ki épen;
Az egyik állít, a másik meg tagadja:
Mit új vámon nyer, veszti régi réven!
(Tandori Dezső)

A lengyel nő
(részlet)

Orcája bőre tejnél is fehérebb,
s a pír édesebb rajta, mint a málna;
atlaszkeble a holdfénynél is fényebb,
hullámos, hulló fürtje - álmok álma.

Korallkeretben gyöngysor? Nem, nem ér föl
szájhoz ez, félszeg hasonlatban
zavaros lesz a gyöngy lehelletétől,
és a korall megperzselődik nyomban.
(Sebők Éva)

Párizsi lírai intermezzo (1865 - 1866)[szerkesztés]

Vade - mecum
(részlet)

Láttam ezernyi holtformába zárolt,
elbűvölt asszonyt és szomorú lettem,
hogy bennük annyi szépség, annyi báj volt,
s néztem csak őket hűvös - rebbenetlen.
Itt - ott egy márvány karját simogattam,
kövült ruhákon igazítva ráncot,
míg éji pille lebbent a magasban,
s reszketve hullt le..., elmentek az álmok.
(Fodor András)

Chopin zongorája
(részlet)

            III.
Ott voltam végső napjaidban nálad,
Fryderyk! - szemem előtt alabástrom
Kezed vonása, kecses íve, fáradt,
strucctoll - lengeteg érintése egyre
Az elefántcsont billentyűkkel egybe-
Mosódott fájón...
Szobor voltál így, kit a márvány keble
Szült. létadáskor
A véső testét
Előbb elvették
A Géniusz ős Pygmalionjától!
(Rónay György)

Az utolsó párizsi évek (1866 - 1883)[szerkesztés]

A költészet halála
(részlet)

Meghalt!... Szomorúbb halál hogy akadna?
És hogy tegyük le kedvest a földbe?
Halálra súlyos betegség gyötörte:
két névre hallgat - pénzre, piszkozatra.
Jól emlékszem még a szörnyű időre,
mikor ágyánál álltam megriadva,
könnyel szememben azt kutatva váltig,
test -e vagy szellem, ami holtra válik.
(Rónay György)

Ajánlás
(részlet)

               VII
Vedd jószándékom, ifjúságom
Székvárosa, s adj jót cserébe;
Csak egyetlen kövedre vágyom,
Amelyen vér és könny ne égne!
(Kerényi Grácia)

Felhasznált forrás[szerkesztés]

  • Cyprian Norwid versei. Lyra Mundi sorozat. Európa könyvkiadó. Budapest. 1982
Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cyprian Kamil Norwid témájú anyagokat.