Guillaume Apollinaire
Guillaume Apollinaire (Róma, 1880. augusztus 26. – Párizs, 1918. november 9.) francia költő, író és kritikus.
A Mirabeau-híd (részlet)
[szerkesztés]- Sous le pont Mirabeau coule la Seine
- Et nos amours
- Faut-il qu'il m'en souvienne
- La joie venait toujours après la peine
- Vienne la nuit sonne l'heure
- Les jours s'en vont je demeure
Mészöly Dezső fordítása
[szerkesztés]- Fut a Mirabeau-híd alatt a Szajna
- S a szerelem
- Mi zúgja, mi sugallja
- Hogy minden kéjnek fájdalom az anyja
- Csak szállj le éj az óra üt
- Csak szállj idő én várok itt
Vas István fordítása
[szerkesztés]- A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
- S szerelmeink
- Emléke mért zavar ma
- Mi volt az öröm ráadás a jajra
- Jöjj el éj az óra verjen
- Száll az idő itthagy engem
Rónay György fordítása
[szerkesztés]- A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
- S szerelmeink
- Emlékük mit akar ma
- Az öröm nem jött soha csak a jajra
- Jöjj el éj verj óra lassan
- Az idő elmegy én maradtam
Illyés Gyula fordítása
[szerkesztés]- Fut a Mirabeau-híd alatt a Szajna
- S szerelmeink
- Miért jut eszembe az ma
- Nem jött öröm nekünk csak jajra-bajra
- Jövel éjjel óra kondulj
- Minden elmegy Minden elmúl
Eörsi István fordítása
[szerkesztés]- A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
- S szerelmeink
- Mért kell gondolnom arra
- Hogy az öröm nem jöhet csak a jajra
- Óra verj az éjszakában
- Megy az idő én megálltam
Havas Kálmán fordítása
[szerkesztés]- Mirabeau-híd alatt folyik át a Szajna
- Szerelmeinkre
- Miért emlékeztem volna
- Öröm jött később úgyis bújainkra
- Jönnek az éjek és múlnak a napok
- S'mindennek dacára még mindég itt vagyok
További idézetek verseiből
[szerkesztés]A megcsalt szerető éneke (La chanson du mal-aimé)
Gin-mámoros párizsi éjek
Villamosságtól tüzesen
Villamosok zöldlángu fények
Mint kotta közt a síneken
Gépőrületükről zenélnek
A kávéház füstben lebeg
A pincérek kötényt viselnek
A náthás szódásüvegek
S cigányok zengik a szerelmet
Feléd kit úgy szerettelek
(Fordította Vas István)
Május (Mai)
A Rajnán csónakon a szép május lebeg
Nők nézték odafenn a csillogó hegyélen
Oly szépek vagytok ám e csónak oly tünékeny
Ki ríkathatta meg a parti füzeket
(Fordította Rónay György)
Eljegyzés (Les Fiançailles)
Volt bátorságom visszatekinteni
Napjaim hullái
Jelölték utamat s én siratom őket
(…)
Bocsássátok meg tudatlanságomat
Bocsássátok meg hogy nem értek már a versek régi játékához
Nem tudok már semmit egyedül csak szeretek
(Fordította Vas István)
Börtönben (A la santé)
Elmúlt a nap A börtön éjén
Lám lámpa gyullad fényesen
Magunk vagyunk a zárka mélyén
Szép fényem édes értelem
(Fordította Rónay György)
Vendémiaire
Gondoljatok reám jövendő emberek
E kor az én korom királyok vége lett
Így láttuk búsan és csöndben meghalni őket
Háromszor vakmerőn háromszor nagyra nőttek
Szeptember végetájt Párizs de szép de szép lett
Szőllőtő minden éj venyigék fénye égett
Dicsőségem repül csőrével odafenn
Sok érett csillagot csipkedve részegen
Várták a csillagok a virradat szüretjét
Úgy jártam a sötét rakpartokat egy estén
(...)
Tettek szép nappalok és szörnyű álmok
Növényzet párzások bálványozások
Mozdulatok örök zenék isteni kínok
Egymásra és miránk hasonlító világok
Titeket ittalak s nem csillapult a szomjam
(Fordította Vas István)
A diadal (La victoire)
S a régi nyelvek úgy megértek már a pusztulásra
Hogy igazán csak a szokás s a bátorság hiánya
Ha még költészetre használjuk őket
(Fordította Somlyó György)
Egy szép vörösesszőkéhez (La jolie rousse)
Elítélem a hagyomány s a lelemény e hosszú vad vitáját
A Kaland s a Rend pörpatvarát
(…)
Imé megjő a nyár e perzselő vad három hónap
S mint a tavasz halott immár az ifjúságom
Az izzó Értelem évadja ez ó lángoló Nap
S én vágyom
Lesem a formát édes és előkelő
Az értelem csábítgat véle hogy kövessem
Mint mágnes a vasat magához von ma engem
Jön és a haja lebben
Csodás vörösesszőke nő
(Fordította Radnóti Miklós)
Források
[szerkesztés]
- Guillaume Apollinaire válogatott művei Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967