Ha meghal a Nap

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Ha meghal a Nap Oriana Fallaci egy könyve, melyet az amerikai űrhajózási központban tett látogatása nyomán írt.

„És ha a Föld meghal, ha a Nap meghal, majd odafönt élünk.”

Az időkapszula[szerkesztés]

A Sixth Avenue és az Ötvenegyedik utca sarkán hatalmas fúrógép nagy lyukat vájt, az emberek pedig kíváncsian néztek egy furcsa, torpedó formájú tárgyat, amely egy daruról csüngött alá, de hamarosan beleeresztik a gödörbe. Megkérdeztem Ray Bradburytől, mi az, és Bradbury azt felelte, hogy Idő Kapszula, úgy készítették el, hogy 6965-ig megmaradjon. Megkérdeztem, mi az Idő Kapszula, és ő azt válaszolta, hogy egy tárgy az utókor számára: az utókorra hagyjuk, hogy tudják, léteztünk és hogyan léteztünk. Megkérdeztem, miből készült, és mi van benne, azt mondta, rezet, krómot és ezüstöt olvasztanak egybe az acélnál erősebb fémmé, amely képes ellenállni bármiféle bomlasztó hatásnak, tűznek, atomrobbanásnak: a neve Cupaloy. Benne elektronikus rendszerektől védve civilizációnk tanúbizonyságai találhatók: jelenlegi állapotában, a Krisztus utáni 1965. év küszöbén, a holdrepülés előestéjén, egy olyan társadalomban, ahol a fájdalom és a halál az élettel egyenlő. Kérdeztem, mik ezek a tanúbizonyságok, és ő azt felelte, mindenféle van köztük: harmincöt közhasználati tárgy, női kalap és ébresztőóra, biztosítótű és fényképezőgép, játék baba és műtőkés. Aztán van hetvenöt mintadarab fémekből, szövetekből, plasztikból, szintetikus anyagokból. Meg tizenkétféle mag, a búzától a rózsáig, ciprusmagtól kávéig. Aztán ezer mikrofénykép autókról, repülőgépekről, rakétákról, városokról, kerékpárokról, fürdőruhás lányokról, anyákról gyerekkel a karjukon, űrhajósokról űrruhában, mártírokról a kivégzőosztag előtt. Aztán az Encyclopaedia Britannica mikrofilmen. Meg a Biblia, Konfuciusz és Mohamed könyvei. És orvosi, gyógyszerészeti, matematikai, fizikai, asztronautikai, biológiai írások: mikrofilmen. És Shakespeare, Homérosz, Dante, Szapphó művei, mikrofilmen. És ötven mikrofilmen találhatók újságok, folyóiratok, hivatalos körlevelek, katalógusok. Aztán nem gyúlékony filmre fényképezve Giotto, Leonardo, Raffaello, Michelangelo remekművei. Pénzek, cigaretták, rágógumik. Bolygónk utolsó ötven évének története, egészen az Apollo Programig. Végül pedig az Emlékezés Könyve: hatalmas rejtjel-rendszer, hogy ezeket az írásos anyagokat megérthessék a jövőbeli nyelveken, és lefordíthassák, megmenthessék. Akkor döbbenten kérdeztem, ki találta ki a rejtjel-rendszert, kié volt az ötlet, a magasztos munka, és Bradbury azt felelte, hogy a rejtjel-rendszert egy bizonyos Mister John P. Harrington találta fel, az ötlet a Westinghouse Electric and Manufacturing Company egy mérnökcsoportjától származott, a magasztos munkát pedig a Smithsonian Institution végezte el Washingtonban.
– És most mi történik?
– Nagyon szép dolog történik.
– Micsoda?
– Maradjon csak itt, nézze és hallgassa.
Így hát ott maradtam, néztem és hallgattam. És láttam egy sötétkék ruhába öltözött urat, állt a gödör szélén más sötétkékbe öltözött urak társaságában, áhítatos csendet hallottam, alig-alig törte meg a földalatti moraja. Az autók csendesen, távol siklottak tova, mert rendőrök terelték el a forgalmat, ujjukat a szájukra téve. Aztán a daru megmozdult, meghajolt, mintha bókolna, és az Idő Kapszulát a nagy gödör felé vezette. A Kapszula lassan, ünnepélyesen ereszkedett a nagy gödörbe, s amikor egészen benne volt, a sötétkékbe öltözött úr előrelépett s e szavakat mondta:
– Te, Idő Kapszula, nyugodjál békében. Ébredjél álmodból mához ötezer évre. Találják meg a te tartalmadat, és legyen ez szép ajándék késői utódaink számára.
Elmondta ezeket a szavakat, és a cementhabarcs azonnal lezúdult a Kapszulára: súlyosan, mint a korszak, amelyben élünk, mohón, mint a jövő, amelybe belépünk.