Szamuely Tibor (népbiztos)

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Szamuely Tibor

Szamuely Tibor (Sámuel Tibor) (Nyíregyháza, 1890. december 27. – Ausztria, 1919. augusztus 2.): kommunista politikus, újságíró, a Magyarországi Tanácsköztársaság terrorszervezetének vezetője.

Idézetek[szerkesztés]

  • Meg akarom mosni kezemet, mert hullaszagú.
Gratz Gusztáv: A forradalmak kora. Magyarország története 1918–1920. Budapest, 1935., 1992., 144. ISBN 963 05 6270 7
  • A hatalom a mi kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. [...] A vértől nem kell félni. A vér acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, amely az igazi kommün világához elvezet minket. [...] Aki öklöt emel fel a proletariátusra, az aláírta a saját halálos ítéletét. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát.
Salamon Konrád (2011. február): „Proletárdiktatúra és terror”. Rubicon történelmi magazin, 21. évfolyam 2. szám, 22. o. ISSN 0865-6347
  • A halál csak akkor borzalmas, akkor megdöbbentő, midőn oktalan célokat, idegenek aljas érdekeit szolgálja. De ölni, gyilkolni az apáink, a testvéreink, a gyermekeink, az önmagunk érdekeinek védelmében; feláldozni életünket önmagunkért, egy szebb- dicsőbb, boldogabb életért: van-e ennél szentebb, lelkesítőbb, fölmagasztalóbb? [...] Forradalmi katonák, végezzetek gyorsan és könyörtelenül a megfutamodókkal, s aztán előre. Szempillád meg ne rezzenjen, kezed meg ne remegjen soha – a halál útja a győzelem felé vezet.
Salamon Konrád (2011. február): „Proletárdiktatúra és terror”. Rubicon történelmi magazin, 21. évfolyam 2. szám, 16. o. ISSN 0865-6347
  • A Forradalmi Kormányzótanács megbízott azzal, hogy úgy a fronton, mint a front mögött a rendet és a fegyelmet biztosítsam. Feladatom megvalósítására rendelkezésemre áll minden eszköz, és én élni is fogok ezekkel az eszközökkel, ha ennek szükségessége merülne fel. Nem hinném, hogy ezeket az eszközöket a keleti hadsereg katonáival szemben alkalmazni kényszerülve lennék, mert megvagyok győződve arról, hogy a hadseregnek minden katonája át van hatva attól a tudattól, hogy a proletariátus hatalma és ezzel együtt a proletariátus egész léte, jövendő boldogsága veszélyben forog. [...] A proletariátus osztályellenségeihez, a burzsoáziához nem fordulok semmiféle kérelemmel, csak azt szeretném, ha ezeket a szavakat vésné az emlékezetébe: aki a proletariátus hatalma ellen emeli fel kezét, aki nyílt vagy rejtett úton ellenforradalmat szít vagy elősegít, illetve elhallgat, aki a Forradalmi Kormányzótanács és a Hadsereg Főparancsnokság minden rendelkezését végre nem hajtja, az a saját halálos ítéletét írja alá. Az ítélet végrehajtása a mi feladatunk. És a rend fenntartására, minden ellenforradalmi megmukkanás csírájában való elfojtására nem fogok visszarettenni semmiféle eszköztől.
Konok Péter (2011. február): „Két terror Magyarországon”. Rubicon történelmi magazin, 21. évfolyam 2. szám, 44. o. ISSN 0865-6347

Róla írták[szerkesztés]

  • Kun Béla mellett Szamuely Tibor adta meg leginkább a proletárdiktatúra rendszerének visszataszító jellegét. Ez a nyíregyházai születésű, 29 éves ujságíró Oroszországban, ahová úgy jutott, hogy másfélórai frontszolgálat után hadifogságba keríttette magát, Kun Bélával együtt nyert kioktatást a proletárdiktatúra felállításának és fenntartásának brutális eszközeiben és vele együtt jött vissza Magyarországba, ahol minden emberi érzésből kivetkőzött vérengző fenevadnak bizonyult. Kun Béla inkább óvatosságból és gyávaságból, mint emberies érzések hatása alatt igyekezett a proletárdiktatúra véres cselekményeitől, amelyeket kétségkívül ismert és helyeselt, magát lehetőleg távol tartani. Szamuely kéjjel vállalta azokat. Könyörtelen végrehajtója volt annak a rémuralomnak, amellyel a proletárdiktatúra minden vele szemben mutatkozó ellenszegülést elfojtott és megbosszult. Sohasem törődött azzal, hogy áldozatai bűnösek voltak-e vagy ártatlanok, mert az ő szemében a terror, a bolsevizmus eszméivel nem rokonszenvező emberek megfélemlítése öncél volt, amelyet ártatlan vér kioltásával is szolgálni lehetett.
Gratz Gusztáv: A forradalmak kora. Magyarország története 1918–1920. Budapest, 1935., 1992., 98–99. ISBN 963 05 6270 7
  • Meg kell tanulni Szamuelly Tibor nevét is. Félelmetes, iszonytató légkör veszi körül hol itt, hol ott fölbukkanó, rejtélyes alakját. Ő a könyörtelenség, a hajthatatlanság, a kegyetlenség. Nincs benne semmi emberi. Dermesztően hideg őrült. Utazásai villámgyorsak, a puszta híre vérfagyasztó. Amikor a dunántúli vasutassztrájk kitör - titkos szervezkedésről, persze, még a verebek is csiripelnek - elég Szamuelly fölbukkanása, hogy szétbomoljék az egész mindenre elszánt mozgalom. Ez az ember örök titok marad számomra. Úgy látom, még a nyavalyás kormány is retteg tőle. Folyton várjuk, mikor veri szét bőrkabátos legényeivel a kormányt szovjetestül.
Kodolányi János: Süllyedő világ. Atheneum, 1940, I. köt.
  • Szamuely az ellenforradalmak elfojtó hőse volt. A kezdetlegesen és gyöngén szervezett helyi ellenforradalmakat verte le, akként, hogy túlerővel jelent meg a helyszínen, s néhány akasztott ember jelezte az illető város vagy falu főterén, hogy Szamuely elvtárs ott járt látogatóban. Sín-autón, szalonkocsiban és különvonaton járt, ez utóbbit egyszerűen akasztó-vonatnak keresztelték el. [...] Ahova ez az akasztóvonat befutott, rémülten menekült polgár, munkás, ellenforradalmár és jobb érzésű szocialista egyaránt – nem volt menekvés senki számára, véletlenek döntöttek élet és halál felett.
Pekár Gyula: A bolsevisták rémtettei

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak