Ars poetica

Az ars poetica (latin : ) a gondolati líra egy költeménytípusa; magáról a költészetről, a költészet lényegének gondolati megragadásáról, költészet értelméről szól. Nagyon sok költő megfogalmazta ezt, írt verset, verseket a költészet és a saját költészete lényegéről, szóval költői hitvallásáról.

Az antikvitástól kezdve az ars poeticák oktató, normatív jellegűek.

Híres ars poeticák: Horatius – Ars poetica, N. Boileau – Költészettan, P. Verlaine – Költészettan, Ch. Baudelaire – A művészet hitvallása, R. M. Rilke – Archaikus Apolló-torzó, Petőfi Sándor – A XIX. század költői, Arany János – Vojtina Ars poeticája, Ady Endre – Hunn, új legenda, József Attila – Ars poetica

Idézetek 1.

  Keresd, művész, a magányt,
  művet foganj s befejezz;
  de hogy élvezd alkotásod,
  ahhoz társakat keress.
     Johann Wolfgang von Goethe

Hány elem kell keveredjen

a valódi,büszke dalba,

hogy a köznép megérezze,

örömmel a mester hallja?

(részlet Goethe:Elemek c.verséből)

Mások siralmas énekekkel
Bőgettessék az óboát,
És holmi gyász-trenódiát
Ríkassanak jajos versekkel.
Én illy kedvetlen embereknek
Nem lészek egyike,
Legyen jutalma bár ezeknek
A kedves estike.

Csokonai Vitéz Mihály: Az én poézisom természete

Csokonai Vitéz Mihály: A múzsához

Múzsám, ne csüggedj! bár vak irígyeid
Kancsal szemekkel rád hunyorítanak,
     Múzsám, zsinatjokban az ország
          S a tudományok eránt ne csüggedj!

Látd! a magános berki homály alól
Míg a babérszál halkal emelkedik;
     A nyári gyanták durrogási
          Szent tetején magosabbra rázzák;

A téli szélvész mérgei közt örök
Zőlddel virítván, fája tövesbedik:
     Te is kevély megnyúgovással
          Bírd magadat, ha sikólt az aljnép.

Látd! integetnek tiszta barátaid;
Nevednek oltárt a maradék emel:
     Megpukkad annál a kajánság,
          És a halál elalél előtte.

Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?
...
Más költők – mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.

József Attila: Ars poetica – részlet

Ha lelked, logikád,
mint patak köveken
csevegve folyik át
dolgokon egeken –

ver az ér, visz az ár
eszmélhetsz nagyot:
nem kell más verse már,
költő én vagyok!

Kertemben érik a
leveles dohány.
A líra: logika;
de nem tudomány.

József Attila: Ha lelked, logikád...

A kis-tudás veszélyes, hosszan idd,

Vagy ne is idd Múzsák forrásait:

Kortyolgatástól kótyagos leszel,

De húzd meg jól, s kijózanít e szer.

Alexander Pope: Esszé a kritikáról (ford: Görgey Gábor)

Csak én birok versemnek hőse lenni,

első s utolsó mindenik dalomban:

a mindenséget vágyom versbe venni,

de még tovább magamnál nem jutottam.

Babits Mihály: A lírikus epilógja

Úgy! szebb a mű, ha büszke

Formából kél elő,

Küzdve:

Vers, márvány, drágakő!

Théophile Gautier: A művészet (fordította: Tóth Árpád)

Idea: eszme. Nem szó, nem modor.

Azt hát fejezzen ki vers, kép, szobor:

S eszményi lesz Béranger, mint Horác,

Vagy a görög, melyet ő magyaráz;

Arany János: Vojtina ars poétikája

Valaki légy, ha kollektív dalolsz bár,

És ne akarj te lenni valaki,

Mit bánom én, gyep vagy aszfalt az oltár,

Hol leborulsz, magadról vallani!

Mert csak magadról vallasz, bármit is mondj

S ha minden második szód végtelen,

De érdekelsz, te tündöklő kicsiny pont,

Ha önfényed ragyog szemben velem.

S hiába minden mélység és ködösség,

Harmónia, ha szó marad a szó

S hiába mondod az emberre: fönség,

Ha senki vagy, szavakra utazó.

Juhász Gyula: Vojtina új ars poétikája a fiatal költőkhöz

Talán majd eljön a hálás utókor

(Bár úgy hiszem, hogy ő is feledékeny)

És fölfedez egy késő filozopter,

Ki doktor lesz művedből és idővel

Egyetemen professzor, míg te szépen

És csöndesen árvácska, viola,

Rezeda és százszorszép is lehetsz

A honi rögben és ha van szerencséd

És pártfogód, még kaphatsz szobrot is, hajh

És elneveznek rólad egy kis utcát,

Hol a nyomor s a szenvedés lakik,

S ez stílszerű, mert egykor itt te laktál!

Juhász Gyula: Vojtina új levele öccséhez a drámaírásról

Legyen a vers tapintható

s néma mint egy dió

titok

mint a kéznek régi pénzdarabok

csöndes mint egy kopott szegélyű kő

egy párkányé ahol moha nő -

legyen a vers szótlan

mint a szárnycsapás

legyen a vers látatlan mozdulat

ahogy a hold halad

tünékeny, mint ha leoldja

az éjt a fákról, gallyaként a hold

tünékeny, mint ha eltűnik a tél mögött

a lélekből, emlék emlék után, a hold -

legyen a vers látatlan mozdulat

ahogy a hold halad

...

ne szóljon a vers

de legyen

Archibald MacLeish: Ars Poetica (fordította:Várady Szabolcs)

Hogyha egy asszonyi főt lónyakra helyezne a piktor

és rikitó színű tollakkal díszitené az

összedobált testrészeket, úgy, hogy a fönt takaros nő

halfarkat kapjon, csúfat, feketét, legalulra;

látva barátaim ezt, tudnátok-e nem kinevetni?

Higgyétek, Pisók, ily tákolmány az a könyv is,

Melyben, mint lázálomban, kavarognak az olcsó

Cafrangok, s hol a láb meg a fej nem tartozik össze.

Mit? Hogy a festő és költő bármit kiagyalhat?

Hogy joga van, s volt is, hogy képzeletét eleressze?

Tudjuk, s ezt a jogot számunkra is követeljük.

Csakhogy azért nem kell sóst s édest összekavarni,

Kigyóhoz hattyú, s tigrishez birka nem illik."

...

Végül: akármibe fogsz, legyen egyszerü, váljon egésszé.

...

"Nagyszerü lesz a dalod, ha letűnt szavakat felidézel,

újszerü lesz a kopott szó, elmés kapcsolatokban.

Új fogalomhoz lelj új szóra, ha kell, amilyent még

Nem hallott a kötényes pór, ama durva Cethegus.

Lesz szabadalmad rá, csak túlzásokba ne tévedj."

...

Van joga és lesz mindig minden dalosoknak

mondani új szavakat, ha korunknak bélyege rajtuk.

Horatius: Ars poetica

Mindig tágas, laza formákra vágytam,

ne legyen túl költészet, se túl próza,

a megértést szolgálja, senkit se téve ki,

se szerzőt, se olvasót, fennköltebb gyötrelemnek.

A költészet mélyén ott a szégyen:

fakad valami belőlünk, s nem tudtuk, hogy bennünk honol,

pislogunk, mintha tigris ugrott volna ki jobbkezünkből

s megállna fényben, farkával csapkodva oldalát.

Joggal mondják ezért, hogy a verset démon diktálja,

túlzás, hogy égi angyal.

Bajos megérteni, honnét a költők gőgje,

ha szégyellik, hogy démonuk kilátszik.

Czesław Miłosz : Ars poetica? (fordította: Weöres Sándor)

Idézetek 2.

Akármilyen a tárgy, ha fölséges, ha kedves,

igazodjék a rím a józan értelemhez.

Úgy látszik, egyik a másikával perel,

de szolga csak a rím, és engednie kell.

Ha valaki kemény munkával jár utána,

a szellem csakhamar könnyedén jut nyomára;

az ész-szabta igát készséggel fölveszi,

s nincs ártalmára az, sőt dúsabbá teszi.

Ha viszont nem törődsz vele, fejedre lázad,

s akkor az értelem bottal üti nyomát csak.

Ezért szeressük a józan észt. Érdemet

s fényt írásműveink csak tőle nyerjenek.

Annak gondolata, kit őrült hév tüzel föl,

messze rugaszkodik a józan értelemtől;

gyalázat, azt hiszi, úgy gondolkodnia

szörnyű verseiben, mint más emberfia.

Kerüljük e hibát. A hamis csillogásnak

harsány hagymázait hagyjuk Itáliának.

Mindenben ez legyen célunk: a Józan Ész;

ám útja síkos, ott kitartani nehéz;

nyakát szegi, aki csak kissé félretéved.

Sokszor bizony csak egy ösvénye van az Észnek.

Nicolas Boileau-Despréaux: Ars Poetica (Rónay György fordítása)

A költészet elsőbbségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a görög filozófusok hosszú ideig csakis a költők álarcában mertek megjelenni a világ előtt. Thales, Empedokles és Parmenides versekben énekelték meg természetfilozófiájukat, és így tett Pythagoras és Phokylidés is erkölcsi tanácsaival, valamint Tyrtaios a hadügyekkel és Solón a politikával, vagy még inkább, elsősorban költők lévén, csodálatos tehetségüket a legmagasabb tudományok azon pontjain gyakorolták, amelyek előttük megjelentek, de a világ szeme elől rejtve maradtak. Hogy a bölcs Solón igazi költő volt, nem kétséges, hiszen as Atlantisz szigetről szóló jeles meséjét, amelyet Platón folytatott, versben írta meg.

Sir Philips Sidney (*1554 - †1586): A költészet védelme (1581-1583 (?))

Külső hivatkozások

Fazekas enciklopédia
A világirodalom ars poeticái (Gondolat, Budapest, 1965)