Ember

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Information icon.svg Ennek a szócikknek hiányzik a bevezetője.

Kérjük segíts olyan bevezetőt írni, ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapon.

Idézetek[szerkesztés]

  • Nem bántani vagy megalázni felebarátunkat az első kötelességünk feléjük, de ennyi nemelég. Magasabb rendű küldetésünk van- szolgálatukra legyünk, amikor szükségük van rá. (Assisi Szent Ferenc)
  • A gondolkodó ember java és boldogsága, hogy a kifürkészhetőt kifürkéssze, s a kifürkészhetetlent csöndes áhítattal tisztelje. /Johann Wolfgang Goethe/
  • Aki hamisságokat terjeszt, akarva-akaratlanul az emberek szellemi rabszolgaságát szolgálja. /Szimeonov Todor/
  • Milyen nehéz úgy kérni ki másnak a véleményét, hogy a kérés módjával ne befolyásoljuk ítéletét! Ha azt mondjuk: „Szerintem ez szép, ezt meg homályosnak tartom", vagy valami hasonlót akkor vagy ugyanilyen vélemény nyilvánítására késztettem a képzeletét, vagy ellenkezőjére ingerlem. Helyesebb, ha semmit sem mondunk; ilyenkor a megkérdezett aszerint ítél, amilyen ő, vagyis amilyen éppen akkor, és amilyenné a nem általunk teremtett egyéb körülmények formálták. De legalább mi nem formáltuk; ha ugyan éppen nem hallgatásunkkal, aszerint, hogy milyennek találja és hangulatának megfelelően milyen értelmezést ad neki, vagy mit olvas ki mimikánkból, arckifejezésünkből vagy hanghordozásunkból arcismerete alapján, mert roppant nehéz nem kiforgatnunk természetes állapotából valamely véleményt, vagy inkább: roppant kevés a szilárd és biztos vélemény! /Blaise Pascal/
  • Vannak különös éjszakák, mikor az emberek csak árnyak, míg az árnyak talán emberek. /Edgar Allan Poe/
  • Ha az embert olyannak vesszük, mint amilyen, tulajdonképpen rosszabbá tesszük. De ha olyannak vesszük, mint amilyennek lennie kellene, akkor azzá tesszük őt, amivé lehetne. (Goethe)
  • Az embernevelőnek nem az a kötelessége, hogy tévedésektől megóvja, hanem hogy vezesse a tévelygőt, sőt engedje teli serleggel szürcsölni tévedését: ez a tanító bölcsessége. Aki csak kóstolgatja tévedését, soká beéri vele, úgy örvend neki, mint valami szerencsének; de aki egészen kimeríti, annak meg kell ismernie, hacsak nem őrült. (Goethe)
  • Egy ember sohasem csupán ő maga. Egy ember a többi egyénhez való viszonyában valami. Teljes képet csak akkor kapunk róla, ha akörnyezetéhez valóviszonyában látjuk, ahogy egy növényről vagy egy állatról sem tudunk semmit, ha nem ismerjük élőhelyét. /Carl Gustav Jung/
  • Ha csak olyannak fogjuk fel az embereket, amilyennek -mondottad-, rosszabbá tesszük őket. Ha úgy bánunk velük, mintha azok volnának, aminek lenniük kellene, akkor odavisszük őket, ahová vinni kell. /Carl Gustav Jung/
  • Semmit nem lehet megtanítani egy embernek. Csak segíteni abban, hogy rátaláljon önmagán belül. /Galileo Galilei/
  • Az ember nem azért halhatatlan, mert valamennyi teremtmény közül egyedül neki van kimeríthetetlen hangja, hanem mert lelke van, szelleme, amely együtt érezni, áldozatot hozni és tűrni tud. (Faulkner)
  • A mértéktelen ember mindig a kellemes dolgokra vágyakozik, vagy a legkellemesebbekre; folyton űzi- hajtja a vágy, ugyannyira, hogy minden egyébnél inkább válaszja a kellemes dolgokat; ezért aztán egyaránt fájdalmat érez: akkor is, ha elesik attól, amit elérni szeretne, s akkor is, amikor vágyakozik (mert a vágy fájdalommal jár, még ha képtelenségnek tűnik is, hogy az ember gyönyör miatt fájdalmat is érezhet). Olyan ember viszont nemigen akad, aki az élvezetekben maradna alul a kellő mértékben, vagy aki a kelleténél kevésbé örülne nekik. /Arisztotelész/
  • Ember vagy, így bármi megtörténhet veled, amit ember elkövetni vagy eltűrni képes. Amint a tisztaságnak van tudománya, úgy a romlásnak is van. A bölcs, higgadtan fogadja az élet dolgait, az emberi szív kegyetlenségét, a lélek hamisságát is. /Tatiosz/
  • Csak esztelen ember vallhatja azt a nézetet, hogy a végtelen térség számtalan égitestjén (amelyek többsége bizonnyal a miénknél szerencsésebb sorsot mondhat magáénak) nincs egyéb, csak fény, amelyet észlelünk. Merő ostobaság feltételezni, hogy nincsenek más élőlények, nincs más gondolkodási képesség, nincsenek más érzékszervek, csak azok, amelyeket mi ismerünk. /Giordano Bruno/
  • Micsoda kis rész jut egy- egy emberre a végtelen és mérhetetlen időből! Milyen gyorsan eltűnik ez is a feneketlen időben! Milyen kis rész az egész anyagból! Milyen kis hányad a világlélekből. S az egész földnek mekkora kis rögén csúszol-mászol! Gondold meg mindezt... Gondold meg, hogy ami téged láthatatlan szálakkal ide-oda rángat, az benned van elrejtve. /Marcus Aurelius/
  • Az ember olyan lény, aki arra született, hogy higgyen. Benjamin Disraeli
  • Az ember annyit ér, amennyit változtat a világon. Malraux

Emberi törvény kibírni mindent, S menni mindig tovább, Még akkor is, ha nem élnek benned remények és csodák. /Ernest Hemingway/

  • Írás közben néha kimegy a fejemből, amire gondoltam; erről viszont eszembe jut gyarlóságom, amelyről állandóan megfeledkezem; és ez legalább oly tanulságos számomra, mint az elfeledett gondolat, hiszen egyetlen törekvésem, hogy megismerjem semmi voltomat. /Blaise Pascal/

Az ember a tengerbe ejtett egy drága gyöngyszemet, és hogy azt visszaszerezze, nekiállt vödörrel kimeríteni a vizet. A tenger szelleme feljött a mélységből, és azt kérdezte: „Meddig folytatod ezt így?" Az ember azt felelte: „Amíg a tengert kimerítem, és a gyöngyöt megtalálom." A tenger szelleme felhozta neki a gyöngyöt. /Lev Tolsztoj/

Mikor évekkel ezelőtt megismertem szívem törekvéseit, nekivágtam a barátságos világnak: krampácsoltam, voltam vasúti forgalmista, életbiztosítási ügynök, vasmunkás, csomagoltam hulladékpapírt, s dolgoztam díszletmunkásként. És mindezt csak azért, hogy bemaszatoljam magam a világgal és az emberekkel, s olykor megélhessem azt a megrendítő élményt, hogy az emberi lélek mélyén megpillantottam a gyöngy /Bohumil Hrabal/

  • Fájdalom, a legnagyobb örömöket könyveknek köszönhetjük, a legnagyobb fájdalmakat emberek okozzák! (Joubert)
  • Szinte minden embernek külön-külön és közösen valamennyinek is van valami olyan célja, aminek érdekében egyes dolgokra törekszik, másokat kerül. S ez -röviden szólva- a boldogság és annak elemei... Ugyanis minden rábeszélés és lebeszélés a boldogsággal kapcsolatos, vagy azzal, ami azt erősíti

vagy gyengíti. Miert mindazt meg kell tenni, ami biztosítja a boldogságot vagy annak valamely részét; azt viszont, ami megsemmisítené, gátolná, netántán az ellenkezőjét eredményezné, nem szabad megtenni. /Arisztotelész/

  • Semmit sem hagyó korunk legfőbb átkának szükségképp azt tartom, hogy az ember a következő pillanatban máris felemészti az előzőt, hogy röptében elherdálja a napot, s így mindig máról holnapra él anélkül, hogy bármit végbevinne. Hiszen már a nap minden szakának megvan az újságja is! Egy jó koponya még beiktathatna egyet s mást. Így minden, amit teszünk, végzünk, költünk, sőt szándékolunk, a köz prédája lesz. Ha valaki örül vagy szenved, azt nyomban mások időtöltésére teszi, és így szökken a hír háztól házig, városról városra, birodalomból birodalomba, végül világrészek között is át, pokoli sebesen. (Goethe)
  • Sok olyan emberrel találkozom, akik képtelenek átérezni a mások baját, akik nyugodtan alszanak, de én nem irigylem tőlük az álmukat. /Albert Camus/
  • A legcsekélyebb ember is teljes lehet, ha képességei és készségei határán belül megmarad; de még a legszebb adottságok is elhalványulnak, megromlanak, ha ez iménti elengedhetetlen mérték eltűnik. Újabb korunkban gyakorta leszünk még efféle áldatlan jelenség tanúi; hiszen ugyan ki tehet eleget másképp, méghozzá a lehető legsebesebben, a hihetetlenül felfokozott jelenlét következményeinek? (Goethe)
  • Az ember igazi értékét elsősorban az határozza meg, hogyan tud felülemelkedni önmagán. /Albert Einstein/
  • Az embert végső soron a tévedései teszik szeretetre méltóvá. (Goethe)
  • Olyanok vagyunk mi is, mint az álmok anyaga: kurta életünk kertje álom. /Shakespeare/
  • Egy csöpp kis virág termése nagy idők munkája. /William Blake/
  • Különös a helyzetünk itt a Földön. Mindegyikünk rövid látogatásra jön, nem tudva, miért, mégis néha megsejteni látszik az okot. /Albert Einstein/
  • Tökéletesség az ég mértéke; tökéletességre törni: az emberé. (Goethe)
  • Minden valamire való ember érzi, különösen amint műveltsége gyarapszik, hogy a világon kettős szerepet játszik: egy igazit és egy eszményit. (Goethe)
  • Aki elveszíti látását, elveszti a mindenség (világ) szépségének felfogását, és hasonlóvá válik ahhoz, akit elevenen temetnének el egy sírboltba, ahol még élne, és nem mozoghatna. /Leonardo da Vinci/
  • Megértettem, hogy én is csak egy vagyok az emberek közül, semmi több, és nem is kevesebb. (Homérosz)
  • Az olyan embernek, aki csakis holdfénynél találja meg a maga útját, a büntetése az, hogy korábban látja meg a hajnalt, mint mások. /Oscar Wilde/
  • Mindenki ismerje a maga csillagzatát, akárcsak tehetségét, mert aszerint veszít vagy nyer; tudja követni és segíteni; ne cserélje el, mert könnyen elvétheti az irányt mutató Sarkcsillagot. (Gracián)