Kereszténység

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Történelmi idézetek[szerkesztés]

Ifj. Plinius 96. sz. levele (Kr. u. 112.)[szerkesztés]

Uram, alapelvnek tekintettem, hogy mindek kétes ügyet eléd terjesszek. Mert hiszen ki tudna jobban eligazítani bizonytalanságomban, vagy segíteni tájékozatlanságomban?
Keresztények ügyében folytatott törvényszéki eljárásokon még sohasem vettem részt; ezért nem is tudom, mit és milyen mértékben büntessek, vagy akár nyomoztassak. Igen fennakadtam például azon, hogy tekintettel kell-e lenni a vádlottak életkorára, vagy pedig egészen zsenge korúak és már meglett emberek között nem kell-e különbséget tenni; vádelejtéssel járhat-e a beismerés; vagy olyan személy szá­má­ra, aki valaha keresztény volt, ne legyen-e enyhítő körülmény, ha megtagadja hitét; és vajon magát a keresz­tény nevet kell-e büntetni, akkor is, ha az illető semmi bűnt sem követett el, vagy pedig a keresz­tény névhez hozzátapadó bűnöket? Eddig azok ellen, akiket a kereszténység vádjával terhelten idéztek ítélőszékem elé, a következő mó­don jártam el. Megkérdeztem tőlük, keresztények-e. Azokat, akik keresztényeknek vallották magukat, má­sodszor és harmadszor is megkérdeztem, de büntetéssel fenyegettem meg őket. Akik még ezután is ki­tar­tottak, azokat kivégeztettem. Mert meggyőződésem, hogy függetlenül vallomásuk tartalmától, makacs­sá­gukért és csökönyösségükért megérdemelték ezt a büntetést. Másokat, akik ugyanebben a tébolyban szenvedtek, csak bűnösöknek bélyegeztem, és Rómába szállít­tat­tam, mivel római polgárok voltak. Majd a törvényszéki eljárás miatt, már amint történni szokott, mások ellen is felmerült ez a vád, úgyhogy több eset került elém. Kaptam egy névtelen feljelentést, amelyen sok név szerepelt. Akik kijelentették, hogy nem keresz­té­nyek, és nem is voltak azok, amennyiben útmutatásom szerint az istenekhez fohászkodtak, és képmásod előtt, amelyet erre a célra az istenszobrokkal együtt odaállíttattam, tömjén- és boráldozatot mutattak be, azon­kívül káromolták Krisztust – márpedig az igazi keresztények ilyesmire állítólag semmi áron sem kényszeríthetők –, azokat elbocsátottam. Mások, akik a névsorban szerepeltek, bevallották, hogy keresz­tények, de ezt hamarosan visszavonták: csak voltak, de már nem azok; egyesek három, mások még több, sőt egyik-másik már húsz esztendeje nem. Ezek mind áldozattal tisztelték képmásodat és az istenek szob­rait, és káromolták Krisztust.
A jelentések szerint azonban a legnagyobb vétjük vagy eltévelyedésük, hogy bizonyos meghatározott napon hajnalhasadta előtt összegyülekeznek, és váltakozva karban énekelnek az istennek hitt Krisztus tiszteletére, és esküvel kötelezik magukat, nem ám valami gaztettre, hanem arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem követnek el házasságtörést, nem szegik meg esküjüket, a rájuk bízott letét kiadását felszólítás esetén sem tagadják meg. Ennek végeztével rendszerint szétszélednek; majd ismét összejönnek, hogy közösen fogyasszák el közönséges és ártalmatlan lakomájukat; ezt azonban abbahagyták, miután pa­rancsodra betiltottam a titkos társaságokat. Éppen ezért annál szükségesebbnek tartottam, hogy két szol­gálóleányból – ezeket ők diakonisszáknak nevezik – még kínvallatás árán is kivegyem az igazságot. Nem találtam bennük egyebet ostoba, határtalan babonaságnál. Ezért elnapoltam az ügy kivizsgálását, és hozzád fordulok tanácsért. Mert meggondolásra méltónak láttam ezt a dolgot, legfőképpen a vádlottak nagy tömege miatt; ugyanis mindenféle korú, mindenféle társadalmi osztálybeli emberek, férfiak és nők vegyest, igen sokan kerültek és kerülnek a vád alá. Nem­csak a városokban, hanem a falvakban és a tanyá­kon is elharapódzott ennek a babonaságnak a ragá­lya; ezt azonban véleményem szerint meg lehet állítani, és meg lehet szüntetni ...

Tacitus: Annales[szerkesztés]

”... Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nem csak Iudeában, e métely szülőhazájában, hanem a Városban is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál. Így hát először azokat fogták össze, akik ezt megvallották, majd az ő vallomásuk alapján hatalmas sokaságra nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá ... És kivégzésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok bőrébe burkoltan kutyák marcangolásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítve, és amikor bealkonyodott, meggyújtva éjszakai világításul lángoljanak. Nero a kertjeit ajánlotta fel e látványosság céljára, és cirkuszi játékokat rendezett, amelyen kocsisruhában a nép közé vegyült, vagy kocsira szállott. Ebből, bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték, szánalom támadt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett pusztulniuk.”

Wass Albert[szerkesztés]

„Isten nem valamiféle uralkodó, aki a felhők tetején ül aranytrónuson s onnan ítélkezik emberi mértékkel. Isten törvény. A szeretet és a jóság törvénye. Az örökkévalóság törvénye. Az élet törvénye. Az igazság, az összhang, a szépség ... a mindeneket összefogó és egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriás naprendszerek éppen olyan fontosak, mint a legapróbb porszem. Ez a megdönthetetlen erejű törvény az, amit Istennek nevezünk ősi magyar szóval. S valahányszor engedelmesen beállunk ennek a törvénynek a sodrába, és azt cselekedjük, amit ez a törvény, amely bennünket létrehozoztt és életben tart, tőlünk megkíván; se nyomorúság, se betegség, se semmiféle földi hatalom le nem főzhet, még csak meg sem félemlíthet bennünket.”
(Szőlőhegyi beszéd, 1974)

Carl Gustav Jung[szerkesztés]

„Vitathatatlan, hogy az ember, mint a dolgok mértéke, a pszichológiai szemléletmód révén a látómező középpontjába került. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy jogtalan jelentőséget tulajdonítanánk neki. Már a nagy világvallások, mint például a buddhizmus és a kereszténység is helyet biztosított az ember számára, sőt a kereszténység ezt a tendenciát még azzal a dogmával is aláhúzta, hogy maga Isten vált emberré. És ezt az elismerést a világ egyetlen pszichológiája sem szárnyalhatja túl."
(Az alkímiai konjunkció, 1994)

Prohászka Ottokár[szerkesztés]

A kereszténység sokkal tősgyökeresebb és életteljesebb, semhogy ne volna az élet, a fejlődés s a haladás híve; akik szellemét magukba szívták s tudják, hogy az a szellem nem a szűk Judeának, hanem a széles világnak az elevenítésére van szánva, akik tudják, hogy nem egy arasznyi idő, hanem századok s ezredek folyamára épült az egyház, az üdvösség bárkája, akik tudják, hogy Krisztus a sírból kikelt azért, hogy éljen, [...] azok nem lehetnek maradiak, azok mind haladiak; nem ragaszkodnak görcsösen a múlthoz, hogy annak árán azután a jelent ne értsék és a jövőt elveszítsék; hanem a történeti, természetes haladást sürgetik [...]. Mi pedig a mai kort megért, ragyogó eszméje? Merrefelé tarta a világ haladása? [...] A demokrácia, ez képezi a kor ragyogó eszméjét [...]. A középkoré volt a rendi alkotmány, az újkoré a demokrácia. A középkori egyház összenőtt a rendi alkotmánnyal, s belevetette magát sáncaiba; az újkori egyház nőjön bele a demokráciába. Olvadjon föl a népben; forrjon össze; azonosítsa magát a néppel [...].

Prohászka Ottokár: Az egyház demokráciája (1897)

Barankovics István[szerkesztés]

„A kereszténység nem mindenki számára kötelező hit ugyan, de mindenki számára erkölcsi és kulturális érték."

Új Ember, interjú Kovács K. Zoltánnal.

A kereszténység nem csak hitrendszer, hanem egyben világnézet, azaz részleteiben kidolgozott kulturális szemlélet és társadalomtudomány is, amely gyakorlati útmutatást jelent a társadalmi és gazdasági élet számtalan területén. Igazságtalan volna tehát a politikai érvényesülés jogát éppen a keresztény világnézettől megtagadni ...

1947 augusztus 10, a DNP győri gyűlésén mondott beszédéből

Alice Cooper[szerkesztés]

  • Sört vedelni? Az könnyű. Teleszemetelni a hotelszobádat? Az is könnyű. De kereszténynek lenni, az aztán kemény hivatás, az maga a hamisítatlan lázadás!

J. D. Salinger[szerkesztés]

Ez itt Isten Univerzuma, bébi, és nem a tiéd, és mégiscsak övé az utolsó szó abban a kérdésben, hogy mi ego és mi nem.

Franny és Zooey (regény)

Ha már mondod ezt a Jézus imát, intézd legalább Jézushoz, ne pedig Szent Ferenchez, Seymourhoz, meg Heidi nagypapájához, akiket mind olyan szépen összegyúrtál, hogy az Isten se választja szét őket. Gondolj rá, ha már mondod azt az imát, rá gondolj egyes-egyedül, úgy gondolj rá, amilyen csakugyan volt, ne pedig amilyennek te szeretted volna.

Franny és Zooey (regény)

Uramisten, hiszen ő a legintelligensebb szereplő az egész Bibliában - így, ahogy mondom! Ki az, aki felett ne állna toronymagasan? Mindkét testamentum tele van írástudókkal, prófétákkal, tanítványokkal, legkedvesebb fiakkal, tele Salamonokkal, Ézsaiásokkal, Dávidokkal és Pálokkal - de hát, Uramisten, ki volt még ott Jézuson kívül, ki volt, akár csak egy is, aki csakugyan tudta, miről is van szó? Egy se volt. Egy se. Mózes se tudta. ne gyere nekem Mózessel. Nagyon derék öreg pofa volt, jó kapcsolatot tartott fenn Istenével ésatöbbi - de épp ez a bökkenő. Szüksége volt rá, hogy kapcsolatot tartson fenn vele. Jézus viszont tudta, hogy Istentől nincs elválás. Ó Istenem, micsoda szellem! Ki maradt volna még olyan néma, mint ő, mikor Pilátus magyarázatot kért tőle? Salamon aztán nem, annyi szent. Ne is mondd nekem, hogy Salamon. Salamon, ha egy ilyen alkalom adódott volna netalán, pár tömör és velős szóval jellemezte volna önmagát. Egyébként - ami azt illeti - alighanem Szókratész is ugyanígy tett volna.

Franny és Zooey (regény)

Egyéb[szerkesztés]

Kozma László: Közel van

Akkor érted csak meg, ha megtaláltad
Milyen közel volt mindig is az Úr.
Az ő keze érintette vállad,
S árnyékkent a lépteidbe simul.
Hogyha hívod, ne hidd, hogy megelőzted,
Szomjadra hull, mint perdülő esőcsepp,
Elborítja kitáruló lelked,
Napsugárként, vagy mint sűrű felleg.


Keresztény pedagógiatankönyvből[szerkesztés]

  1. A keresztény ismeretelmélet elkerüli az idealista és materialista egyoldalúságot. Az idealizmus úgy hangsúlyozza a szellem magasabbrendűségét, hogy közben az anyag valódi értéke elhomályosul. A keresztény felfogás középpontjában a megtestesülés áll, tehát egyaránt megbecsüljük a szellemet és az anyagot. Úgy gondoljuk, hogy gazdagodást jelent, ha egy eszme az anyagban is megjelenik, Krisztus a szentségekkel az ember testét és lelkét egyaránt megszenteli. [...] A materializmus logikáját Spinoza vitte végig következetesen: „Az ember olyan, mint egy kukac; úgy is viselkedjék tehát, mint egy kukac, akkor boldog lesz.”
  2. Valakit „semlegességre” kényszeríteni súlyosan sérti az emberi szabadság tiszteletét. Mivel az iskola célja a gyermek "emberré válását" segíteni, ehhez a világnézet-formálás is hozzátartozik. [...] Az emberi életből nem lehet kiiktatni az elkötelezettségek vállalását. Példaként azt említjük, hogy az anyanyelv megtanulása elköteleződést jelent, ugyanakkor eszközt ad a kezünkbe az összes többi nyelv elsajátításához. Jól tudjuk, hogy nemi identitásunk vállalása lényegileg tartozik hozzá személyiségünk érettségéhez.
  3. Albert Einstein találóan fogalmazta meg, hogy a fizika úgy lett nagyhatalom, hogy lemondott a lényeg kereséséről, s kutatásaiban megelégedett a felszínes, fenomenológiai vizsgálódással. A fizika ezt megteheti, de az ember nem! Ahhoz, hogy hogyan éljünk, tudnink kell, miért élünk. Sigmund Freud szerint, aki felteszi a lét értelmére vonatkozó kérdést, ezzel már elárulta, hogy beteg, mert felesleges libidókészlete van. Hogy ki a beteg, erről nekünk más véleményünk van, de az biztos, hogy akinél minden a libidó körül forog, az nem teszi fel a lét értelmére vonatkozó kérdést. Láthatjuk tehát, hogy a szaktudományos kiválóság még egyáltalán nem jelenti azt, hogy valaki az egész életet átfogó világnézeti, filozófiai kérdésekben is jártas lenne.
  4. Akik nem ismerik a kereszténységet, tévesen úgy gondolják, hogy ez az eszmerendszer állandó bűntudatot ébreszt, a halállal fenyegetőzik. Ezzel szemben az igazság az, hogy olyan szilárdságot ad az embernek, amely a halál színe előtt sem lesz semmivé.
1.-5. Idézetek forrásai: Gyakorlati keresztény pedagógia. Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola könyv sorozat. 2002 pünkösd hava. Írták: Farkas István Sch. P., Sávai János, Sebő József,Trosits András. Szerk. Trosits András. ISBN 963-202-573-3.

Kritikus idézetek[szerkesztés]

Schiff András[szerkesztés]

  • Hogy mondjam, ez megint csak az én sorstalanságomból jön. Mert ennek is a zene, a művészet az oka, és ezért nem tudok én ateista lenni. Mert nem tudom elképzelni és felfogni, hogy mindez csak matéria, ebben valami szelleminek kell lennie. Hiszen ezek az emberek már rég nem élnek, de a műveik, mint örökre szóló üzenetek, itt vannak közöttünk. És ezért én nagyon hiszek valamiben, valami transzcendens... Nem tudom megfogalmazni, hogy ez isten vagy szellem vagy mi, de valami, ami több, ami erősebb az anyagnál. És látom, hogy azok a nagy emberek, akiknek én mindent köszönhetek, nem voltak ateisták, és Bartóknál is olyan érdekes ez, hogy a korábbi műveiben szó nem esik ilyesmiről, de a halála küszöbén írt Harmadik zongoraverseny második tétele, az Adaggio Religioso - vagyis ott ez szó szerint megjelenik - egy csodálatos, letisztult korálmelódia, ami egyébként Beethoven kései kvartettjeire és természetesen Bachra vezethető vissza. És ez olyan furcsa, mert bennünket itt egy dialektikus materializmusnak nevezett valamiben neveltek, de valahogy nem sok sikerrel, úgy látom. Az emberek többségéből csak a hitet ölték ki, de mit adtak helyette? Egyre inkább érzem, látom, hogy valamiben hinni kell: a művészetben vagy a munkában, vagy Istenben, valamiben... Különben mi marad? Egy rendkívül üres, cinikus, kommercializált világ. Aztán persze az emberek menekülnek. Láttam már néhányszor az Egyesült Államokban ezeket a televíziós evangelistákat, az iszonyú. Látott már ilyet? Biztos itt is létezik már ilyesmi. És az emberek ebbe menekülnek az üresség, a nihil elől. De a dolog teljesen talmi, tele van álspiritualitással, álrituálékkal, mondom, iszonyú [1].

Szörényi Levente - Bródy János: István a király[szerkesztés]

Nem kell olyan isten, aki mindent megbocsát
Nem kell olyan isten, aki megöli egy fiát
Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul
Szabad magyaroknak nem kell ilyen úr
Nem kell olyan isten, kinek bűnös aki él
Nem kell olyan isten, ki csak szenvedést ígér
Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul
Szabad magyaroknak nem kell ilyen úr!

Nem kérdem én, meddig járnak még köztünk
Szemforgató hamis papok
Csak annyit kérdezek a válaszra várva:
Rabok legyünk vagy szabadok?

Pogánynak tartanak, pedig Bizánc jelét magamra vettem,
Csak az volt a cél, hogy szabadságunk megőrizzem.
Pogánynak tartanak, mert nem tűröm a papok hatalmát.
Bűnt kiáltanak, hol szabadságát védi az ország.
Pogánynak tartanak, mert szembeszállok a hódítókkal
Pogány itt mindenki, ha velem van, és nem Istvánnal

Véres kardot hoztam, őseink véres kardját,
Sorsdöntő harcra kész a nép.
Megvédjük szabadságunk, Istvánnak ellenállunk,
Nem kell a sápadt istenség.

Király vagyok, Uram, a Te akaratodból.
Minden magyarok királya.
És én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen.
Veled Uram, de Nélküled.


17. századi zsoltár Szent Miklós napjára[szerkesztés]

Menyei nagy udvar magas menyországban,
May szent Miklosnak oruend aldot napian,
Ki eztendön esik egyszer forgasában,
Minden földi népek légyünk vigasságban.
Az gyermekségének ártatlanságaban
Fényeskedni keszdet lelki ioszagaban,
Kj lenne iüuendö férfiuságaban,
Jelétt hadgya nékünk példa adasában.
Szerdan és pinteken mindgyárt kis koraban
Illien bütöt szábot ö gyermekségeben,
Soha el-nem vette tellies életében
Annyanak emlöit czák egyszer nápiaban.
Ennek-is életét olay bizonittia,
A ió téteménit márvan kö ki ádgya,
Kinek természeti illyen koporsoia,
Minden betegeknek hasznos olay follia.
Oh te becsületes Isten szent embere,
Kik benned bizoknak kegyes segétöie,
Ki nyavaliaiaban tud esedeznye,
Könyörgését hiszi bizony meg niernie,
Halálunk oraian öriz kárhozattul,
Nehagy életünknek el-esni sólgyatól,
Hogy mikor meg menünk testi szám vetéstül,
Ki ne rekesztessünk örök dicsöségtol.
Engedgy, hiveidet, ur Isten, követnünk,
Szent életet á te utadban viselnünk,
 te mondasidban végék meg maradnunk,
Hogy te boldogiddal menyegben lehessünk.

Forrás:[2]

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Kereszténység témában.