Robert Burns

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Robert Burns portréja

Robert Burns (Allovay.1759. január 25. – Dumfries.1796. július 21.) skót költő, dalszerző. Skócia nemzeti költőjének tartják.

Idézetek verseiből[szerkesztés]

Falusi randevú[szerkesztés]

Mary Morison
(részlet)

Ó Mary, szánd meg hívedet,
halálba menne kedvedért,
egyetlen bűne, hogy szeret,
ne vesd meg őt e vétkéért.
A zaklatott kebel sebét
csitítsa gyengéd szánalom:
az nem lehet, hogy mint a jég,
a szíved, Mary Morison.
(Pilinszky János)

Földmíves volt az én apám
(részlet)

Földmíves volt az én apám
a carricki határban,
gonddal nevelt, példát adott
a tisztességtudásban.
Meghagyta: tűrjem férfiként,
ha fillér sincs a zsebben,
mert férfinak, ha szíve nincs,
nem jár még tisztelet sem.

Aztán a nagyvilág felé
kereste útját lábam,
a gazdagság nem csábított,
kiválóságra vágytam,
hisz képességem volt reá,
volt jó neveltetésem,
elszántam hát, hogy életem
sorát jobbá cserélem.

Hányféleképp lestem kegyét
a sorsnak, udvarolva,
de titkos ok s más ily dolog
buzgalmam eltiporta.
Hol ellenségem tört reám,
hol társtalan vívódtam
- és bár delén a jó remény -,
keservesen csalódtam.
(Fodor András)

Nyugati szél
(részlet)

Nyugati szél és vad puskaszó
a kedves ősz futára;
rebbentve rajt repül a fajd
hangafüves határba.
A gazdaszem most szívesen
néz ringó, ért kalászra;
a hold ragyog, kószálgatok
s az álmom ő, a drága.

Fogoly termő mezőkre száll.
hegy csal szelíd liléket,
szalonka völgyeket szeret,
gém forrásos vidéket;
galamb helye: lomb sűrűje,
min emberszem se lát át,
kökény-bozót bujtat rigót,
vadrózsalomb poszátát.
(Áprily Lajos)

A komor éj
(részlet)

A komor éj már közelít,
üvöltő vad vihar süvít,
hasas felhők sötétlenek
a szél-szántotta sík felett;
a vadász bukdácsol haza,
fészkére száll a vadkacsa,
pusztán csak én nem nyughatom,
Ayr, elhagyott szép partodon.

Az ősz gyászolja déresett
kalászait, a földeket;
tajtékot hány a szennyes ég,
tompán morog a messzeség:
vérem fagy, lelkem látja már,
hogyan dobál a tengerár;
örvény, sötét halál fogad,
elvesztve, Ayr, szép partodat.
(Kormos István)

A vidám özvegyember
(részlet)

Elvettem egy nagyszájú nőt
november vége táján,
már untam éltemet meg őt,
a szó úgy dőlt a száján.
Húztam a jármot végtelen,
hogy majdnem tönkrementem,
de felderült ma életem,
merthogy meghalt a szentem.

Hosszú huszonegy éven át
voltam a hites férje.
No végre, hogy hajóra szállt...
Nagy gondban vagyok érte.
Csak azt tudnám, hogy merre jár -
hízelgés nélkül szólván,
akit úgy elkerülnék,
nincs még egy oly boszorkány.
(Hajnal Anna)

Korai még a konty nekem
(részlet)

Gyöngécske lány vagyok még,
ijeszt is fű-fa, uram:
férfi ágyában engem
a hideg rázna, uram:

Korai még, korai még,
korai még a konty nekem,
korai még... bűn lenne ám,
ha elcsavarná a fejem.

Anyám varratta új ruhám,
templomba mék megáldani,
ha lefeküdnék, jó uram.
hová lennének fodrai?
(Kormos István)

Levélhulláskor
(részlet)

Borong a hegyormon a lomha homály,
az ér kanyarodna, de köd lepi már,
hogy sápad az év, s komorul a vidék,
ha tél veszi át a víg ősz örökét.

Barnák a mezők, meredeznek a fák,
eldobta a nyár a vidám cicomát;
bolyongva hadd hordom a bút egyedül:
hogy üldöz a sors, az időm de röpül!
(Fodor András)

John Anderson, szivem, John

John Anderson, szívem, John,
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre,
John Anderson, szívem.

John Anderson, szívem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szívem.
(Szabó Lőrinc)

Az aranyhajú Anna
(részlet)

Tegnap ittam egy icce bort,
de csak úgy egymagamba;
tegnap a mellemre omolt
aranyhajával Anna.
Ujjongtak a kiéhezett
zsidók, ha hullt a manna,
de az én üdvöm édesebb,
mert ajkán őrzi Anna!

Nem kell nekem Kelet s Nyugat
megannyi birodalma!
Átkarolom, s hozzám tapad
olvatag testtel Anna.
Szultána s császárnő nekem
hálót hiába fonna,
de lázas vággyal ölelem
Annát, engem meg Anna!
(Kálnoky László)

Az Allan partján
(részlet)

Áldott a vadszőlő-lugas,
éji manó ne járjon benne;
ne legyen fájó óra az,
midőn ráleltem kedvesemre.
Fejét hullámzó mellemen
nyugtatta s szólt: hű lesz, míg élünk,
és megpecsételtük híven
sok csókunkkal szent esküvésünk.

Tavaszi lankán kankalin,
víg nyár vigyáz a kósza nyájra;
be szép hanyatló napjain
a sárguló ősz lombgunyája!
De lenyűgözné hő szived,
néma gyönyörből fonva láncot?
Átjárná-é a testedet
úgy, mint őt, a kedvest látod?
(Fodor András)

Elégedettség
(részlet)

Mit nékem a kincs - de nem baj, ha van! -
Ha rámgyül a gond, megrázom magam,
s ha útnak nem indul. majd segít hamar
egy pint a skót sörböl s egy szép régi dal.

A gond-vessző néha fejemre vág,
de harc az élet, és mi: katonák.
Fogyatlan aranypénz a jókedv nekem.
s király sem parancsol szabad szivemen.
(Hajnal Anna)

Viszontlátásra, édesem
(részlet)

Viszontlátásra édesem!
Jó éjt! az ég megáldjon!
Ajtódat már nem zörgetem
s nem mondom vallomásom.
Alig hiszem szép szegfü-szál,
hogy nélküled is élek,
hát néz kissé magad köré,
s én többet nem beszélek.
.
.
Csillog a távoli madár,
míg nem nézed közelről .
tán szebb énnálam azt hiszed?
Ugyan gondolkozz erről!
Éjfélkor hold süt, ragyogó,
akkor ott leszek nálad,
mivel a férfi, ha szeret,
nagy úttól el nem fárad.
(Weöres Sándor)

Az emberirtást gyűlölöm[szerkesztés]

Burns szobra Montreálban

Epigrammák, sírfeliratok

Az emberírtást gyűlölöm

Az emberírtást gyűlölöm,
nem csábít babér sem,
de Vénusz mezején öröm
kiontani a vérem.

Legfőbb üdvöm, ha béke van,
s bőségben él a nemzet.
Húszat öljek le egymagam?
Dicsőbb, ha egyet nemzek.
(Kálnoky László)

Egy dalnok sírfelirata
(részlet)

Ha egy lelkes bolond akad,
kinek száján nincs még lakat,
nem koldul, és nem hajt nyakat,
    lépjen elő,
s míg e sírnál bús dalba kap,
    könnyezzen ő.

Ha egy paraszti bárd szorong
a tömegben, mely e porond
pázsitján hetenként tolong,
     jöjj, hű rokon.
Szebb, ha testvér-sóhaj borong
    e hantokon.
(Kálnoky László)

A könyvmolyok

Az ihlettel írt lapokat,
molyok, rágjátok össze;
csak ne az aranyos kötést,
arra gazdája büszke.
(Kálnoky László)

A talpnyaló

Gróffal, princcel te hiába
ettél vacsorát meg ebédet,
koronás főkre ha mászik,
féreg marad ott is a féreg.
(Kálnoky László)

Önmagára

Ime Burns
Rocinate-lován;
fene víg,
de gebéje sovány!
(Kálnoky László)

A vidám koldusok[szerkesztés]

Burns emlékmű Ausztráliában

A költő köszöntése szerelemből született kislányához
(részlet)

Köszöntlek! Átkozott maradjak
halálomig, ha megtagadlak,
s félek mamád miatt, miattad
    kis hölgy, te drága,
s pirulnék, ha így szólitasz majd:
    apám, apácska!

Képmása kedves Bettykémnek,
apásan óvlak és becézlek,
szeretlek, mintha születésed
    (a pap szerint)
nem szennyezné be szörnyű vétek:
    a vétkeink.
.
.
Üss jó anyádra, adja isten
külsődben és természetedben,
s mint rossz apád, élj könnyű kedvvel:
    hibái nélkül!
Ez boldogabbá tenne engem,
    mint sok kövér csűr.
(Lator László)

Bánatra születtünk
(részlet)

Már nyolcvanadszor látom én,
hogy téli nap borong
a kényúr birtoka fölött,
ahol, mint a bolond,
sok százan egyért dolgozunk,
neki szántunk-vetünk -
azóta csak azt látom én:
bánatra születünk.

Haj, hogy herdáljuk az időt,
míg ifjuság hevít!
tavaszidőnket, életünk
legdrágább éveit!
És balgaságra balgaság,
tombol órületünk,
hogy százszorosan lesz igaz:
bánatra születünk.
(Nadányi Zoltán)

A vidám koldusok
(részletek)

Hogy az udvart mint denevér
beröpdöste a falevél
és szürkült már az est
s zúgott a jeges Boreász
s éreztük, hogy a zúzmarás
kölyök-fagy csípni kezd -
Cic Nusinál fél-éjen át
telebőgve a korcsmát
vidám csavargó-társaság
itta el ringye-rongyát:
    dörögve-pörögve
    úgy járták éktelen,
    hogy rázta a tánc
    a tepsit a tűzhelyen.
.
.
Fillérnyi erényem már rég kilyukadt,
de ma is szeretem a csinos fiukat;
anyám valami dragonyost hisz apámnak,
hát hogyne szeretném az én katonámat!
    Trillali-trallali.
     lidi-ladi-lom!

Első szeretőmnek - friss, hetyke legény -
az arca piros volt, a combja kemény;
dobolt, s muzsikája mint a vihar áradt -
Imádtam, imádtam első katonámat4
      Trillali-trallali.
       lidi-ladi-lom!
.
.
Mit ér a cím? mit a pénzed?
S az a híres becsület?
Ha derűs a perc s az élet,
hogyan és hol egyremegy.
     Köpj a bíró oltalmára!
     Törj, szabadság, ég felé!
     A törvény a gyáva vára,
     a templom a papoké!

Vándorláda, batyu, zsák-ing,
éljen ez a víg sereg,
s rongyos kölykeink s rimáink!
Kiáltuk mind. - Éljenek!
     Köpj a bíró oltalmára!
     Törj, szabadság, ég felé!
     A törvény a gyáva vára,
     a templom a papoké!
(Szabó Lőrinc)

A zsellér szombatestéje
(részletek)

   November metsző, vad szele huhog;
   a kurta téli nap végére jár;
   hazatérnek a sáros állatok;
   a sötét varjúraj fészkére száll.
   Megáll a fáradt zsellér, a sivár
   robotban töltött hét ma véget ér;
   szerszámait is összeszedte már,
   holnapra békés pihenőt remél,
és a lápföldön át fáradtan hazatér.

   Vén Skóciánk nagysága ebben áll;
   neve máshol tisztelt, számunkra szent.
   Címet és rangot adhat a király,
   ám "derék embert csak Isten teremt".
   A kis kunyhó kedvesebb odafent
   a mennyben, mint egész palotasor;
   a túlzó pompa csak terhet jelent,
   alatta gyakran bűzlik a nyomor,
s a bűnt tenyészti, mint kifinomult pokol!
 
   Ó, Skócia! Édes szülőhazám!
   Fiaidat a munka edzi meg.
   Értük száll ég felé forró imám,
   hogy baj nélkül békében éljenek.
   Ne ismerjék ez egyszerű szivek
   a fényűzés gonosz fertőzetét!
   Így, hulljanak bár koronás fejek,
   erényben nő fel azalatt a nép,
s tűzfalként védi meg szerettt szigetét.
(Kálnoky László)

A skót ital
(részlet)

Dícsérje más a kótyagos,
bogyós Bacchust, ki bort tapos,
mi únjuk már a sok poros
    nevet s regét,
zengjük a habbal kalapos
    jó árpalét.

Múzsám, te öreg skót nedű,
a töntörgőkhöz légy te hű,
te aranybarna tűz, derű
   kövér habú!
Ihless meg ajkam keserű,
   fusson a bú!
(Nagy László)

Sorok egy úriemberhez

    Aki újságokat küldött neki
s fölajánlotta, hogy továbbra is
ingyen eljuttatja hozzá a lapot.

Uram! Az újság meglepett.
Újsága: újság szerfelett.
Szükségem hogy jutott eszébe?
Vacogtam már, hogy tudjam végre:
Mi csínyt forral a francia?
Mint hempereg Hollandia?
A szajha József császár ép-e?
Orrát a Venus még nem nyesé le?
Amott a muszka és török
között a per hogyan pörög?
A svéd mielőtt megjuházik,
XII.Károlyt játszik?
A dánról szóé-e ebfia,
S Polónia - kolónia?
A porosz kardoktól ki fázik?
A kasztrált talján áriázik?
A svájci, portugál, spanyol
mi rosszat tesz, miről papol?
Britanniánknak udvarán
az ifjuság ma is vidám?
S Györgyünk - az égi Úr megáldja -
les-é Szent István quorumára?
Él-e rossz Chatham Vili?
Kit ütnek Charlie öklei?
Vádat hogyan főz Burke apóka?
Viszket-e Hastings pőre torka?
Kit sújt az újabb adólajstrom?
A puszta segg adózik vajjon?
Királyok, princek, tolvajok,
rimák s kerítők... olvasok.
Vajjon a kerge welszi Gyurka
ma is a ringyók farát gyúrja?
Vagy észre térve böjtöl végre?
Lehiggadt vérmes csődörsége?
Hallatlan hírek! Hála Önnek.
Mert Ön ha nincs, a fránya öl meg.
Híreit visszaküldve áldom,
csak boldogságáért imázom.
(Nagy László)

Felhasznált forrás[szerkesztés]

  • Robert Burns versei. Lyra Mundi sorozat. Európa Könyvkiadó. Budapest. 1979.
  • Angol kötők antológiája. Magyar Könyvklub. Budapest. 2000.
Wikipedia-logo.png
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Robert Burns témában.
Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Robert Burns témájú anyagokat.