Könyvek szeretete

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? – Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
  Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban

Idézetek a könyvek szeretetéről[szerkesztés]

Szoba könyv nélkül olyan, mit test lélek nélkül.
Cicero

Sokat, vagy nem sokat; olvasni kell!
Plinius

A betűk képesek némán átadni nekünk a távollevők mondásait.
Sevillai Szent Izidor: Etymologiae

Íme a mesterek, akik minket bot és virgács nélkül, kemény szavak és harag nélkül, ruha- és pénzadományok nélkül tanítanak. Ha közeledel hozzájuk, nem alszanak, kérdezed őket, mit sem hallgatnak el: ha félreérted őket, nem duzzognak; ha tudatlan vagy, nem nevetnek ki. Azért mindenkinek, aki magát az igazság, boldogság, bölcsesség, tudomány, sőt a hit buzgó követőjének vallja, szükségképpen szeretnie kell a könyveket.
Richard de Bury, Durham püspöke (1344) Philobiblon

A könyv a lélek világossága, a test tükre; megtanít az erényre, és elűzi a bűnt; ő a bölcsek koronája, az utazó kísérője, az otthon barátja, a beteg vigasztalója, a kormányzók társa és tanácsadója, az ékesszólás illatdoboza, gyümölccsel teli kert, virággal ékes rét; ha hívják, jön; mindig készenlétben van, mindig előzékeny; ha megkérdezed, rögtön válaszol; felfedi a rejtettet, megvilágítja a homályosat; balszerencsében megsegít, jószerencsében mérsékletre oktat.
Ismeretlen szerző (kb. a XIV-XV. századból)

Az igazán jó könyvek olvasása olyan, mintha szerzőikkel az elmúlt évszázadok legkiválóbb személyiségeivel folytatnánk egy olyan beszélgetést, amelyben számunkra a lehető legnemesebb gondolataikat tárják fel.
René Descartes

Úgy vegyed kezedbe a könyvet, ahogy az Igaz Simeon vevé karjaiba a gyermek Jézust, hogy hordozza és csókolja. És amint befejezted az olvasást, csukjad be a könyvet, és adjál hálát az Isten szájából származó minden szóért; mert az Úr mezején rejtett kincsre találtál.
Kempis Tamás

A könyvek valamiféle társaságot alkotnak, amelyet mi formálunk magunknak. Mindegyiket egyéniségünk szerint választjuk ki. Akik jó könyveket olvasnak, abban a helyzetben vannak, mint azok, akik válogatott társaságban élnek. Akik rossz, hitvány könyveket olvasnak, olyanok, mint akik rossz társaságba járnak, és akik – legjobb esetben – haszontalanul pazarolják el idejüket.
Montesquieu

A könyvek az igazi „egyenlősítők”. Részeltetik azokat, akik hittel olvassák, az emberiség legnagyobb és java-egyéniségeinek társaságában, szellemi jelenlétében. Nem baj, bármilyen szegény vagyok; nem baj, hogy tehetős kortársaim nem akarnak silány lakásomba lépni: csak ha a fölszentelt nagy írók hajlandók hajlékomat fölkeresni, ha Milton átlépi küszöböm, hogy a Paradicsomról zengjen nekem és Shakespeare, hogy megnyissa szememnek a Képzelet világait és az Emberszív harcait, vagy Franklin, hogy gazdagítson gyakorlati életbölcsességével; ekkor majd nem panaszkodom arról, hogy nincs kellő szellemi társaságom, s művelt emberré válhatok, ámbár az úgynevezett „jó társaság”-ból ki is vagyok rekesztve.
Will. Ellery Channing

Roppant fontos, hogy elsajátítsuk a „nem-olvasás művészetét”, vagyis, hogy ne olvassuk a nagy lármát okozó, születése első – és utolsó – évében több kiadást megélt munkákat. A bolondoknak írt könyvek dicsekedhetnek a legtöbb olvasóval.
Schopenhauer

Csak egyetlenegy módja van annak, hogy elolvassuk, ami jó: ha nem olvassuk, ami rossz – mert rövid az élet.
Schopenhauer

A rosszból sohasem olvashatunk elég keveset, és a jót nem olvashatjuk elég gyakran: a rossz könyv szellemi méreg, megrontja az észt.
Schopenhauer

Néha arról álmodom, hogy amikor felvirrad az Ítélet Napja, s a nagy hódítók és jogászok és államférfiak elnyerik jutalmukat – koronájukat, babérjukat, soha el nem porló márványba kitörölhetetlenül bevésett nevüket –, akkor a Mindenható, meglátván bennünket könyveinkkel a hónunk alatt, odafordul Szent Péterhez, s minden irigység nélkül ezt mondja majd: – Nézd csak, ezeknek nem is kell jutalom. Semmit sem tudunk már adni nekik. Szerettek olvasni.
Virginia Woolf

Nincs Múlt, amíg a könyvek élnek.
Bulwer-Lytton

Törvények meghalnak, – könyvek soha.
Bulwer-Lytton

Az emberek meghalnak, de a könyvek nem halnak meg soha.
F. D. Roosevelt

Nem vághatsz neki az életnek, ennek az egyirányú postakocsi-utazásnak még egyszer, ha már véget ért, de ha könyv van a kezedben, mindegy, mennyire bonyolult vagy nehezen érthető, ha befejezted, kívánságod szerint visszatérhetsz az elejére, újraolvashatod, s így megértheted, ami bonyolult, s vele megértheted az életed is.
Orhan Pamuk

Mikor egy könyvet olvasunk, az olyan, mintha mindazt az időt olvasnánk, ami eltelt a könyv írása óta. Ezért fontos a könyv kultuszának ápolása. Egy könyv tele lehet hibával, lehet, hogy más véleményen vagyunk, mint a szerző, de akkor is van benne valami szent, valami isteni, nem a babonás tiszteletből, hanem a boldogság, a tudás keresésének vágyából következően.
Jorge Luis Borges

...a könyvtár nem is arra való, hogy elolvassák, hanem hogy elolvashassák
Németh László

Én először mindig megszagolom
a könyvet, beszívom a képeket és a betűket.
Aztán úgy érzem: én vagyok a mese
és a könyv az olvasó
Ágai Ágnes

Hiszem, hogy amikor valaki könyvet olvas, a fejében megszületik a saját filmje, arcot teremt a szereplőknek, megrendezi a jeleneteket, hallja a hangokat, érzi a szagokat. És pontosan emiatt van az, hogy ha valaki megnézi a filmes változatát egy könyvnek, ami tetszett neki, mindig csalódottan jön ki a moziból, és mindig azt mondja: a könyv sokkal jobb volt.
Paolo Coelho

Nem elég olvasni. Újraolvasni – az összes tanácsadók szerint – fontosabb.
S nem csak a könyvet kell újraolvasni, melynek emléke halványodik vagy, melyet első olvasásra nem értettünk meg tökéletesen: a mondatot is újra kell olvasni, a főnevet, igét és jelzőt is, mely végzetesen meghatároz a könyvben valamit. Mit akar egy könyv? Megértetni magát. De az ilyesmi lassan megy, majdnem olyan lassan és bonyolultan, mint az életben. Házastársaknak néha évtizedekre van szükségük, míg egyik végül meg tudja értetni magát a másikkal. A könyvek is nehézkes ismerősök.
Nem elég katalógus, divat vagy hagyomány szerint olvasni; ösztön szerint kell megkeresni a könyvet, mely – nekünk, személyesen – mondhat valamit. Rendszeresen kell olvasni, úgy, ahogy alszik, étkezik, ahogy szeret és lélegzik az ember. A könyvek, mint az emberek, csak akkor adják ide titkukat, bizalmukat, ha te is átadod magad nekik.
Nem szeretek másféle könyvet olvasni, csak olyat, mely az én tulajdonom. Nem elég a gondolatot, ismeretet birtokolni, melyet a könyv tartalmaz. Legyen enyém – feltétlenül, mint ahogy a szeretőt akarják – a könyv is, a gondolat földi porhüvelye.
Márai Sándor: Ég és Föld: Olvasni