Ugrás a tartalomhoz

Alliteráció

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Az alliteráció a költői nyelv, a poétika egyik eszköze. Egy alliterációban a versben egymást követő szavak első hangzója azonos. Ezt az eszközt a magyar költészet kiemelkedő alkotói gyakran használták, használják.

Ebben a szócikkben alliterációkat gyűjtünk, a szerzők nevének ábécé-sorrendjében.

Idézetek

B

Babits Mihály

  • Bús donna barna balkonon
mereng a bíbor alkonyon
  • Barangoló borongó,
ki bamba bún borong,
borzongó bús bolyongó
baráttalan bolond.
(Egy szomorú vers)
  • Kegyesen kebelemre...
törpe tanyák torkolnak
porban a puszta pofátlanul pofázva porol
(Új leoninusok)
  • Szekszárdon születtem szexszeltem szőttem szerettem
Színésznőt szerettem szekszeltem szerettem

C

Csokonai Vitéz Mihály

  • Barlangjában belől bömböl a mord medve.
(Az estve)


Czinege László

  • Először sebet próbálnak ejteni:
bevezetnek látomásaik bűvös erdejébe,
szavuk gáncsos gödrében
csábos csapdába csalnak,
majd feltűznek pillantásuk árhegyére.
(Jó itt nekem)

E

Kretén kritikus krónikásunk kreatin kreálta kreatív

kromoszóma kritériuma krematóriumban krahácsol

( Anno Domini, avagy: Krisztus után )

Trehány trák trikóban trappol trafikba trisóért,

tréfásan trabantba traktál trükkös traktoros trubadúrt.

( Trafipax infó )

Csenevész csellengő csepűrágó csemete cselesen cseberből

Cseresznyét csemegéz, csecsebecse csecses cserfes cserkesz

Csendesen csellót csengettyűre cserél.

Csempére csepeli csendéletet csepegtetve csehül cselekedé.

( Csecse-becse )

H

Hell István

  • hitemet hirdeti híven
(Hajnali ének)


K

Kalevala

  • Magányát mégis megunta, szüzességét nem szenvedte:
mind magában maradnia, szűzleányként száradnia
fenn a fehér felhők felett, magányos magos mennyekben.
(Vikár Béla fordítása)

Kosztolányi Dezső

Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska...

(A szegény kisgyermek panaszai)

Kölcsey Ferenc

  • S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
(Himnusz)

J

József Attila

  • hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. – Ars poetica

Juhász Gyula

Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.
(Tiszai csönd)

O, Ó

Ómagyar Mária-siralom

  • Világnak világa,
    virágnak virága,
    keservesen kinzanak,
    vas szegekkel veretnek.

P

Petőfi Sándor

S hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét.
(Itt van az ősz...)

R

Radnóti Miklós

T

Tóth Árpád


  • ...fények földi mása...
(Esti sugárkoszorú)
  • A gyávák gyöngéd gyilka
(Oscar Wilde: A readingi fegyház balladája, ford.)

......
 rajta rózsák színét szűri szét,
a partis partik busan busongva bong
a szúnyograj, száll,és szétomol,
mert kapja kényén könnyű lég;

(John Keats: Az őszhöz; ford. Tóth Árpád)

S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek
szőkeszemű sirályok, csetepatés család,
ringtam s némely tetem tört testemen pihent meg,
majd elhagyott süllyedve, aludni még alább…

Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros,
kit elvitt a vihar előtlen éterig,
s zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most
részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik.

(Arthur Rimbaud: A részeg hajó; ford. Tóth Árpád)

V

Vörösmarty: Csongor és Tünde (Éj királynőjének monológjában):

Túr és tűnődik, tudni, tenni tör.

Varga Fruzsina: A Holdbéli ember kirakata

   Kirakatában
 kőkapuhoz kőkulcs,
 kénsárga kacsa,
 kukorica, kupa;
 kerek kulacs,
 körötte kerengő
 kulacskupak.
   Kirakatában
 katicabogár
 körtén kuporog,
 kukoricázik;
 kutya kotor
 kesztyűt keresve,
 kefekupacot
 kerülgetve.
   Kirakatában
 kalitka,
 kalitkában
 karvaly, kánya,
 kárókatona;
 kampón köpeny,
 kard, kötőfék,
 katonakalap.
   Kirakatában
 kormos kályha
 köhécsel,
 kármin kanna
 korcsolyázik.
 Kirakatában
 kemény költemény
 kerekedik,
 kanyarodik.

W

Weöres Sándor: Olvadás
Csipp,
csepp.
egy csepp,
öt csepp,
meg tíz,
olvad a jégcsap,
csepereg a víz.